Mi lesz most Romániával?

Minden kétséget kizáróan Orbán Viktor magyar kormányfő pártja, a Fidesz európai néppárti tagságának felfüggesztése a hét híre. Számos figyelmeztetés, egyes EPP-n belüli szervezetek tiltakozása, sőt, azután, hogy még egy Magyarország elleni határozat is született az Európai Parlament részéről, arra a következtetésre jutottak, hogy a Fidesz egyértelműen kárt okoz az EPP doktrínai koherenciájának és politikai elveinek és hogy – legalábbis az európai választások előtt – neve nem köthető össze a kontinens fő politikai családjának nevével. A hírről eltérő hangon szóltak a beszámolók: Európában a Fidesz felfüggesztéséről beszéltek, még egy szinte egyhangú szavazatszámot is bejelentettek, Magyarországon és (az RMDSZ közvetítésével) Romániában Orbán Viktor pártjának önfelfüggesztéséről beszéltek, az európai parlamenti választás utánig. Mindezeken túlmenően meg kell említeni egy dolgot. A minden hájjal megkent politikus Orbán Viktorban megvan a cinizmus, hogy az európai normákkal és értékekkel ellentétes bel- és külpolitikát hirdessen (nyilvánvalóak kötődései Moszkvához),

de megőriz egy tiszteletteljes hangvételt (legalábbis akkor, amikor Brüsszelben tartózkodik) az európai intézményekkel és vezetőkkel kapcsolatosan.

A híres Sargentini-jelentésben, mely maga után vonta az EU-szerződés 7. cikkelyének aktiválására vonatkozó javaslatot Magyarország esetében, megemlítették a magyar hatóságok és az európai fórum kiváló együttműködését, azzal a megjegyzéssel, hogy a megbeszéléseket követően előbbiek nem teljesítették a közös megállapodással elfogadott összes célkitűzést. Mondjuk, például, az európai hivatalosságok 7 javaslatából Magyarország csak ötöt ültetett át a gyakorlatba és kettővel hátralékban maradt (lehet, hogy pont a legfontosabbakkal), megígérve, hogy a lehető legrövidebb időn belül azokat is teljesíti. Ezzel azt akarom mondani, hogy Orbán Viktor kettős nyelvezete sokkal hatékonyabb volt Brüsszelben azzal, hogy a közvetlen párbeszéd szintjén mindig tisztelettudó volt az európai vezetőkkel és együttműködött az EU intézményeivel. Ebből következett Jean-Claude Juncker sokkja, amikor meglátta a Brüsszel és a saját személye elleni plakátokat, melyek az európai parlamenti választási kampányban Budapest utcáit díszítik. De az világos, hogy Magyarország  esetleges visszaútja az európai családba sokkal könnyebb lesz, hiszen Orbán Viktor ügyelt arra, hogy baráti és tiszteletteljes kapcsolatokat őrizzen meg az összes európai vezetővel.

Romániára áttérve, szerencsétlenségére

pont most rakta Brüsszel asztalára a bukaresti politikai élet egész gazemberségét, cinizmusát, bunkóságát, tahóságát, kulturálatlanságát, gátlástalanságát,

amikor átvette az Európai Unió Tanácsának elnökségét. Az EU Tanács elnökségének átvétele előtt, néhány erre szakosodott európai tisztviselő kivételével, akiknek a következtetései általában inkább untatták Európa vezetőit, a román belpolitika sajátosságairól nagyjából annyit tudtak Brüsszelben, mint amennyit mi, mondjuk, Albánia politikájáról tudunk úgy, hogy nem vagyunk szakértők és különösebb érdeklődést sem mutatunk az illető ország politikai sajátosságai iránt. Az EU Tanács elnökségével reflektorfénybe kerültünk és az igazság olyan erővel tört a felszínre, mint a vízsugár egy kilyukadt vezetékből. Európának pedig nemcsak a román vezetők (Dăncilă, Daea, Teodorovici, Toader, Plumb) siralmas intellektuális képességét volt alkalma megcsodálni, de mélységes gazemberségüket, visszaéléseiket, (többek között intézményi) zsarolásukat és azokat a mocsokságokat is, melyekre kisszerű céljaik elérése érdekében fesztelenül vetemednek.

Laura Codruţa Kövesi ügye messze a legbotrányosabb példája az emberi jogok megsértésének,

amire éppen az Európai Unió csúcsán kerül sor. Elképzelhetetlen eset, melynek során az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét ellátó ország kormánya a legaljasabb sztálinista módszereket vetette be, hogy megakadályozza országa egyik polgárának kinevezését egy európai tisztségbe, melyhez megkapta az adott terület szakértőinek, valamint az Európai Parlament szakbizottságai tagjainak szavazatát. Észbontó: az 1950-es évek pereiről másolt büntetőügyek, az országból elszökött és Moszkva védelme alatt álló bűnözők rágalmazó feljelentései, az összes európai parlamenti képviselőnek elküldött becsületsértő levelek, a nemzetközi sajtóban éppen az igazságügy-miniszter által terjesztett fake news-ok, európai vezetőkkel szembeni fenyegetőzések és feljelentések, lobbizás a szavazás román jelölt elleni hangolásáért. Semmilyen módszerrel nem takarékoskodtak, hogy eltávolítsák Laura Codruţa Kövesit az európai ügyészi tisztség felé vezető útról. Az egész abban csúcsosodott ki, hogy az igazságügy-miniszter lefújta azoknak a jelölteknek a kiválasztását, akiket majd Románia részéről javasolnak ebbe az európai intézménybe. Ez egyenértékű azzal, hogy hazánk visszalép az újonnan létrehozott struktúrából, ami arra a rettegésre is jelzés lehet, amelyet a bukaresti hatóságok éreznek az európai pénzek elcsalására vonatkozó vizsgálatokkal kapcsolatosan.

A gazemberség és a mindenki szeme láttára zajló ekkora visszaélés ezen bizonyítéka mellett az S&D-frakció, amelybe a Szociáldemokrata Párt (PSD) is tartozik,

óriási hátránnyal indul majd a májusi szavazással kapcsolatos választási vitában, miután az EPP megszabadult a Fidesz által képviselt tehertől.

Minden tagállam valamennyi jobboldali pártja arra hegyezheti majd ki a kampányát, hogy a PSD benn van az S&D-ben, rámutatva, hogy hova süllyedt mára az európai szocializmus. A PSD kizárása az Európai Szocialista Pártból és az S&D-frakcióból kötelezővé válik az európai szocialisták politikai családjának hitelességéhez és tisztességességéhez. Miféle hitelessége lehet még Frans Timmermansnak az Európai Bizottság elnöki tisztségéért folytatott harcban, amikor ellenjelöltjei azt fogják mondani neki, hogy barátját, Liviut (Liviu Dragnea – a szerk.) védelmezi, miközben ellenjelöltje, Manfred Weber feláldozta Orbán Viktort? Ezért szinte biztos, hogy legalább a PSD S&D-tagságának felfüggesztése megtörténik majd.

A PSD erődemonstrációja minden bizonnyal megmutatta Európának, hogy

a demokrácia Romániában – jelen pillanatban – a magyarországinál is rozogább.

Az igazságszolgáltatással kapcsolatos nagy sürgősségi kormányrendeleteknek pedig még messze nincs végük. A hatalmi ágak szétválasztása nálunk fikció, az állam pedig a PSD-vel azonosul. Ha Magyarország és Lengyelország számára kérik az EU. Szerződés 7. cikkelyének aktiválását, akkor Románia semmiképpen sem kerülheti el ezt a szankciót. Egy ilyenfajta büntetés nyomán elvesztett európai hitelességét pedig Románia sokkal nehezebben állíthatja majd helyre, mint Magyarország és Lengyelország. Még egy másik kormánnyal, egy (ellenzékbe kerülő PSD által folyamatosan fékezett) túlzásba vitt demokratikus megnyilvánulással is hosszú és nehéz utat kell majd megtenni, sok évnyi megfigyeléssel és szakaszgyőzelmek teljesítésével, ahogy az eddig is történt a most nulláról újrainduló EEM-mel (Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus – a szerk.).

A PSD már most hosszú távra lerombolta Románia európai lehetőségeit.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.