Vázlatok a sötétséghez

Amikor a járvány elkezdődött, jóformán már alig volt mit ennünk. Mivel a festményeim életre keltek, és leszálltak a vászonról, Zubrán Dezsőkének és az egyetemnek is vissza kellett fizetnem a megrendelésekért kapott pénzt, ráadásul a behemót fejét sem tudtam visszaszolgáltatni, az egyetemnek így jelentős kártérítést is kellett fizetnem.

Két nappal Natália Lux váratlan látogatása után idejét láttam, hogy meglátogassam Nichita Ulrachét, aki a bérgyilkos távozása után farkasként üvöltött a kertemben a féltékenységtől.

Az elején azt hittem, Theodor azért faragja egyre-másra azokat a kedves kis elefántokat, mert honvágya van szegénynek. Barátom, Odelupka Fechete azonban felvilágosított, hogy a rabszolgák csakis akkor faragnak ehhez hasonló jószágokat, ha szerelmesek.

„A hatodik napon a kis Négylábú Róza már járni sem igen tudott, Theodor kipárnázott egy kosarat, abban üldögélt a szegény pára, mi pedig vártuk, hogy meghaljon.”

A Comandante nem csak egy alkalommal látogatott meg Hannibal Mogles ölmester, a drágalátos cicuskája halálát követően. Ami azt illeti, egy idő után elég rendszeresek lettek ezek a vizitek.

A lüktető emberi szerveket, és a behemót szétvert fejét egy kiszuperált kádba raktuk, és letakartuk őket néhány tönkrement festővászonnal a csűrben.

Még el sem múlt a riadalmunk a behemót második feje miatt, amikor a 19 gyönyörű, felnőtt lányom anyaszült meztelenül megérkezett az ajtóm elé azon a nevezetes húsvét hétfőn.

A Comandante bérgyilkosa, Natália Lux a Puszpángerdő mélyén lakott, az elhagyott Golbitof-kastélyban. Még az is lehet, hogy Golbitof Eszter egykori hálószobájában hált – az ember sohasem tudhatja biztosra az ilyesmit.

Klopjáner Zorán szamara nem énekelt ám mindig gregorián énekeket. Ami azt illeti, teljesen átlagos kis csacsi volt, csak aztán történt valami.

Leopold Leó tiszteletesnek volt elég baja. Egyrészt sem a pápa, sem a karnyikógörögdi érsek nem volt hajlandó elismerni a vallást, amit alapított, másrészt az utóbbi időben a széncinkékkel is egyre jobban meggyűlt a gondja.

A Négylábú Rózának hiányzott a bal mellbimbója. Ezt az apróságot onnan tudtam meg, hogy egyszer lefestettem őt anyaszült pucéran.

Azt hiszem, az egész a behemót fejével kezdődött, amelyet húshagyókedden kaptam meg hatalmas formalinos borkánban, abban az esztendőben, amikor a széncinkék hadat üzentek a tiszteletesnek.