Könnyed délutáni olvasmány Sabin Gherman tollából. Bunkókról, korruptakról, moldvaiakról, bánságiakról, erdélyiekről, székelyekről.
De mégis, hol szedtétek ezt össze? Megértem, hogy szocialisták vagytok, de azért ez már túlzás… Ennek a ténsasszonynak gondja van a saját identitásával, művirágárus, olyanféle kofa, aki poharat tesz a fejére, hogy szét ne essen a kontya, debella.
Melyik utolsó padból kotortátok elő ezt a „privilegáltat”? „A növekedés ellemére”, „Monetáris Bank”, „Románia elcsinálta”, nagyjából ezek a legutóbbi eltévelyedések. Nektek, Dragnea alattvalóinak tényleg nem ég le a képetekről a bőr, amikor a nagynénitek, nagybácsitok, unokatestvéreitek azt kérdezgetik tőletek, hogy a fenébe került ez az ország élére? Mert azért
A mi menekvésünk a ti katasztrófátokból következik majd; arra számítok, hogy az a szocialista Internacionálé egyszerűen kirúg majd bennetek, az arcotokba mondja, hogy túlságosan korruptak és lajhárok vagytok, hogy ti már nem egy párt, hanem egy ideológiába álcája mögé bújt maffia tagjai vagytok.
Eddig azt hittem, hogy a PSD-n belüli értelmiségiek jól leteremtik majd az összes ottani évismétlőt és tyúktolvajt – naiv voltam: a román iskolában képleteket, tantételeket, verseket tanítanak, de értékeket nem. Jellemet sem. Az áldozatról, becsületről, igazságról sincs szó. A vezetőink csak azért nevezhetik magukat értelmiségnek, mert oklevelük van, ami nálunk általában a nullával egyenlő.
Hé, elvtársak, felfúvódott szardellák, az indítvány napján műsort csináltam, kint voltam az utcán, és megállított valaki, egy egyszerű és komor arcú ember: „Gherman úr, megbuktatták azt a hülyét? Azt mondja, hogy iskolázott – fogadok, hogy egyetlen idegen nyelven sem tud; én, akármennyire is híján vagyok a magas iskoláknak, három idegen nyelvet beszélek, na.” És szégyelltem magam, ti pészédések (PSD = Szociáldemokrata Párt – E-RS), szégyelltem maga a ti szégyentelenségetek miatt, és eszembe jutott, hogyan rágják a fülem minden nap a gyermekeim, hogy hagyjuk itt a fenébe ezt az országot, és hogyan mondom nekik, hogy ha elmegyek, akkor muszáj magammal vinnem Erdélyt is és más hasonlókat.
Egy nap a moldvaiaknak is eszükbe jut majd, hogy moldvaiak és nem kötelességük nektek alárendelve élniük. Nekünk,
és akkor majd magatokra maradtok, a fővárost pedig átrakhatjátok Videlébe, annak a fogát ritkán mosónak a személyes birodalmába.
Kiröhögtétek a moldvaiakat, mert akcentussal beszélnek? Minket meg a no-inkért, a ioi-ainkért? Meg a székelyföldi magyarokat? Nos, mi mindnyájan százszor helyesebben beszélünk románul, mint a ti ténsasszonyotok, a debella. Kiröhögtétek a romákat? Mi mindnyájan sokkal helyesebben beszélünk, mint ti, és mi mindnyájan sokkal helyesebben élünk, mint ti. Már nincs kin röhögnötök, felfuvalkodottak – és retteghettek emiatt! –, ti már miccs és sör melletti téma lettetek, átvettétek Bulă (a Móricka román megfelelője – a szerk.) helyét; csakhogy az emberek a rímpárját is a fogsorotok felé vetik (lefordíthatatlan szóvicc: a „Bulă”-ra a „fasz” jelentésű „pulă” rímel – a szerk.).
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.
Szombaton RO-Alert-üzenetet kaptak Iaşi, Neamţ, Vaslui, Botoşani, Bákó és Suceava megye lakói, akiket „lehetséges drónbehatolásra” figyelmeztettek, és azt tanácsolták nekik, hogy keressenek menedéket. Két légi célpontot is észleltek a hatóságok.
További csütörtöki hírek: nagyot veszítene az RMDSZ a községek tervezett összevonásával. És jön az első, sürgősségi költségvetés-kiegészítés, novemberben pedig egy második.
Egy 16 éves, málnásfürdői lány megtalálásához kéri a lakosság segítségét a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság.
Kicsi korában a szülei románul beszéltek vele, ma mégis magyarul gondolkodik. Szentes Stefánia a lábnyiki Magyar Háztól Csíkszeredán és a kolozsvári egyetemen át jutott el oda, hogy ma a csángó gyerekeket biztatja arra az útra, amit ő maga is végigjárt.
Alexandru Stoica fejlesztési miniszter pénteken közölte, hogy a kormány két szakaszban tervezi megvalósítani az ezerötszáznál kisebb lélekszámú községek összevonását: 2027. március elsejéig önkéntes alapon, ezt követően pedig kötelező jelleggel.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.