A tárlat 40 magyar és nemzetközi alkotó munkáiból válogat.
A legnagyobb, modern és kortárs műveket felölelő magyarországi magánkollekcióból, a híres Antal–Lusztig-gyűjteményből mutat be holnaptól egy válogatást a kolozsvári Centrul de Interes. A Gyufagyár (Fabricii de Chibrituri) utca 9A szám alatt lévő kiállítótérben 40 alkotó műveit vonultatják fel Marina Abramovićtól Moholy-Nagy Lászlóig, Raimund Girkétől Szabó Dezsőig. A kiállítás ingyenesen tekinthető meg augusztus 10. és szeptember 28. között keddtől szombatig 16– 19 óra között.
A Monochrome Stories című tárlat anyaga a debreceni MODEM – Modern és Kortárs Művészeti Központból érkezik – a gyűjtemény tulajdonosa, Antal Péter 2006-ban 10 évre ennek az intézménynek adta letétbe az anyagot.
A több mint 4500 darabos gyűjteményt Antal Péter nagyapja, Lusztig Sámuel alapozta meg, aki a húszas években kezdte vásárolni saját kortársai munkáit. Ezek azonban a háborúban elkallódtak, így a holokauszt után a derecskei kereskedő újra nekilátott a gyűjtemény felépítéséhez. Antal Péter – folytatva a nagyapja által megkezdett munkát – folyamatosan bővítve az anyagot, és az elmúlt évtizedekben létrehozta az egyik legnagyobb és legjelentősebb hazai modern és kortárs képzőművészeti gyűjteményt.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Viharokra figyelmeztető elsőfokú (sárga) riasztásokat adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerdán.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.