Van elég pofátlan közúti vandál az utakon. És most képzeljük el, hogy a karhatalom, amely éppen azért létezik, hogy a pofátlanokat fülön csípje, épp olyan pofátlan, mint amazok..
Jelen szöveg a Republica oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Egy villamosvezető arra használja az általa vezetett járművet, hogy nekimenjen egy gépkocsinak, melynek sofőrje korábban azzal piszkálta, hogy a síneken haladt és indokolatlanul fékezgetett előtte. Ez szinte irreális, nagyon nehezen elképzelhető forgatókönyv. Így válik agresszorrá az áldozat. Hogyan volt ez lehetséges?
Mivel a társadalmat erősen foglalkoztatja a kérdés, jelzem, hogy a villamos- és gépkocsivezető közötti viszályból a Közúti Rendőrség került ki a legrosszabbul, mert
Bárki, aki járművel közlekedik Bukarestben vagy gyakran áthalad rajta, megfigyelhetett egy annyira megszokottá vált gyakorlatot, hogy szinte már szabálynak tűnik, nem kihágásnak. Míg korábban a járműoszlop megelőzése és az elébe való bevágódás – miáltal a kihágást elkövető akadályozta a más irányú közlekedésre szánt szomszédos sávot, a villamospályát, vagy éppen a villanyrendőr piros lámpája ellenére beállt a kereszteződésbe – a pénzesek és/vagy befolyással rendelkező pofátlanok kiváltsága volt, újabban a járművezetők bármely másik kategóriájából származó pofátlanok gyakorlatává is vált. Az effajta szabálysértéseket az összes többitől megkülönböztető egyik rendkívül fontos sajátosság az, hogy
Így aztán minden egyes pofátlan miatt, aki megelőzi a járműoszlopot és mindenki elé áll, a forgalom többi résztvevőjének egyre többet kell várnia a szóban forgó kereszteződésben. A frusztráció pedig az amúgy nagyon fejlett polgári szellemmel rendelkező pofátlanok számával egyenesen arányosan nő.
Ami igazán felháborító, hogy e napi rutint nagyon gyakran a rend egy vagy több őre felügyeli, igaz, ők zömmel a Helyi Rendőrséghez tartoznak, akik tétlenségükkel legitimálják ezt a fajta viselkedést. Így aztán az idő múlásával, legalábbis a zsúfolt városokban zajló közúti forgalom terén,
olyan állammá, ahol a dzsungel törvénye kezdett eluralkodni, hiszen a jelen esetben nagyon is világos, hogy a villamosvezető „saját magának szolgáltatott igazságot”. A villamosvezető elfogadhatatlan és végső soron felelőtlen viselkedése a frusztráció jelentős felhalmozódását tükrözi, amire – nagyon is valószínű – semmilyen szelepet nem kerestek.
Elfogadhatatlannak tartom a villamosvezető viselkedését, mert egy törvénysértésre úgy kell válaszolnunk, hogy a kötelességük teljesítésére kényszerítjük a törvények alkalmazásáért felelős személyeket, semmi esetre sem egy másik törvénysértéssel.
Például, Piperában dolgozva, ahol a villamospályákat teljesen elválasztották az úttesttől, gyakran láttam több taxit a villamossíneken parkolni, a metrólejárat közelében. A taxivezetőkben annyi jóérzés sem volt, hogy szabaddá tegyék az utat a villamos előtt, amikor közeledni látták, csak akkor mozdultak meg, amikor a villamos már megállt mögöttük és hangjelzéseket adott. Bár nagyon ritkán közlekedtem villamossal, tehát nem voltam közvetlenül érintett, eléggé idegesített ez a helyzet ahhoz, hogy jelentsem a rendőrségnek. Nem tudom, hogy a villamosvezetők is megtették-e ezt, érdekes lenne kideríteni, de többszöri megkeresésre a helyzet visszatért a normális kerékvágásba.
Nem utolsó sorban a villamosvezetőn keresztül képviselt közlekedési vállalat is szerződéses kapcsolatban áll az ügyfeleivel, így jelen pillanatban ez utóbbiak akár be is perelhetik, mert tudatosan veszélybe sodorták őket, hiszen a helyzet olyan mértékben is elfajulhatott volna, ami többek között rájuk is hátrányosan kihatott volna.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.
Román többségű megyékhez csatolná a magyarok lakta térségeket, és román lakosság betelepítését szorgalmazza Lucian Mușat, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) parlamenti képviselője.
További csütörtöki hírek: nagyot veszítene az RMDSZ a községek tervezett összevonásával. És jön az első, sürgősségi költségvetés-kiegészítés, novemberben pedig egy második.
Egy 16 éves, málnásfürdői lány megtalálásához kéri a lakosság segítségét a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság.
Már Erdély több pontján tetten érhető, hogy az áprilisi választások óta kevesebb magyarországi vendég látogat az idegenforgalmi szempontból felkapottabb helyekre. A gazdasági okokon túlmenően a távolmaradáshoz hozzájárul a politikai megosztottság.
A Csíkszeredai Bíróság meghosszabbította a Csíkdánfalván halálos kimenetelű gázolást elkövető, majd a helyszínt elhagyó autóvezető előzetes letartóztatását. Így a 39 éves karcfalvi férfi újabb 30 napig vizsgálati fogságban marad.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.