Illusztráció | Tusványos Press
Függő boldogság
Timi
2018. július 27. péntek, 11:57
Kemény döntés, de legalább az egész életünket meghatározó változást hoz, ha szembenézünk a függőségeinkkel.

Kijózanító hatása van drogokról, alkoholról vagy az egyre nagyobb teret hódító telefonfüggőségről beszélgetni egy fesztiválon, ahová valószínűleg senki sem teázni jár. Tusványoson a Nőileg magazin szervezett panelbeszélgetést a témában, melynek keretében olyan elgondolkodtató adatok hangzottak el, mint például: nincs olyan székelyföldi - tágabb értelemben vett - család, melynek tagjai között ne legyen legalább egy szenvedélybeteg. Igaz, kevesen jutnak el a felismerésig, és látják be, hogy zavar van a működésükben.

A beszélgetés résztvevői a Nőileg munkatársai, Sebestyén Kinga és Pál Bíborka, valamint Gergely Dóra szociális munkás (Bonus Pastor Alapítvány) és Lackovics Károly felépült függő volt. Felsorolhatatlan hosszú a lista, hogy mi mindentől vagyunk képesek függni, a legelterjedtebb Székelyföldön (is) az alkohol-, a nikotin-, a drog-, a játék- vagy internetfüggőség. Kulturálisan, illetve társadalmilag beágyazott az alkoholfogyasztás, ha bejön a koma, meg kell tisztelni egy kupica pálinkával, de általában ha két ember találkozik, mi sem természetesebb, mint meginni valamit - hangzott el.

A probléma ott kezdődik, amikor a kényszer megjelenik, észrevétlenül bekövetkezik a kontrollvesztés, a mindennapok meghatározó kérdésévé válik a függőség tárgya, és deviáns viselkedésformát eredményez a fogyasztás. Lackovics Károly tíz évig volt a rabja az alkoholnak. Őszintén beszélt arról, hogy milyen nehéz a beismerés. Előbb-utóbb a függő eléri azt a mélypontot, amikor már semmi sem számít, (maga)tehetetlenné válik, és egyetlen cél hajtja: a kényszeres vágykielégítés. Lackovics szerint az igazi mélypont akkor következik be, amikor a család és a barátok is elfordulnak az embertől, nem marad semmi és senki.

Gergely Dóra hosszú évek óta foglalkozik szenvedélybetegekkel és úgy látja, komoly kihívást jelent szembenézni a függőségekkel. A gyerekek fokozottan ki vannak téve a függőség veszélyének, ma már nincs abban semmi meglepő, hogy konkrétan pánikrohamot kap egy fiatal, ha elveszik és nem látja a telefonját. A szakember szerint mindig meg kell találni azt az okot, ami a függőséghez vezetett, hiszen valami előli menekülés hajtja egy álomvilágba a függőket. Ma már szerencsére minden nagyobb városban vannak szakemberek, akik segítik a szenvedélybetegeket.

A terápiák általában 9 hónapig tartanak, de vannak 12 naposak is. A leghatékonyabbak Gergely Dóra szerint a csoportos terápiák, amelyek során azt érezheti a páciens, hogy nincs egyedül a problémával. Amit viszont nem lehet megúszni, az az őszinte szembenézés a múlttal, a függőség következtében elkövetett cselekedetekkel. A drogfüggőknek a legnehezebb, a folyamatos szerhasználat 2-3 év alatt taccsra vágja a függőt, a személyiség pedig nehezen visszafordítható torzulásokon megy át. Ráadásul akár egyszeri droghasználat után is kialakulhat a függőség - véledett Gergely Dóra.

Lackovics úgy fogalmazott: apró darabokra szedték szét az egész életét a rehabon, ami olyan kemény folyamat volt, hogy az első három hét minden napján ki akart szállni. Lackovics tapasztalata az, hogy hasznos lehet, ha a függő családja is terápiába kezd, mivel a szenvedélybeteg nagy mestere a játszmáknak, önmagán kívül megvezet bárkit, így könnyen sérülnek a kapcsolatai. Ugyanakkor az önismeret elkerülhetetlen feltétele a gyógyulásnak. 

Mit üzenne szenvedélybeteg önmagának a felépült függő? - hangzott el a kérdés a panelbeszélgetés végén. Azt, hogy ne zárja ki a külvilágot, legyen tudatos és nyitott a világ dolgaival szemben, és felejtse el a skatulyákat. 

Valljuk be, ezt a tanácsot nem is olyan nehéz megfogadni.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/27547
Az ukrán nyelvű plakátok Ungvár, Munkács és Beregszász melletti főutak mentén jelentek meg.
Miután a Velencei Bizottság nyilvánosan is elkezdett aggódni a btk és az igazságügyi törvények módosításai miatt.
Ma még pompásan virítanak a gesztenyefák virágbugái a kolozsvári nemzeti színház oldalán. Október végén! De holnap már jön a hideg meg a zimankó. És az őszi tavasznak vége.
Ceaușescu a magyarok bőrén építgette a román nacionálkommunizmust, és reformok helyett szélsőséges nacionalizmussal takarózott, ahogy komolyabb válsághelyzetbe került.
Van remény? Erdély, a Partium és a Bánság szövetséget köt, hogy fejlesztési stratégiák terén bár, de leváljon a bukaresti bojárkormányról.
És ezzel még szinte semmit nem mondtunk a lesújtó kutatási eredményekről.
Ha tetszik, a mioritikus haza példásan bizonyított, már ami a rossz tanuló státust illeti. És a jelek szerint a tasli nem is fog soká késlekedni.
Határ a csillagos ég, persze, de itt az alapszükségletekről van szó.
Ötszáz éve is orvoshiány volt Erdélyben, nem csak ma.
Noha rém egyszerű forgatókönyv szerint zajlik ez a horrorfilm, elég sok pénzbe kerül. És alaposan ránk tud ijeszteni. Ja, és nem csak egy film.
Elvileg. Mert úgy lett kitalálva, hogy nem igazán ellenőrzi senki.
A román tudás fellegvárának lakói kábé csak a nacionalista hőbörgés szintjén fejtik ki tevékenységüket. Amúgy köszönik, jól élnek, és szarnak az utókorra. Sabin Gherman írása.
Még december elsején átadnák, ha már egyszer Centenáriumi híd a neve.
Érdekes, hogy miközben Romániában drasztikusan csökkent a EU iránti bizalom, Magyarországon éppen most mutat növekedést.