Illusztráció | Tusványos Press
Függő boldogság
Timi
2018. július 27. péntek, 11:57
Kemény döntés, de legalább az egész életünket meghatározó változást hoz, ha szembenézünk a függőségeinkkel.

Kijózanító hatása van drogokról, alkoholról vagy az egyre nagyobb teret hódító telefonfüggőségről beszélgetni egy fesztiválon, ahová valószínűleg senki sem teázni jár. Tusványoson a Nőileg magazin szervezett panelbeszélgetést a témában, melynek keretében olyan elgondolkodtató adatok hangzottak el, mint például: nincs olyan székelyföldi - tágabb értelemben vett - család, melynek tagjai között ne legyen legalább egy szenvedélybeteg. Igaz, kevesen jutnak el a felismerésig, és látják be, hogy zavar van a működésükben.

A beszélgetés résztvevői a Nőileg munkatársai, Sebestyén Kinga és Pál Bíborka, valamint Gergely Dóra szociális munkás (Bonus Pastor Alapítvány) és Lackovics Károly felépült függő volt. Felsorolhatatlan hosszú a lista, hogy mi mindentől vagyunk képesek függni, a legelterjedtebb Székelyföldön (is) az alkohol-, a nikotin-, a drog-, a játék- vagy internetfüggőség. Kulturálisan, illetve társadalmilag beágyazott az alkoholfogyasztás, ha bejön a koma, meg kell tisztelni egy kupica pálinkával, de általában ha két ember találkozik, mi sem természetesebb, mint meginni valamit - hangzott el.

A probléma ott kezdődik, amikor a kényszer megjelenik, észrevétlenül bekövetkezik a kontrollvesztés, a mindennapok meghatározó kérdésévé válik a függőség tárgya, és deviáns viselkedésformát eredményez a fogyasztás. Lackovics Károly tíz évig volt a rabja az alkoholnak. Őszintén beszélt arról, hogy milyen nehéz a beismerés. Előbb-utóbb a függő eléri azt a mélypontot, amikor már semmi sem számít, (maga)tehetetlenné válik, és egyetlen cél hajtja: a kényszeres vágykielégítés. Lackovics szerint az igazi mélypont akkor következik be, amikor a család és a barátok is elfordulnak az embertől, nem marad semmi és senki.

Gergely Dóra hosszú évek óta foglalkozik szenvedélybetegekkel és úgy látja, komoly kihívást jelent szembenézni a függőségekkel. A gyerekek fokozottan ki vannak téve a függőség veszélyének, ma már nincs abban semmi meglepő, hogy konkrétan pánikrohamot kap egy fiatal, ha elveszik és nem látja a telefonját. A szakember szerint mindig meg kell találni azt az okot, ami a függőséghez vezetett, hiszen valami előli menekülés hajtja egy álomvilágba a függőket. Ma már szerencsére minden nagyobb városban vannak szakemberek, akik segítik a szenvedélybetegeket.

A terápiák általában 9 hónapig tartanak, de vannak 12 naposak is. A leghatékonyabbak Gergely Dóra szerint a csoportos terápiák, amelyek során azt érezheti a páciens, hogy nincs egyedül a problémával. Amit viszont nem lehet megúszni, az az őszinte szembenézés a múlttal, a függőség következtében elkövetett cselekedetekkel. A drogfüggőknek a legnehezebb, a folyamatos szerhasználat 2-3 év alatt taccsra vágja a függőt, a személyiség pedig nehezen visszafordítható torzulásokon megy át. Ráadásul akár egyszeri droghasználat után is kialakulhat a függőség - véledett Gergely Dóra.

Lackovics úgy fogalmazott: apró darabokra szedték szét az egész életét a rehabon, ami olyan kemény folyamat volt, hogy az első három hét minden napján ki akart szállni. Lackovics tapasztalata az, hogy hasznos lehet, ha a függő családja is terápiába kezd, mivel a szenvedélybeteg nagy mestere a játszmáknak, önmagán kívül megvezet bárkit, így könnyen sérülnek a kapcsolatai. Ugyanakkor az önismeret elkerülhetetlen feltétele a gyógyulásnak. 

Mit üzenne szenvedélybeteg önmagának a felépült függő? - hangzott el a kérdés a panelbeszélgetés végén. Azt, hogy ne zárja ki a külvilágot, legyen tudatos és nyitott a világ dolgaival szemben, és felejtse el a skatulyákat. 

Valljuk be, ezt a tanácsot nem is olyan nehéz megfogadni.

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/27547
146 éve született a magyar színjátszás meghatározó alakja, a kolozsvári Hollywood atyja.
Elkezdődött a harc az erdélyi és bánsági városok által képviselt sikeres fejlődési modell és a bukaresti atyuska modellje között.
Annak idején nem csak a magyaroknak, sok románnak sem fűlt a foga a nagy egyesüléshez. Főleg, miután látták, hogy jár el az új főváros Erdéllyel szemben.
Mutatjuk, hogyan alussza téli álmát az Europa Nostra-díjas település.
Szigorítják a csendháborítással járó bírságokat.
Mi is a helyzet a Nyugati Szövetséggel? Sabin Gherman sorra veszi a dolgokat, hogy ne szenvedjenek tovább a habzószájú nacionalisták.
Úgyhogy hagyjuk a hazaáruló dumát az erdélyi Svájcról, kedves Cristian Tudor Popescu, kedves álújságírók. Mondja a nemzeti lánggal lobogó szerző.
Egyre nagyobb és hangosabb a zártkörű buli.
Igaz ugyan, hogy Ecaterina Andronescu, a régi-új oktatási miniszter tudja, mennyi kétszer kettő, viszont az oktatási stratégiák szétcseszése terén is markánsan bizonyított.
Leszámol az újkapitalizmus iránti illúziókkal és egy globalizációkritikus, ökopolitikai alternatívát mutat fel Zöld jelzés - Vázlat egy új politikához című, nemrég Kolozsváron is bemutatott könyvében az LMP volt vezetője.
És amúgy sem lesz képes semmit megvalósítani.
Kulturálisan az. De jure nem az. De hogy elege van a bukaresti bojárok packázásaiból, úgy tűnik, tény.
Naná, hogy ezért is feljelentette a fürdővárost.
Ajaj, mi lesz ebből! Gyulafehérvár és Nagyszeben is társulna a négyekhez.