Egy Thunberg-féle őrültség

Jelen szöveg az dw.com oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Egy gyors számítás kimutatta, hogy az Atlanti-óceán „környezetvédő” átszelése, melyet éppen most hajt végre nagy médiacsinnadratta közepette Greta Thunberg, nagyjából háromszor többe kerül a földnek, mint az, ha a tini, a környezetvédelem nagy papnője New Yorkba repült volna az apja kíséretében. Hiszen, ahogy arra a berlini baloldali újság, a taz rámutat, a Gretát az újvilágba szállító vitorlásjacht fedélzetén lévő legénység tagjai repülők fedélzetén fognak hazatérni.

Melyeket – hogyan is lehetne másképpen – kerozinnal, az agyongyűlölt kőolajból kivont üzemanyaggal táplálnak. Jelen esetben hat repülésről van szó kettő helyett, amennyire szükség lett volna, ha Thunberg nem a jachthasználat PR-gegjét választja. És szintén (kőolajalapú) mocskos dolognak tűnik az az anyag is, amiből a Thunberg által az Atlanti-óceán pre-diluviális stílusban történő átszeléséhez használt bárka készült.

De mit számít ez az egyszerű számtan és mit számít a történelem Greta Thunberg nagybetűs Küldetéséhez képest?

Nem menti meg ő és a holmi keresztesekhez hasonlóan elkötelezett gyermekmozgalma a Föld bolygót? Miért bonyolítsa egy messiás a dolgát banális adatokkal, információkkal, számolásokkal és tényekkel? A 16 éves fiatal lányt, akit a családja és ügyes vállalkozók rövid idő alatt a sajtó, a nyugat, a kék bolygó, az istentelen vallások igazi ikonjává változtattak, aki nagy sebességgel és vidámsággal száguldozik a médiában és sok nyugati megbomlott elméjében, hidegen hagyják az ilyenfajta kisszerű pontosítások.

És az egyszerű emberek aggodalmai is hidegen hagyják őt. Az „azt akarom, hogy pánikba essetek” szlogennel pofozza folyamatosan az emberiséget, mellyel hívei seregeit meghódította. Akik közé, nem véletlenül, a magas rangú keresztény egyházi vezetők is tartoznak. Mint például Heiner Koch berlini érsek. Aki virágvasárnap alkalmával – spirituálisan – lelkesen tombolni kezdett az egyik német állami adón. Nem többet és nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a Greta Thunberg díszkíséretéhez tartozó iskolakerülő diákok pénteki tüntetései „Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeztetnek”. Távozz sátán! Igaz, az egyházi vezető később elismerte, hogy nem szeretne „női messiást csinálni Greta Thunbergből, vagy a Názáreti Jézushoz hasonlítani őt”.

De, jaj, pont ezt tette. Sőt, szó szerint azt mondta az ő nagy „bölcsességében”, hogy

a „társadalomnak és az egyháznak” „ma is igazi prófétákra lenne szüksége”.

A svédországi „igaz próféta” nem bántódott meg és nem tiltakozott. Az ikon szereti, ha lelkendezve dicsérgetik. Az Asperger-szindrómában, az autizmushoz tartozó, a betegeket nem a tehetségtől, hanem az empátiától megfosztó pszichikai betegségben szenvedő Thunberg nem akad fenn kognitív disszonanciákon. Radikálisan forradalmi, antikapitalista lendületében nincs kedve önkritikához. Nincs ideje a tudományos óvatoskodásra, a gazdaság lassúságára, szolidaritásra azokkal az emberekkel, akiket a betevőtől foszt meg azzal, hogy – apodiktikus módon – olyan hangulatot kényszerít ki, mely szélsőséges lépésekre serkent. Végső soron tényleg messiási a küldetése.

A feladat, melyet magára vállalt, az a forradalom most.

A határozott cselekvés. A veszélyes élet. A hősies kockázat. A Föld azonnali megmentése, mely bolygót – íme – sem a marxizmus, sem a fasizmus, sem a felnőttek, amilyen óvatosak, habozók, szájalók és gyönyörökbe süllyedők, nem képesek megváltani. Hiszen – nem igaz?! – az aszketikus Greta szerint „már nem várhatunk”. Kötelesek vagyunk azonnal megtenni az általa javasolt környezetvédő lépéseket. Ami eleve kizár bármiféle habozást, bármilyen egészséges kételyt, bármilyen alternatívát, bármilyen megfontolást, bármilyen ellenérvet, bármiféle kritikus gondolkodást, bármilyen vitát vagy párbeszédet.

Thunberg azt nem tudja vagy nem érdekli, hogy a hasonló megmentést hirdető utópiák az összes totalitárius ideológiát elkísérték a bolsevizmustól és fasizmustól vagy legionarizmustól az iszlámizmusig, melyek mindegyike az intoleranciát generáló gyűlöletből és félelmekből éltek. Hiszen a Nobel-békedíj kacsint éppen rá. Így aztán nem okozott neki gondot nemrég együtt fényképeszkedni egy németországi szélsőbalos álarcos nővel. Még súlyosabb, hogy mindez

azokat a felnőtteket sem érdekli, akik médiabálványként, állítólagos hipererkölcsös ítélőszékként felépítették őt.

Ezzel szemben sok politikust boldoggá tesz. A német zöldek például populista módon röpködnek a Thunberg által generált félelem hullámtaraján, ökohullámos tajtékjain és ezáltal szégyentelenül söprik be egyik választási győzelmet a másik után.

Ezen kívül Greta sokak számára nemcsak egy istennő, egy Jeanne d’Arc, egy „projekciós felület”, egy újfajta szupersztár, egy sui-generis globális vezető, hanem egy nagyon termékeny jövedelemforrás is. 2018 decemberében a „We don’t have time” részvénytársaság vezetőivel mutatkozott a katowicei klímacsúcson. Greta imázsával szereztek és szereznek vagyonokat olyan alapítványok és konszernek, mint a Rentzhog és a Nordvall. A sajtó feltárta még, hogy a Thunberget szállító jacht egy milliárdos tulajdona és a világ egyik legdrágább vízi járműve, a Malizia csapat pedig egy adóparadicsomból származik.

Greta megismétli a gyermekek keresztes hadjáratát,

akiket a kiskorú Miklós vezetett katasztrófába 800 évvel ezelőtt (ez valószínűleg legenda; forrás itt – a szerk.)? Nem tudom és nem is nagyon érdekel. Ezzel szemben aggódom a klíma sorsáért. Mint ahogy a nyitott társadalom jövőjéért is. Riadalommal tölt el annak frivolsága és képmutatása, ahogy a valaha az idősek tanácsa, tudományt, nem pedig mágiát szerető tiszteletre méltó személyek által vezetett világ őrültségében hol analfabétákat, hol karizmatikus, de beteg vagy manipulált gyermekeket emel pajzsra megmentőkként. A környezetvédelemnek és a klímaváltozásnak komoly témáknak kellene lenniük. A Thunberg-érában kezdenek márkatermékké, őrültséggé, hisztériává, apokalipszissé, valláspótlékká, a kollektív pszichózis jelévé, bármivé válni, csak komoly dologgá nem. Felmerül bennem a kérdés, hogy ez a progresszista mánia nem egy öngyilkos tendencia, a megmentésre való törekvésnek álcázott nihilizmus újabb példája-e.