Mindent összevetve, nagy a baj. No nem Köpecen, hanem a Székelyföldön. Ez volt a Kovászna, Hargita és Maros megyei román közösségek minapi találkozójának egyik végkövetkeztetése. A találkozóra Sepsiszentgyörgyön került sor, a Román Szellemiség Múzeumában. Na de nézzük meg közelebbről, ki mit mondott, mert szokás szerint árnyaltabb a kép, a realista meglátásoktól az egészen vadul elrugaszkodott felkiáltásokig.
Kovászna és Hargita ortodox püspökét, Andrei őszentségét komolyan aggasztja a megyékben élő román nép sorsa. Beszédében azt állította, hogy négy évvel korábban, amikor átvette Kovászna és Hargita megye püspökségét, még több mint 81 000 román hívő élt a két megyében. A legutóbbi lélekszámlálás során viszont elszomorító szám lett a végösszeg: csupán 50 030 román hívővel számolhat a püspökség. Vagyis elpárolgott 30 000 ortodox hívő. Őszentsége szerint a regisztrált fogyás okai a fiatalok lehetőségeinek hiánya, a munkahelyek hiánya, a román szervezetek hiánya az említett közösségekben, a modellek és vezetők hiánya, a csökött oktatási rendszer, illetve a pályázati szakértők hiánya.
Nem fogynak azok, csak nincsenek otthon!
Persze, akadtak mérsékeltebb módon megnyilatkozó felszólalók is, mint például Florin Tohănean, Bodzaforduló protopópája, aki azon a véleményen volt, hogy egy kicsit elsiették a lélekszámlálás nyomán levont következtetéseket. Újra fogják csinálni, és akkor szépen kiderül, hogy egyáltalán nem olyan nagy a dráma, mint amilyennek most lefestik. Meg aztán nem is csoda, hogy kevesebben jelentkeztek, ha egyszer olyan sokan külföldre mentek dolgozni.
A vadak szerint (etnikai) tisztogatásról van szó
A legnagyobb tetszést persze, hogy Bodzaforduló polgármestere, Leca Băncilă aratta. Na nem azért, mert olyan fess fiú lenne. Inkább azért, mert, az igazság nevében, mint állítottá, ki kell mondani: az említett megyékben „egy viszonylag lassú, de biztos tisztogatás zajlik.” Azt, hogy etnikai, nem mondta ki, vagy a román sajtó nem jegyezte le. Hiszen normális, hogy fogy a román, ha egyszer nem tudják már elképzelni ott a jövőjüket. És hogy miért? Hát az egyik ok az, hogy a román állam nem képes kezelni egy súlyos problémát, amely saját, szuverén területén van. Mi az, hogy egy külföldi miniszterelnök román felségterületen találkozgat? (Orbán Viktorra gondolt a derék polgármester, persze.) Hol van olyankor a román miniszterelnök? Hát ha ilyen, akkor menjen ő is paradicsomot szedni.
Természetesen a románok is ludasok abban, hogy nincs közösségi összetartás a Székelyföldön. Mármint román. Mert például a Román Nyelv Menetén alig 200 kovásznai vett részt. Miért csak ennyi, tette fel a kérdést a jó Băncilă úr.
A mindennapi bajok és a magyar–
székely ko-szuverenitás
A találkozón nem csak a népességfogyásról volt szó. A résztvevők sorra vették a létező kulturális, oktatási, egyházügyi, urbanisztikai sport- és ifjúságügyi, gazdasági és politikai problémákat. Persze, valahogy mégis oda lyukadtak ki, hogy a helyi (magyar) önkormányzatokkal nemigen lehet mit kezdeni, ugyanis a román közösségek aránytalanul kevés közpénzhez jutnak ahhoz képest, hogy mennyien vannak. És ezért az RMDSZ a hibás.
Miután mindent megbeszéltek, a románság képviselői pontokba szedték a gondokat, és papírra vetették őket, egy nyílt levél formájában, amelyet elküldenek a román kormánynak, a román parlamentnek és az államelnöki hivatalnak. A dokumentumnak 33 pontja van, és három fejezetre tagolódnak. Az első fejezet címe: Javaslatok a „székelyföld” Magyarországgal való ko-szuverenitásának megállítására. Mondjuk tovább? Eh, mondjuk. A második fejezet címe: Javaslatok a Kárpátkanyar románságának túlélésére. A harmadik pedig: Javaslatok az interetnikus együttélés normalizálására Kovászna, Hargita és Maros megyékben.