Mintha folyton ugyanaz a film menne az összes romániai moziban. Lepereg, aztán kezdődik újra. És a megalázott figurák mi vagyunk. Meg a gyermekeink.
Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása.
Románia újra az iskolapadokba várta a gyermekeit. Lehangoló összképpel: ideiglenes miniszterrel és azzal a távlattal, hogy alig néhány nap múlva a minisztériumnak egyáltalán nem lesz minisztere; több mint 1000 iskolában latrina van az udvar végén (a Belügyminisztérium szerint), a finanszírozási rendszer pedig nem veszi figyelembe a gyermekek igényeit és az ország falvaiban és községeiben létező tényhelyzetet.
Mely üzenetet idén is ugyanazon az örökös bikkfanyelven írták.
A román oktatásügy ideiglenes vezetője, Daniel Breaz a gyermekek és családjaik iránti tiszteletéről beszélt. Vagy a miniszter úr és én másképp határozzuk meg a tisztelet fogalmát, vagy anélkül vetette papírra a szavait, hogy azok bármit is jelentenének igazán. Hogyan hiheti azt, hogy tiszteli a romániai diákokat, amikor nyilvános konzultálás és hatástanulmány, hatáselemzés nélkül egyik napról a másikra kiad egy utasítást, mely megváltoztatja a középiskolába való bekerülés logikáját és több ezer diákot érint, akik azért maradnak ki az oktatási rendszerből, mert nincs legalább ötös átlaguk?
Van egy javaslatom. Fogadjuk el mindnyájan azt, hogy ez a tanév az az „állj és kezdjük elölről” pillanat, amelyre a román oktatási rendszernek szüksége van. Az oktatási politikákat nem fejetlenül, és ennél még fontosabb, nem azt képzelve kell kigondolni, hogy a romániai oktatási rendszer pillanatképe azonos néhány bukaresti központi iskola és középiskola képével. Egy kohorszban minden ötödik román gyermeknek nem sikerül befejeznie a VIII. osztályt, ugyanebből a kohorszból pedig öt diákból csak három kezdi el a középiskolát. Többségük rurális környezetben él és a legtöbbször a szegénység és a hatóságok közömbössége tartja távol őket a továbbtanulástól. Mi történik a többivel? Az út szélén maradnak, azok által magukra hagyva, akiknek minden gyermek számára biztosítaniuk kellene a minőségi oktatást.
Azt szerettem volna látni, hogy a város peremén lévő iskolák egyikét keresték fel, vagy egy olyat, ahol a Polgármesteri Hivatal projektjeinek köszönhetően sikerült növelni a hátrányos helyzetűek integrációs szintjét vagy csökkenteni az iskolaelhagyást. Sajnos, a legtöbbjük a város „csúcsközépiskoláiba” mentek, ahol a legmagasabb a sikeres érettségi aránya és ahonnan az országos tantárgyversenyek győztesei kikerülnek. De – köztünk maradjon – ezek inkább a szülők erőfeszítésének és az általuk a gyermekeikért fizetett különóráknak köszönhetik a sikerüket. Ha nem csak beszélnek, akkor esélyük van bizonyítani, amikor a 2020-as költségvetést készítik elő: adjanak akkora ösztöndíjakat, melyek megfelelnek a diákok igényeinek, biztosítsák az iskolák őrzését, valamint az épületek felújításához és korszerűsítéséhez, valamint a felszereléshez szükséges összegeket. Vagyis, rövidebben: teljesítsék törvény által előírt kötelességeiket.
Tudom, hogy az iskolában még mindig a nemtörődömség és a „lehajtott fejet nem éri kard” leckéjét tanítják, az I. osztálytól az utolsóig. De ez nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy a bátorság és egy proaktív hozzáállás szellemében neveljük önmagunkat. Azt szeretném, ha minden romániai osztályban lennének olyan gyermekek, akik a következményektől és a megtorlásoktól nem félve néven nevezik a dolgokat. Mert, véleményem szerint ez az egyik legfontosabb esély, amellyel a román iskola még rendelkezik: elkötelezett haszonélvezők, akik nem hallgatnak, amikor a katedránál vagy az oktatási intézmény vezetésében visszaélés vagy igazságtalanság történik. A saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez néha bonyolultnak tűnik. De semmi sem állhat utatokban akkor, amikor a törvény a ti oldalatokon áll.
Végső kívánságként, olyan 2019–2020-as tanévünk legyen, melyben minden gyermek számít!
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.
Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök kinevezte Lőrincz Helgát az RMDSZ javaslatára az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóság (ANRP) elnökévé.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Felrobbant egy tengeri drón pénteken a konstancai kikötőben; a robbanás hangja a környező lakónegyedekben is hallható volt.
Egy 34 éves férfi életét vesztette szombat reggel, miután a hatóságok szerint medvetámadás érte a Szeben megyei Prod település közelében – közölte a Szeben Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU).
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.