Ebben a cikkben sokszor fordul elő a „hiba” szó.

Tehát: megtörtént a nagy tankönyvreform, központosították a tankönyvkiadást, csakhogy valahol hiba csúszott a rendszerbe, ugyanis amikor a vadiúj tankönyvek kiröppentek a nyomdából, kiderült, hogy sok esetben elég sok hiba van bennük. Írtunk erről itt is, meg itt is.

És a botrány egyre dagadt, eladdig, hogy a Didaktikai és Pedagógiai Kiadó igazgatónője bejelentette a képviselőházi szakbizottsági meghallgatáson: a kiadó bepereli a hibáktól hemzsegő tankönyvek szerzőit, de azokat is, akik jóváhagyták a kinyomtatásukat, vagyis Országos Értékelési és Vizsgáztató Központ illetékeseit. Mi több, az igazgatónő bocsánatkérést is vár a bűnösöktől.

Ami a hibás tankönyveket illeti, a kiadó igazgatónője szerint csak a hatodikos földrajz tankönyveket fogják újranyomtatni. A többi hibás tankönyvhöz hibajegyzéket rendelnek.

Az igazgatónő többek között arról is biztosította a szakbizottságot, hogy tanulni fognak a hibákból. Ami nagyon helyes, persze, csak a már meglévő hibákon nem segít. És valahogy nehéz elhinni, hogy az illetékes hölgyek-urak most szembesülnek először a hiba fogalmával, illetve jelenségével. És azt is furcsálljuk, hogy a Didaktikai és Pedagógiai Kiadó képviselője úgy tesz, mintha az általa vezetett intézmény munkatársainak el se kellett volna olvasnia a hibás tankönyveket. Ők nem hibásak. Mindenki más igen.