A pénzügyminiszter olyat mondott, hogy attól minden romániai lakos szíve megállhat egy végtelennek tűnő pillanatra

Péntek este Florin Cîțu pénzügyminiszter úr besétált egy tévéstúdióba és olyat mondott, hogy… na de nem minősítjük ismét, tessék parancsolni:

Na, hát fogjuk meg jól a szívünket és ne hagyjuk, hogy megálljon. Mert ha értelmezni próbáljuk a derék pénzügyér mondatát, akkor az elemi logika alapján azt a következtetést vonhatjuk le, hogy jelen pillanatban

Románia gazdasága rosszabbul áll, mint az I. Világháború idején, a két világháború között, a II. Világháború idején, illetve a kommunista diktatúra 40 éve alatt.

Tessék? Az világos, hogy a mioritikus gazdaság nem szárnyal mint az andoki kondorkeselyű. Na de ennyire? Hogy is van ez?

Egyrészt, ugye, mondhatjuk azt, hogy huhh, de jó, végre bevallotta. Leglább tudunk valamit (?). Korábban ugyanis egyáltalán nem kiáltott katasztrófát. Sőt, olyanokat mondott, hogy még a gazdasági elemzőket is meglepte, milyen jól működött a mioritikus haza gazdasága 2020 első negyedévében.  És ezt a kijelentést ügyesen variálta, nyilván azért, hogy elsősorban saját, illetve a liberális kormány felelős gazdaságpolitikai hozzáállását fényezze, különös tekintettel a világjárvány okozta körülményekre.

Na de van itt még valami. Ugye, elég régóta folyik a politikai kecseszkecsken a nyugdíjemelések és a gyermeknevelési pótlék körül. Utóbbiról párszor megírtuk, hogy ó, ekkortól lesz, ja, nem, bocs, mégse, akkortól lesz, de az már biztos, hopp, stop, dehogy. Vagyis, az ellenzék nyilván tolja ezeket az intézkedéseket, a kormány viszont kétségbeesetten megpróbálja odázni őket.

Na, hát a fenti gazdasághalált emlegető kijelentés magyarázatát is valahol a két érzékeny téma környékén kell keresgélni. Illetve, nem is kell, hiszen Cîțu úr világosan megmondta: ha a dolgok a PSD gyalázatosan populista elképzelései szerint alakulnak, vagyis nőnek a nyugdíjak és a gyermeknevelési pótlék, akkor a következő években belezuhanunk a nemzetgazdaságon keletkező hatalmas fekete lyukba. Ezért inkább a befektetéseket kell megkétszerezni, mondja a pénzügyér úr, hogy működjön az a szegény gazdaság.

Most már érthetőbb, hogy miért állunk hirtelen rosszabbul, mint az I., a II. Világháború vagy a kommunizmus idején?