Elmeorvosok vizsgálják ki az egész francos román kormányt!

Oké, a magunk részéről úgy véljük, a kezdeményezés értelmi (?) szerzője is bőven megérdemelne egy dilidoki-vizsgálatot. Kezdjük is a tünetekkel. Ismerik Önök Laurian Stănchescut? Nem? Pedig rendkívül jelentős képviselője az ide-oda guruló gyógyszereiket hajkurászó román hazafiaknak. Civilben költő, ám a műveivel nem robbantott bankot sehol. Annál inkább kitűnt viszont a megboldogult román hírességek földi maradványai iránti vonzalom terén. Kezdeményezte a világhírű szobrász, Constantin Brâncuși csontjainak hazaszállítását Párizsból. Aztán nemrég követelni kezdte, hogy ássák ki Mihai Eminescu költő maradványait, mert szerinte alapos a gyanú, hogy a vátesz nem szifiliszben halt meg, hanem eltették láb alól.

Na, és itt szivárog a képbe Avram Iancu, az erdélyi jézuska (Laurian úr szavaival élve). Laurian mester kapta magát, és rettenetesen megharagudott a román kormányra. Nyilván azért, mert a román kormány szerinte nem tisztelgett kellőképpen a móc vezér emléke előtt, pont fix a nagy egyesülés centenáriumának szent évében. Hadd tegyük hozzá, hogy a Nemzeti Liberális Pártra valószínűleg kevésbé rágott be Laurian úr, hát ni, milyen szépen megemlékeztek Iancuról a derék ellenzékiek.

Egy szó, mint száz: Laurian mester fogta tollát, végigszántott vele a papíron, és egy szenvedélyes nyílt levél lett a végeredmény, amelyben a szerző kerek perec kijelenti, hogy: „Kulturális-történelmi bűntett Románia kormányában!”

A továbbiakban Laurian úr azzal vádolja a kormányt, hogy lerángatta Erdély Krisztusát a románizmus Golgotájáról, és úgy mutatja be, mint egy szimbólumértékétől és dicsőségétől megfosztott útonállót. (Valljuk be, azért ebben van némi igazság.) A szerző szerint Erdély mártír fejedelmét, a román nemzet hősét Isten előtt, a világ előtt (továbbá idegen államok nagykövetei, államelnökök, egyházi méltóságok, a hazai és nemzetközi sajtó előtt), térden állva kellett volna megünnepelni, a havasi kürtök harsogása közepette. Ja, az egész román népet meg kellett volna hívni. Kérdés persze, mekkora katedrális kegyhely kellett volna ehhez.

És akkor most jön a meredek. Laurian úr nemes egyszerűséggel azt követeli, hozzanak létre egy orvosi bizottságot, amely alaposan kivizsgálja a román kormányt, mégpedig anatómiailag (na, ezen fennakadtunk kicsit, anatómiai vizsgálatot ugyanis többnyire nem élőkön szoktak végrehajtani) és pszichiátriailag is. (Oké, ezt már más is felvetette korábban, igaz, némileg megalapozottabban.) Mert a jelenlegi kormány olyan (a szerző úr szerint legalábbis), mint egy őrült hadtest, élesre töltött fegyverrel a kezében. Az őrült román kormány (a szerző úr szerint) egyenesen a román haza szívébe lő. Komolyan!

Levele végén Laurian mester jól meg is fenyegeti a román kormányt. Ezt azért idézzük, igazi rétori mestervágás:

Amúgy, békesség.