Hol késik Székelyföld dicsérete a referendum után?

Császárom megbízásából én is figyelemmel követettem a legutóbbi romániai népszavazást. Nem az én kompetenciám eldönteni, hogy Császárom miért szimpatizál a székelyekkel, mindenesetre megyékre lebontva kérte a népszavazás eredményét. Közöltem hát vele a tényeket, miszerint Kovászna és Hargita leghátul kullog a sorban.

Sőt, azt is közöltem vele, hogy az egyik romániai ellenzéki párt szerint „Románia megérkezett a XXI. századba”. Császárom válasza lakonikus volt: „Elnézve a megyei lebontást: Székelyföld már a XXIV. században tart. Hol késik hát Székelyföld dicsérete?”

Nem tisztem magyarázni Császárom véleményét, de szerintem arra gondolhatott, hogy progresszív barátainknál mindezideig a székelyek voltak a legbunkóbb, legkonzervatívabb seggfejek. Össznépileg. Nyilván, Császárom se hülye, hogy címlapokra kívánkozó dicshimnuszt várjon el a jófej-haladó székelyekről. Mindössze arra gondolhatott, hogy ha (ad absurdum) ötven százalékos lett volna a székelyföldi részvétel a népszavazáson, akkor ma progresszív barátaink írásaitól lennének hangosak a címlapok, hogyaszongya: milyen bunkó, konzervatív seggfejek a székelyek. Össznépileg.

Miközben Császárom is tudja, hogy se ez (vagyis hogy a székelyek a legbunkóbb-legkonzervatívabb… stb.), se ez (vagyis hogy a székelyek a legjobb-leghaladóbb… stb.)  nem igaz. Legalábbis „össznépileg”.

Furcsa humora van az én Császáromnak. De hát ő a Császár…

• Újmódi szamuráj forradalma
• Szabványok, mértékegységek, avagy vége az „Iszlám Államnak”