Végre újra birtokukba vehetik a kolozsváriak a Sétateret. Pár hónapba még biztosan beletelik, míg visszanyeri korábbi pompáját.
Még csak három napja ért véget a több mint 350 ezer fesztiválozót megmozgató Untold Fesztivál a kolozsvári Sétatéren, senki sem várhatja el azt, hogy máris olyan állapotban legyen a kedvelt pihenőövezet, mint azelőtt. Ehhez képest a fesztivál épület- és arculatelemeinek java részét elbontották már, látszik, hogy dolgoznak a maradék elhordásán is. A kerítéseket is szétszedték, már csak az Aréna és az Új Sportcsarnok előtti placc maradt lezárva, ahol gőzerővel dolgoznak még a munkások.

A placc egyelőre még le van zárva, akárcsak a Szamos melletti út
A köztisztaságiak is megkezdték a park rendbetételét, a legnehezebb dolguk az építéskor/bontáskor használt gépjárművek keréknyomainak eltüntetésével és az újrafüvesítéssel lesz. Ez utóbbinak elég komoly költségvonzata van, minden bizonnyal erről – akárcsak a tavaly – a szervezők gondoskodnak. Tavaly mintegy 300 ezer lejt szántak a park rendbetételére, az elhasználódott szemeteskukák, padok, villanyoszlopok cseréjére és az Arénában keletkezett károk kiküszöbölésére.

A fesztiválmentes helyeken épen maradt a gyep (baloldali fotó), máshol így néz ki (jobboldali fotó)

A sporthotel melleti tér „elsivatagosodott”

Még folyamatban a bontás: itt éppen egy pult maradványa látható

A köztisztaságiak is végzik a dolgukat a park egész területén
Pár hónapba még biztosan beletelik, míg a park visszanyeri régi pompáját, szóval csak türelem, polgártársak, türelem.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Miközben sokan még mindig nehezen tudják elhinni, hogy 2026-ban egy EU-tagállamban megtörténhet, hogy a falat áttörve lakoltatnak ki a hatóságok egy magyar egyházi vezetőt, olyan hangok is hallatszanak, amelyek őt teszik felelőssé a történtekért.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.
Sokan kaptak érdemi indok és jogosultság nélkül magyar állampolgárságot az utóbbi években, ezeket az ügyeket is feltárjuk belső vizsgálat keretében – jelentette be Velkey György László külügyi államtitkár a Facebookon pénteken.
Kétszer is behatolt egy buşteni-i házba egy anyamedve bocsaival pénteken, míg végül kilőtték a délután folyamán. A három bocs közül az egyik halálosan megsérült, a másik kettő pedig az erdőbe menekült.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.