Norbert (Anglia)

A Csíkszeredából származó Norbert az angol Staffordshire megyei Stoke-on-Trentben él. Négy éve érkezett, és egy fogyatékosokkal foglalkozó otthonban helyezkedett el gondozóként. Mivel ilyen környezetben nagyon fontos, hogy meggátolják a fertőzési gócpont kialakulását,

hetente tesztelnek, maszkot és kesztyűt hordanak.

Az otthonban több gondozott és alkalmazott is túlesett a fertőzésen, jelenleg is van olyan kollégája, aki otthon marad, mert pozitív. Norbert ezidáig megúszta.

Mi volt az, ami a legnehezebb volt az idei évben? A család és a barátok távolsága, a hazautazás ellehetetlenedése, az attól való félelem, hogy valaki otthon elkapja a betegséget.

„Nagyon rosszul élném meg, ha egy közeli családtag otthon elkapná, és nem lehetnék ott vele”.

Az idei év számára azért is rendhagyó volt, mert egy másik betegség miatt néhány hónapot itthon töltött. Tehát a hazautazás most nem volt aktuális, a karácsonyi terv viszont az volt, hogy a család kiutazik hozzá az ünnepekre.

Ez végül a járvány és az új vírustörzs megjelenése miatt elmarad. Ettől függetlenül arra törekszik, hogy otthoni mintára ünnepelje a karácsonyt, vesz karácsonyfát és ajándékokat is. Bizonyára honvágya lesz az ünnepekkor, de mint mondja, mindig megpróbálja a jelen helyzetből a lehető legjobbat kihozni.

Norbert tapasztalata szerint az új vírustörzs megjelenésével ismét eluralkodott a pánikhangulat Angliában, ami abban is megnyilvánul, hogy áprilishoz hasonlóan ismét vészesen fogynak a vécépapír-készletek az áruházak polcairól. Nehezen érthető meg ez a jelenség. Már most vannak korlátozások, a kocsmák bezártak, és arra számítanak, hogy még karácsony előtt újabb teljes lockdown lesz.

Márton (Írország)

Bár Márton Írországban él, ebből következően az ott érvényes szabályok nem egyeznek meg teljesen az Egyesült Királyságban hozott döntésekkel, tisztában van azzal, hogy ami ma történik Angliában, az fog történni holnap Írországban is. Jelenleg hármas szintű korlátozás van érvényben az országban, ahol 13 éve él, hamarosan viszont ötös szintre lépnek. A leginkább

azt sajnálja, hogy idős nagyszüleit idén nem látogathatta meg,

és csak telefonon tudják tartani a kapcsolatot, akárcsak a széki és magyarországi rokonokkal, ismerősökkel.

A karácsony nem érinti őt annyira drasztikusan, mert mindig is kint töltötte a téli ünnepeket, a szüleivel együtt, akik szintén Írországban élnek, viszont az írországi barátokkal, ismerősökkel nem fognak tudni találkozni, és nem vesznek részt a szokásos karácsonyi misén sem. Márton zongoratanárként dolgozik, de idén többször is szüneteltetnie kellett a tanítást a korlátozások miatt.

A személyes találkozást nem tudja helyettesíteni a technika, ez érvényes a barátokkal való kapcsolattartásra is. A felszabadult időt zeneszerzéssel, nyelvtanulással, önfejlesztéssel és sakkórákkal tölti. Meggyőződése, hogy az embereknek ki kell hozniuk magukból a legtöbbet minden körülmények között, anélkül hogy elvesztegetnék az idejüket.

„Most van idő tervezni, átértékelni a dolgainkat és elgondolkodni arról, hogy mik a valódi fontos dolgok az életünkben. Ez egy kényszerhelyzet, amit jól is ki lehet használni”.

A járvánnyal kapcsolatosan megjegyezte, nagyon odafigyelnek a szabályok betartására. Nagyon várja már, hogy hazalátogathasson, többször, ahogy eddig is tette, akár Erdélybe, akár Magyarországra. Szerinte az immunrendszer erősítésével sokat lehet tenni a koronavírus elkerüléséért.

„Emellett a legfontosabb, hogy ha már otthon kell maradnunk, legalább produktívan töltsük az időt”.

Krisztina (Belgium)

Krisztina két hónapja, tehát jócskán a koronavírus-járvány tombolása közepette döntött úgy, hogy elhagyja Nagyváradot és újságírói hivatását, és férje után megy Belgiumba. Csak zárójelben jegyezte meg, hogy húsz-húsz eurót csúsztattak a román határőrök zsebébe, hogy elhagyhassák az országot, de nem nagyon volt más választásuk. Férje öt éve Belgiumban dolgozott, először Brüsszelben, a holland postánál sofőrként, majd Liègeben az építkezési iparban.

Közeli családtagjaik otthon maradtak, köztük 22 éves lányuk, mégsem élik meg ezt tragédiának, hiszen éppen azért költöztek külföldre, hogy egy jobb jövőt tudjanak biztosítani neki. Azt is pozitívumként élik meg, hogy számukra a távolság egyben közelséget is hozott:

összetartóbbá váltak, és többet beszélgetnek lányukkal is, mint azelőtt.

A kiköltözés után rögtön észlelhető volt interjúalanyunk számára, hogy másképpen kezelik a járványt a belgák, az emberek sokkal türelmesebbek, senki sem tolakodik, és nincs az az érzése az embernek, hogy bármikor megfertőződhet. A járvány ellenére vásárokat szerveznek, új szabályok szerint, amelyeket mindenki betart. Az üzletek és az iskolák továbbra is működnek (bár most vakáció van), és lehet bízni az egészségügyben.

Hogyan fog telni a karácsony? Krisztináék bizakodóan tekintenek az ünnepre, pedig ez az első alkalom, hogy a családtagjaiktól, és különösen a lányuktól távol ünnepelnek. Mindig együtt öltöztették a karácsonyfát, idén az sem biztos, hogy lesz karácsonyfa. A világhálón tartják a kapcsolatot a családdal, és néhány barátot fogadnak az új albérletükben. Ha hazajönnének, karantén várna rájuk, a családi látogatást pedig az (is) nehezíti, hogy december 25-től a belgiumi lakhellyel nem rendelkező, vörös zónából érkező személyeknek negatív tesztet kell felmutatni.

„Bár vágyunk haza a család miatt, de még mi sem tudjuk, mit hoz a sors. Ha otthon jobban megbecsülnék az embereket, bizonyára nem hagynák el a hazájukat egy élhetőbb jövőért…”.

Sándor (Anglia)

Sándor a hatodik karácsonyát tölti Londonban, már megszokta azt, hogy ott ünnepel, de persze hiányoznak neki az itthoniak. Jelenleg festőként keres pénzt, korábban éttermekben dolgozott. A munkára úgy tekint, mint egy szükséges tevékenységre ahhoz, hogy elérje a céljait. Konkrét elképzelése van arról, hogy ha hazajönne, mit kellene kezdenie a külföldön megkeresett pénzével:

földterületet vásárolna, gyümölcsfákat ültetne, kertészkedne.

Gyakorló buddhistaként úgy látja, hogy a világ rossz irányba tart, az élet nem mindig igazságos, de legalább megvannak a maga kiismerhető törvényei, így a koronavírus-járványra és az ekörül kialakult felhajtásra is így tekint. Természetesen nem jó az, hogy emberek szenvednek vagy halnak meg a járvány következtében, ettől függetlenül nem biztos, hogy minden, ami történik, rossz. Van idő befelé fordulni, számunkra fontos dolgokra figyelni, kedves üzeneteket váltani a barátainkkal, beszélgetni szeretteinkkel, szellemi fejlődéssel foglalkozni.

A jelenlegi helyzet benne több kérdést is felvetett. Egyrészt óriásit csalódott a politikába, meglátása szerint

sehol sincs egy hiteles vezetés, mely a helyén tudná kezelni a járványt és az ezzel járó gazdasági helyzetet.

Másrészt arra is rávilágított, hogy az emberek bele vannak kényelmesedve a jólétbe, először túlreagálnak mindent, ami ebből a komfortból kimozdítja őket (ebben a politikának nem kis szerepe van), aztán jön az apátia.

Tapasztalata szerint Londonban már senkit sem érdekel a járvány, de nem becsülik alá a fenyegetettséget és betartják a szabályokat. Ő is tiszteletben tartja az intézkedéseket, a vírussal szemben pedig természetes eszközökkel, például gyógynövényekkel védekezik.

Sándor szeretett volna hazautazni karácsonyra, de elfogadja, hogy ez nem jött össze. A maga módján készül az ünnepre, nem állít karácsonyfát, mert nem tartja észszerűnek ezt a szokást, az ünnepi asztaláról viszont nem fog hiányozni a tokaji asszú. A honvággyal nincs sok ideje foglalkozni, mert rengeteget dolgozik, ugyanakkor az ünnepnek megadja a módját, tervei szerint sokat fog pihenni.

Attila (Skócia)

Attila tíz éve költözött Skóciába, először a vendéglátásban dolgozott, majd a királyi postánál helyezkedett el, mellette pedig az Edinburgh-i főiskolán tanul webfejlesztést. Az elmúlt egy évben a bezártság okozta depressziót és a vírus miatti aggodalmakat érezte a legnehezebbnek, nagyon hiányzik neki a társasági és kulturális élet, például a színház és a mozi. Az év legnagyobb részét párjával otthon töltötték, igyekeztek kihozni belőle a legtöbbet,

ház körüli felújításba kezdtek, csinosították a kertjüket.

A koronavírus előtti években évente legalább két alkalommal hazautaztak, és mindig elmentek nyaralni is. A járvány két hulláma között sikerült hazajönniük, a két hetet gyakorlatilag végig önkéntes karanténban töltötték, az előre lefoglalt nyaralás is teljes egészében elmaradt.

Közép-Skóciában, ahol élnek 3-as szintű korlátozás van érvényben, ami azt jelenti, hogy minden üzlet nyitva tart, az éttermek, bárok 5-ig fogadják a vendégeket. Kötelező betartani a kétméteres távolságot, csak az egy háztartásban élők lehetnek egy közös helyiségben. Barátokkal, ismerősökkel csak kültéren megengedett a találkozás. Az új vírustörzs a déli megyékben, illetve Londonban és vonzáskörzetében jelent meg, ahol már most 4-es szintű, azaz a legmagasabb korlátozás van életben.

Skóciában a karácsonyra való tekintettel némi enyhítést vezettek be,

25-én megengedett, hogy három háztartásból legfeljebb 12 ember együtt karácsonyozzon, 26-tól viszont 4-es szintű korlátozás lép érvénybe.

Attila úgy látja, hogy az emberek egyre nehezebben viselik a korlátozásokat, de igyekeznek minden szabályt betartani.

Sok ismerős elkeseredve fogadta az utazási tilalmakat, amiket az európai országok (és nem csak) vezettek be Nagy-Britanniával szemben, mivel sokan hazautaztak volna az ünnepekre. Attila nem tervezett hazajönni az ünnepekre, mert nem akarta kockáztatni az itthoni családtagok egészségét, virtuálisan fogják együtt tölteni a szentestét.

Fontosnak érzik azt, hogy a karácsony ne halványuljon el a járvány miatt, ezért a skóciai és az erdélyi karácsonyi hagyományokat is igyekeznek ápolni. A zserbó a nagymama receptje alapján készül, a bejglivel együtt kicsit segít a honvágy leküzdésében.

Tíz év után is hiányzik nekik Erdély, de a hazaköltözés mellett már csak emocionális érvek szólnak.

„Itt sincs kolbászból a kerítés, de mégis kiszámíthatóbb a jövő, stabilabb az egzisztencia, és jobb az egészségügyi ellátás, ami most, a járvány ideje alatt is megmutatkozott”.

Hajnalka (Anglia)

A Guildfordban élő Hajnalka az utóbbi időszakban minden nap egy olyan kétezer fős katonai kiképzőközpont számára szakácskodott, ahol 10-15 volt a napi esetszám, ennek ellenére szerencsére egészséges tudott maradni. Az utóbbi fél évben a katonaság volt az egyetlen hely, ahol dolgozni tudott, és fogalma sincs, mikor térhet vissza vendéglátásba, ami azért mégiscsak jobb.

Az étkeztetés menete megváltozott a járvány miatt, a katonákat külön csoportokra osztják fel, az elkészült ételeket több helyen szolgálják fel. Volt, amikor beugrósként négyszáz katonára főzött, ami nem kevés felelősséggel jár. Párja az építőiparban dolgozik, ez a szektor most nagyon megy, mivel az állam különböző lakásfelújítási és egyéb támogatásokat ad. A vendéglátóipar viszont halott.

A mindennapi életben egyébként nem nagyon érezték a szinte folyamatos lezárást. Angliában több fokozatot vezettek be, a Surrey megyében található Guildford a második kategóriába esik. Ez minimálisan tér el a teljes lezárástól, elég kevés mozgásteret ad, de

legalább nem büntetik az embereket lépten-nyomon, mint Romániában.

A Brexit miatt már regisztráltatták magukat az ideiglenes, illetve a végleges letelepedési engedélyekért, a társadalombiztosításba pedig beletartozik az egészségügyi hozzájárulás is. Aki megbetegszik, és kórházi kezelésre szorul, az megkapja az ellátást. A kórházakba vagy az orvosi rendelőkbe csak akkor lehet menni, ha nagyon muszáj, tesztet azonban drive-in is meg lehet oldani, és haza is lehet rendelni.

A Szatmárnémetiből származó Hajnalka január óta nem volt itthon, nagyon hiányzik neki a családi és a baráti kör. Arra számít, hogy hozzávetőlegesen még egy félig évig nem tud majd hazajönni, miután a vírus mutálódása miatt lezárták Nagy-Britannia előtt a fél világot.

„Ez nagyon rossz, de nem tehetünk semmit”.

Januárban jött volna legközelebb, de ez már esélytelen. A környéken élő erdélyi magyarok egész jól ismerik egymást, baráti viszonyt ápolnak egymással. Idén azonban Hajnalkáék csak kettesben ünnepelnek. Eddig az volt a szabály, hogy legfeljebb négy személy találkozhatott két háztartásból, de ezt pár nappal ezelőtt betiltották, ezért nincs is más választásuk.

Általában őrzik az itthoni karácsonyi szokásokat, így nem hiányozhat az ünnepi asztalról a bejgli és a töltött káposzta sem, utóbbi vegetáriánus kiadásban.

Olivér (Anglia)

A töltött káposzta témája akkor is szóba került, amikor a Londonban élő Olivérrel beszélgettünk, aki „az Egyesült Királyság legfinomabb káposztájának” receptjét is megígérte, amikor arról kérdeztük, hogyan ünnepelnek.

Milyen végigvészelni egy világjárványt távol az otthontól? Mivel több mint tíz éve él Angliában, annyiban érintette a koronavírus-járvány, mint bármelyik londoni lakost:

váratlanul jött, de nem estek pánikba.

A közhangulat nem túl rózsás, már csak azért sem, mert karácsonykor is a házban kell ülni. Az emberek viszont nem kétségbeesettek, a hangulat – főleg most, a vírus mutálódását követően – sokkal feketébbnek tűnik az itthoni médián keresztül, mint valójában. Tény azonban, hogy az elmúlt év súlya mindenkire ránehezedett, az emberek bele vannak fáradva, valójában unják az egészet.

Olivér egy építkezési cég projektmenedzsereként dolgozik, munkahelyén új szabályokat vezettek be, hogy minimalizálják a vírus terjedését. Egész évben dolgoztak, kivéve azt a három áprilisi hetet, amikor a vírus terjedése nagyobb méreteket öltött. Az iskolák nyár óta folyamatosan működtek a téli vakációig, így kislánya napi rutinja nem változott nagyon sokat. Párja otthonról dolgozik, ő hozza és viszi a gyereket.

Eddig évente egyszer mindig hazajöttek Szatmárra, illetve Székelyföldre, az idei hazaút viszont elmaradt, amit leginkább a nagy- és dédszülők bánnak. Míg lehetett utazni, egy-egy családtag meglátogatta őket, azóta csak az interneten tudják tartani a kapcsolatot.

Tíz év után már fel sem merül, hogy hazaköltözzenek, és ezt nem befolyásolta a mostani egészségügyi válság sem. Azért bízik egy boldogabb és normálisabb új évben, ezt kívánja az itthoniaknak is.