latrinaország
Szerző: Alexandru Manda
2019. szeptember 13. péntek, 17:10
Mintha folyton ugyanaz a film menne az összes romániai moziban. Lepereg, aztán kezdődik újra. És a megalázott figurák mi vagyunk. Meg a gyermekeink.
A Főtér RoMánia rovatában a romániai román nyelvű média olyan véleményanyagait szemlézzük, amelyek vagy az itteni magyar közösséggel, a román-magyar kapcsolatokkal foglalkoznak, vagy a nyilvánosságot, a közbeszédet foglalkoztató forró témákat taglalnak.

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása.

Románia újra az iskolapadokba várta a gyermekeit. Lehangoló összképpel: ideiglenes miniszterrel és azzal a távlattal, hogy alig néhány nap múlva a minisztériumnak egyáltalán nem lesz minisztere; több mint 1000 iskolában latrina van az udvar végén (a Belügyminisztérium szerint), a finanszírozási rendszer pedig nem veszi figyelembe a gyermekek igényeit és az ország falvaiban és községeiben létező tényhelyzetet.

Sok helyen a tanév kezdete ugyanazt az örökös felsorakozást jelentette az iskola udvarán, ahol az igazgató felolvasta a miniszter üzenetét.

Mely üzenetet idén is ugyanazon az örökös bikkfanyelven írták.

A román oktatásügy ideiglenes vezetője, Daniel Breaz a gyermekek és családjaik iránti tiszteletéről beszélt. Vagy a miniszter úr és én másképp határozzuk meg a tisztelet fogalmát, vagy anélkül vetette papírra a szavait, hogy azok bármit is jelentenének igazán. Hogyan hiheti azt, hogy tiszteli a romániai diákokat, amikor nyilvános konzultálás és hatástanulmány, hatáselemzés nélkül egyik napról a másikra kiad egy utasítást, mely megváltoztatja a középiskolába való bekerülés logikáját és több ezer diákot érint, akik azért maradnak ki az oktatási rendszerből, mert nincs legalább ötös átlaguk?

Tisztelt pártképviselők / központi szintű döntéshozók,

Van egy javaslatom. Fogadjuk el mindnyájan azt, hogy ez a tanév az az „állj és kezdjük elölről” pillanat, amelyre a román oktatási rendszernek szüksége van. Az oktatási politikákat nem fejetlenül, és ennél még fontosabb, nem azt képzelve kell kigondolni, hogy a romániai oktatási rendszer pillanatképe azonos néhány bukaresti központi iskola és középiskola képével. Egy kohorszban minden ötödik román gyermeknek nem sikerül befejeznie a VIII. osztályt, ugyanebből a kohorszból pedig öt diákból csak három kezdi el a középiskolát. Többségük rurális környezetben él és a legtöbbször a szegénység és a hatóságok közömbössége tartja távol őket a továbbtanulástól. Mi történik a többivel? Az út szélén maradnak, azok által magukra hagyva, akiknek minden gyermek számára biztosítaniuk kellene a minőségi oktatást.

Polgármester / helyi választott urak,

Azt szerettem volna látni, hogy a város peremén lévő iskolák egyikét keresték fel, vagy egy olyat, ahol a Polgármesteri Hivatal projektjeinek köszönhetően sikerült növelni a hátrányos helyzetűek integrációs szintjét vagy csökkenteni az iskolaelhagyást. Sajnos, a legtöbbjük a város „csúcsközépiskoláiba” mentek, ahol a legmagasabb a sikeres érettségi aránya és ahonnan az országos tantárgyversenyek győztesei kikerülnek. De – köztünk maradjon – ezek inkább a szülők erőfeszítésének és az általuk a gyermekeikért fizetett különóráknak köszönhetik a sikerüket. Ha nem csak beszélnek, akkor esélyük van bizonyítani, amikor a 2020-as költségvetést készítik elő: adjanak akkora ösztöndíjakat, melyek megfelelnek a diákok igényeinek, biztosítsák az iskolák őrzését, valamint az épületek felújításához és korszerűsítéséhez, valamint a felszereléshez szükséges összegeket. Vagyis, rövidebben: teljesítsék törvény által előírt kötelességeiket.

Kedves diákok,

Tudom, hogy az iskolában még mindig a nemtörődömség és a „lehajtott fejet nem éri kard” leckéjét tanítják, az I. osztálytól az utolsóig. De ez nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy a bátorság és egy proaktív hozzáállás szellemében neveljük önmagunkat. Azt szeretném, ha minden romániai osztályban lennének olyan gyermekek, akik a következményektől és a megtorlásoktól nem félve néven nevezik a dolgokat. Mert, véleményem szerint ez az egyik legfontosabb esély, amellyel a román iskola még rendelkezik: elkötelezett haszonélvezők, akik nem hallgatnak, amikor a katedránál vagy az oktatási intézmény vezetésében visszaélés vagy igazságtalanság történik. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez néha bonyolultnak tűnik. De semmi sem állhat utatokban akkor, amikor a törvény a ti oldalatokon áll.

Végső kívánságként, olyan 2019–2020-as tanévünk legyen, melyben minden gyermek számít!

comments powered by Disqus
Úgy tűnt, vége a párton belüli zendülésnek, de talán mégsem sikerült teljesen rendet teremteni. Egy náci karlendítős fotóval járatják le Csomortányi Istvánt.
Ismét tartott egy küldöttgyűlést a néppárt.
Az európai ember kicsikét konzervatív, ha szokatlanabb élelmiszerek fogyasztásáról van szó. Mint például a felebarátai húsa. Na vajon miért?
A címben (nem is) jól elrejtett arrogancián túl, persze, lehet Románia a magyarok országa is, ha nem autonómiáznak, hanem ügyesen beállnak a közös szászló alá.
Klíma-igazságszolgáltatást követelt a nép a délutáni verőfényben. Pontosabban, olyan száz ember.
A CNSAS eddig már 4 nem-együttműködői igazolást állított ki Băsescunak, de új adatok kerültek felszínre, a bíróság pedig döntött.
Nem elég, hogy a romániai középiskolai oktatás alapból nyakig van a trutymóban, most jön az, hogy aki hülyegyerek, az megy szakiskolába. Értik ezt az abszurd és megalázó direktívát?
Az egyetlen beruházó is menekülőre fogta a környékről, a turizmusról álmodozó polgármester pedig összeesküvést sejt az egész botrány mögött.
Romániának mindig csak idegen uralmak alatt ment jól. Most rosszul megy. Mert románok uralkodnak. Tehát kulturális újragyarmatosításra van szükség. Traian Ungureanu írása.
Rovana Plumb vagyonnyilatkozatának furcsaságai nem kerülték el az EP szakbizottságainak figyelmét.
Tizenegy évvel a Farkasok után Róma másik szimbóluma, a Sas is behódolt Kolozsvárnak.
Egy héten belül egy erdészt meggyilkoltak, egy másik pedig csak a szerencsének köszönhetően menekült meg a fatolvajoktól.
A POL egykori tanácsosa, Mark Hermann Christian is elindul a megmérettetésen.