Egy újabb elpuskázott alkalom

Jelen szöveg a gandeste.org oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Orbán, nem Ludovic, mert az egy senki, hanem Viktor azt kéri Romániától, vegyen részt egy közép-kelet-európai szövetségben, ugyanis tudja, hogy Romániával, egy nagy országgal szövetkezve könnyebben szembeszállhat az EU-s progresszista hullámmal.

Azoknak az országoknak a szövetségéről van szó, melyek átmentek a totalitarizmuson, melyek tudják, mit jelent az ideológiák rákényszerítése a család/társadalom életére, melyek látják az új szexomarxista hullám és a társadalom kötelező kvótás migrációs betelepítésekkel történő összezilálásának romboló hatásait és azt is, hogy mindezekre pont Brüsszel felől kerül sor. Ráadásul nyilvánvaló, hogy háromsebességes Európán dolgoznak, ez már szinte tény.

A masszív iohannista ostobaság miatt Románia az utolsó csirke az ólban.

A bolgárok már megszabadultak az szégyenletes és észbontó Egyetértési és Együttműködési Mechanizmustól.

Iohannis hivatalos válasza, hogy nem akar törésvonalakat létrehozni az EU-ban. Vagyis továbbra is Merkel Németországának készséges hajbókolója marad egy olyan EU-ban, mely nagy ívben hugyoz le minket.

A méltóság lehetősége megrémíti a középszerű vidéki tanárt, akiből egy bizarr konjunktúra révén Románia elnöke lett.

Egy nem-politikus, akitől 5 év alatt egyetlen gondolat sem származott,

a gyűlölet táplálásán és a saját hazánkon belüli társadalmi törésvonalak szélesítésén kívül,

aki szolgalelkűen végrehajtotta a nagyhatalmak bármely óhaját, most riadtan azt mondja, hogy nem akar új törésvonalakat létrehozni az EU-ban.

Visegrád erősítése helyett mi az oroszlános árokban mozgatjuk az ajkainkat, azt remélve, hogy nem koncolnak fel teljesen, hogy hagynak majd némi húst a csontjainkon és egy-két szervet a mellkasunkban.

De, pontosan ezt fogják velünk tenni, Retardis, fel fognak zabálni minket, mint holmi húsevők, melyek elkaptak egy erdőben eltévedt kismalacot.

Nincs már mit hozzátennem, ez az ember egy teljesen idióta vazallus. Úgy vesztegeti el a lehetőségeket, mint a balekok a pénzt a félkarú rablónál. Csakhogy ez nem az ő pénze. Ő csak a közeljövőt csapja zaciba az életeinkkel.