Új tanév, ugyanaz a helyzet

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása.

Románia újra az iskolapadokba várta a gyermekeit. Lehangoló összképpel: ideiglenes miniszterrel és azzal a távlattal, hogy alig néhány nap múlva a minisztériumnak egyáltalán nem lesz minisztere; több mint 1000 iskolában latrina van az udvar végén (a Belügyminisztérium szerint), a finanszírozási rendszer pedig nem veszi figyelembe a gyermekek igényeit és az ország falvaiban és községeiben létező tényhelyzetet.

Sok helyen a tanév kezdete ugyanazt az örökös felsorakozást jelentette az iskola udvarán, ahol az igazgató felolvasta a miniszter üzenetét.

Mely üzenetet idén is ugyanazon az örökös bikkfanyelven írták.

A román oktatásügy ideiglenes vezetője, Daniel Breaz a gyermekek és családjaik iránti tiszteletéről beszélt. Vagy a miniszter úr és én másképp határozzuk meg a tisztelet fogalmát, vagy anélkül vetette papírra a szavait, hogy azok bármit is jelentenének igazán. Hogyan hiheti azt, hogy tiszteli a romániai diákokat, amikor nyilvános konzultálás és hatástanulmány, hatáselemzés nélkül egyik napról a másikra kiad egy utasítást, mely megváltoztatja a középiskolába való bekerülés logikáját és több ezer diákot érint, akik azért maradnak ki az oktatási rendszerből, mert nincs legalább ötös átlaguk?

Tisztelt pártképviselők / központi szintű döntéshozók,

Van egy javaslatom. Fogadjuk el mindnyájan azt, hogy ez a tanév az az „állj és kezdjük elölről” pillanat, amelyre a román oktatási rendszernek szüksége van. Az oktatási politikákat nem fejetlenül, és ennél még fontosabb, nem azt képzelve kell kigondolni, hogy a romániai oktatási rendszer pillanatképe azonos néhány bukaresti központi iskola és középiskola képével. Egy kohorszban minden ötödik román gyermeknek nem sikerül befejeznie a VIII. osztályt, ugyanebből a kohorszból pedig öt diákból csak három kezdi el a középiskolát. Többségük rurális környezetben él és a legtöbbször a szegénység és a hatóságok közömbössége tartja távol őket a továbbtanulástól. Mi történik a többivel? Az út szélén maradnak, azok által magukra hagyva, akiknek minden gyermek számára biztosítaniuk kellene a minőségi oktatást.

Polgármester / helyi választott urak,

Azt szerettem volna látni, hogy a város peremén lévő iskolák egyikét keresték fel, vagy egy olyat, ahol a Polgármesteri Hivatal projektjeinek köszönhetően sikerült növelni a hátrányos helyzetűek integrációs szintjét vagy csökkenteni az iskolaelhagyást. Sajnos, a legtöbbjük a város „csúcsközépiskoláiba” mentek, ahol a legmagasabb a sikeres érettségi aránya és ahonnan az országos tantárgyversenyek győztesei kikerülnek. De – köztünk maradjon – ezek inkább a szülők erőfeszítésének és az általuk a gyermekeikért fizetett különóráknak köszönhetik a sikerüket. Ha nem csak beszélnek, akkor esélyük van bizonyítani, amikor a 2020-as költségvetést készítik elő: adjanak akkora ösztöndíjakat, melyek megfelelnek a diákok igényeinek, biztosítsák az iskolák őrzését, valamint az épületek felújításához és korszerűsítéséhez, valamint a felszereléshez szükséges összegeket. Vagyis, rövidebben: teljesítsék törvény által előírt kötelességeiket.

Kedves diákok,

Tudom, hogy az iskolában még mindig a nemtörődömség és a „lehajtott fejet nem éri kard” leckéjét tanítják, az I. osztálytól az utolsóig. De ez nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy a bátorság és egy proaktív hozzáállás szellemében neveljük önmagunkat. Azt szeretném, ha minden romániai osztályban lennének olyan gyermekek, akik a következményektől és a megtorlásoktól nem félve néven nevezik a dolgokat. Mert, véleményem szerint ez az egyik legfontosabb esély, amellyel a román iskola még rendelkezik: elkötelezett haszonélvezők, akik nem hallgatnak, amikor a katedránál vagy az oktatási intézmény vezetésében visszaélés vagy igazságtalanság történik. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez néha bonyolultnak tűnik. De semmi sem állhat utatokban akkor, amikor a törvény a ti oldalatokon áll.

Végső kívánságként, olyan 2019–2020-as tanévünk legyen, melyben minden gyermek számít!