Siralmas a nők aránya az erdélyi magyar politikában

Ha számszerűsítjük a női politikusok jelenlétét az erdélyi magyar politikai életben, kiderül: igencsak alulreprezentáltak a nők a közéletben. Országos szinten 15-20 százalék a nők aránya a parlamenti képviseletben, az önkormányzatoknál ennél sokkal rosszabb a helyzet. Az RMDSZ pedig más pártokhoz képest sereghajtó ebben a kérdésben - adta meg az alaphangot Horváth Anna volt kolozsvári alpolgármester a Nőileg által szervezett tusványosi panelbeszélgetésen.

Beszélgetőtársa, Sándor Krisztina Tusványos-szervező, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezető elnöke a másik két párt szempontjából vizsgálva meg a kérdést megállapította: még rosszabb a helyzet, mint az RMDSZ-ben.

De miért is baj ez? Horváth szerint vannak olyan ügyek, melyeket csak egy nő tud hitelesen képviselni, nem lehet elvárni Kelemen Hunortól, hogy a méhnyakrákról vagy a mellrákról beszéljen. Ezeknek a témáknak a képviseletére is szükség van, mert ezek is a társadalom részét képezik. Az elöljáró a pozitív diszkrimináció és a női kvóták mellett érvelt annak érdekében, hogy minden harmadik személy nő legyen a politikában.

Ezzel szemben Sándor Krisztina azt hangsúlyozta, a nők szerepvállalása nem lehet öncél. Ne azért kerüljenek fel nők például jelöltállításkor a pártok listáira, mert kell legalább egy nő is szerepeljen rajta, hanem azért, mert rászolgálnak. A nőkre jellemző gondolkodásmód egyébként is fontos eleme lehet a politikának, még ha a gyakorlatban jelenleg inkább az valósul meg, hogy a férfiak döntenek, és a nőkre hárul a végrehajtás. Az is elhangzott: Székelyföldön sokkal macsósabb a közélet, és erősebbek a nőkkel szembeni sztereotípiák. Az autoritás viszont nem jön a tisztséggel, azt ki kell vívni. Egy kézdivásárhelyi hozzászóló úgy fogalmazott: kicsit vadállattá kell válni a közéletben ahhoz, hogy nőként érvényesülhessünk.

Horváth Anna igazságtalannak nevezte azt, hogyha egy nő téved valamiben, akkor az egész női nemet kárhoztatják, míg a férfiakkal sokkal engedékenyebb a nyilvánosság. Viorica Dăncila kormányfő baklövései jól példázzák ezt. Rengeteg kockázatot rejt a politikai szerepvállalás, a terhelési szint átlépésével könnyen hibázhat az ember.

Mi hajtja akkor mégis a nőket a politika felé? A család, az, hogy egy élhetőbb jövőt teremtsenek az utódok számára. Nehéz munka ez, de mindig akad elégtétel vagy sikerélmény, ami lendületet ad a folytatáshoz.

A beszélgetésnek végül az adott pozitív végkicsengést: lassan, de biztosan változni fog a nők aránya a politikában.