Van elég pofátlan közúti vandál az utakon. És most képzeljük el, hogy a karhatalom, amely éppen azért létezik, hogy a pofátlanokat fülön csípje, épp olyan pofátlan, mint amazok..
Jelen szöveg a Republica oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Egy villamosvezető arra használja az általa vezetett járművet, hogy nekimenjen egy gépkocsinak, melynek sofőrje korábban azzal piszkálta, hogy a síneken haladt és indokolatlanul fékezgetett előtte. Ez szinte irreális, nagyon nehezen elképzelhető forgatókönyv. Így válik agresszorrá az áldozat. Hogyan volt ez lehetséges?
Mivel a társadalmat erősen foglalkoztatja a kérdés, jelzem, hogy a villamos- és gépkocsivezető közötti viszályból a Közúti Rendőrség került ki a legrosszabbul, mert
Bárki, aki járművel közlekedik Bukarestben vagy gyakran áthalad rajta, megfigyelhetett egy annyira megszokottá vált gyakorlatot, hogy szinte már szabálynak tűnik, nem kihágásnak. Míg korábban a járműoszlop megelőzése és az elébe való bevágódás – miáltal a kihágást elkövető akadályozta a más irányú közlekedésre szánt szomszédos sávot, a villamospályát, vagy éppen a villanyrendőr piros lámpája ellenére beállt a kereszteződésbe – a pénzesek és/vagy befolyással rendelkező pofátlanok kiváltsága volt, újabban a járművezetők bármely másik kategóriájából származó pofátlanok gyakorlatává is vált. Az effajta szabálysértéseket az összes többitől megkülönböztető egyik rendkívül fontos sajátosság az, hogy
Így aztán minden egyes pofátlan miatt, aki megelőzi a járműoszlopot és mindenki elé áll, a forgalom többi résztvevőjének egyre többet kell várnia a szóban forgó kereszteződésben. A frusztráció pedig az amúgy nagyon fejlett polgári szellemmel rendelkező pofátlanok számával egyenesen arányosan nő.
Ami igazán felháborító, hogy e napi rutint nagyon gyakran a rend egy vagy több őre felügyeli, igaz, ők zömmel a Helyi Rendőrséghez tartoznak, akik tétlenségükkel legitimálják ezt a fajta viselkedést. Így aztán az idő múlásával, legalábbis a zsúfolt városokban zajló közúti forgalom terén,
olyan állammá, ahol a dzsungel törvénye kezdett eluralkodni, hiszen a jelen esetben nagyon is világos, hogy a villamosvezető „saját magának szolgáltatott igazságot”. A villamosvezető elfogadhatatlan és végső soron felelőtlen viselkedése a frusztráció jelentős felhalmozódását tükrözi, amire – nagyon is valószínű – semmilyen szelepet nem kerestek.
Elfogadhatatlannak tartom a villamosvezető viselkedését, mert egy törvénysértésre úgy kell válaszolnunk, hogy a kötelességük teljesítésére kényszerítjük a törvények alkalmazásáért felelős személyeket, semmi esetre sem egy másik törvénysértéssel.
Például, Piperában dolgozva, ahol a villamospályákat teljesen elválasztották az úttesttől, gyakran láttam több taxit a villamossíneken parkolni, a metrólejárat közelében. A taxivezetőkben annyi jóérzés sem volt, hogy szabaddá tegyék az utat a villamos előtt, amikor közeledni látták, csak akkor mozdultak meg, amikor a villamos már megállt mögöttük és hangjelzéseket adott. Bár nagyon ritkán közlekedtem villamossal, tehát nem voltam közvetlenül érintett, eléggé idegesített ez a helyzet ahhoz, hogy jelentsem a rendőrségnek. Nem tudom, hogy a villamosvezetők is megtették-e ezt, érdekes lenne kideríteni, de többszöri megkeresésre a helyzet visszatért a normális kerékvágásba.
Nem utolsó sorban a villamosvezetőn keresztül képviselt közlekedési vállalat is szerződéses kapcsolatban áll az ügyfeleivel, így jelen pillanatban ez utóbbiak akár be is perelhetik, mert tudatosan veszélybe sodorták őket, hiszen a helyzet olyan mértékben is elfajulhatott volna, ami többek között rájuk is hátrányosan kihatott volna.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.
Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök kinevezte Lőrincz Helgát az RMDSZ javaslatára az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóság (ANRP) elnökévé.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
A recsenyédi unitárius templom karzatának padlózata alól nemrég előkerült négykötetnyi iratanyag új fejezetet nyithat a település történetének kutatásában. Nagy Adél lelkésznő a véletlenszerű feltárásról, az iratok érdekességéről beszélt a Krónikának.
Naponta többször is megjelent egy három-négy éves medve a sikaszói nyaralók és házak között, ráadásul többször betört az udvarokra és épületekbe, hűtőt és kerítéseket rongálva meg. Végül kedden délután lőtték ki, amikor egy épület pincéjében volt.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.