Könnyed délutáni olvasmány Sabin Gherman tollából. Bunkókról, korruptakról, moldvaiakról, bánságiakról, erdélyiekről, székelyekről.
De mégis, hol szedtétek ezt össze? Megértem, hogy szocialisták vagytok, de azért ez már túlzás… Ennek a ténsasszonynak gondja van a saját identitásával, művirágárus, olyanféle kofa, aki poharat tesz a fejére, hogy szét ne essen a kontya, debella.
Melyik utolsó padból kotortátok elő ezt a „privilegáltat”? „A növekedés ellemére”, „Monetáris Bank”, „Románia elcsinálta”, nagyjából ezek a legutóbbi eltévelyedések. Nektek, Dragnea alattvalóinak tényleg nem ég le a képetekről a bőr, amikor a nagynénitek, nagybácsitok, unokatestvéreitek azt kérdezgetik tőletek, hogy a fenébe került ez az ország élére? Mert azért
A mi menekvésünk a ti katasztrófátokból következik majd; arra számítok, hogy az a szocialista Internacionálé egyszerűen kirúg majd bennetek, az arcotokba mondja, hogy túlságosan korruptak és lajhárok vagytok, hogy ti már nem egy párt, hanem egy ideológiába álcája mögé bújt maffia tagjai vagytok.
Eddig azt hittem, hogy a PSD-n belüli értelmiségiek jól leteremtik majd az összes ottani évismétlőt és tyúktolvajt – naiv voltam: a román iskolában képleteket, tantételeket, verseket tanítanak, de értékeket nem. Jellemet sem. Az áldozatról, becsületről, igazságról sincs szó. A vezetőink csak azért nevezhetik magukat értelmiségnek, mert oklevelük van, ami nálunk általában a nullával egyenlő.
Hé, elvtársak, felfúvódott szardellák, az indítvány napján műsort csináltam, kint voltam az utcán, és megállított valaki, egy egyszerű és komor arcú ember: „Gherman úr, megbuktatták azt a hülyét? Azt mondja, hogy iskolázott – fogadok, hogy egyetlen idegen nyelven sem tud; én, akármennyire is híján vagyok a magas iskoláknak, három idegen nyelvet beszélek, na.” És szégyelltem magam, ti pészédések (PSD = Szociáldemokrata Párt – E-RS), szégyelltem maga a ti szégyentelenségetek miatt, és eszembe jutott, hogyan rágják a fülem minden nap a gyermekeim, hogy hagyjuk itt a fenébe ezt az országot, és hogyan mondom nekik, hogy ha elmegyek, akkor muszáj magammal vinnem Erdélyt is és más hasonlókat.
Egy nap a moldvaiaknak is eszükbe jut majd, hogy moldvaiak és nem kötelességük nektek alárendelve élniük. Nekünk,
és akkor majd magatokra maradtok, a fővárost pedig átrakhatjátok Videlébe, annak a fogát ritkán mosónak a személyes birodalmába.
Kiröhögtétek a moldvaiakat, mert akcentussal beszélnek? Minket meg a no-inkért, a ioi-ainkért? Meg a székelyföldi magyarokat? Nos, mi mindnyájan százszor helyesebben beszélünk románul, mint a ti ténsasszonyotok, a debella. Kiröhögtétek a romákat? Mi mindnyájan sokkal helyesebben beszélünk, mint ti, és mi mindnyájan sokkal helyesebben élünk, mint ti. Már nincs kin röhögnötök, felfuvalkodottak – és retteghettek emiatt! –, ti már miccs és sör melletti téma lettetek, átvettétek Bulă (a Móricka román megfelelője – a szerk.) helyét; csakhogy az emberek a rímpárját is a fogsorotok felé vetik (lefordíthatatlan szóvicc: a „Bulă”-ra a „fasz” jelentésű „pulă” rímel – a szerk.).
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Medve támadt péntek este egy 25 év körüli pásztorra, aki a Maros megyei Csatófalva (Viișoara) térségében legeltette a juhait – tájékoztatott a Maros megyei katasztrófavédelem.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
A helyszínen szörnyethalt az az 54 éves férfi, akit Gyimesfelsőlok területén ütött el egy személygépkocsi – tájékoztatott a Hargita megyei rendőrség.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.