A magyar témák mindig is forrónak számítottak a román sajtóban, és nem kivétel ez alól a sport területe sem.
Most éppen arra figyeltek fel az Adevărul újságírói, hogy az erdélyi magyar labdarúgó-legenda, Bölöni László, aki először lépte túl a százszoros válogatottságot a román nemzeti tizenegyben, nagyobb megbecsülésnek örvend Magyarországon, mint Romániában.
Ezt többek között abból szűrték le, hogy több más neves magyar labdarúgó mellett az ő portréja is látható a nemrég átadott új Puskás Arénában Budapesten.
Az emögött álló koncepció persze egyértelmű: ha a magyart egységes nemzetnek tekintjük, függetlenül a nemzetrészeket elválasztó mesterséges határoktól, akkor egy sikeres magyar labdarúgónak akkor is helye van a magyar futball panteonjában, ha a sikereit más ország színeiben érte el.
A román lap amúgy ebbe nem is kötött bele, nem mennek bele magyarozásba, vagy abba, hogy le akarjuk nyúlni a sztárjukat – inkább mélabúsan arra mutatnak rá, hogy bezzeg a magyarok megbecsülik a jelenleg a belga Antwerp edzőjeként tevékenykedő egykori futballcsillagot, míg Romániában jóformán senki sem törődik vele. Pedig hát aktív korában Romániának hozott dicsőséget – például a BEK-döntőt 1986-ban megnyerő Bukaresti Steaua játékosaként, vagy amikor a román válogatott szövetségi kapitányaként sikerült legyőznie a magyar nemzeti tizenegyet.
Az Adevărul újságírója felidézi, hogy Bölönit magyar szövetségi kapitánnyá is szerették volna kinevezni, de akkor katari szerződése miatt nemet mondott.
Majd meg is szólaltatták a Puskás Aréna-ügyben.
Bölöni elmondta: értesült róla, hogy portréja látható a budapesti stadionban, és nagyon jól is esik neki, megtiszteltetésnek tekinti, de a stadionavatóra egyéb elfoglaltságai miatt nem jutott el.
Így megy ez: amíg egy romániai magyar sikeres, és Romániának szállítja a sikereket, addig jó román és sztár. Amikor már nem, akkor meg már a kutyát sem érdekli.
Legfeljebb Budapesten.