Az egyik legmenőbb budapesti beat-rock zenekar öt városban is fellép.
Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Nagyváradon és Temesváron lép fel a budapesti beat-rock zenekar, az Ivan & The Parazol. Minden helyszínre elkiséri őket a The Bluebay Foxes alternatív zenekar, illetve a két első koncerten harmadik zenekarként csatlakozik a székelyudvarhelyi származású Palma Hills indie banda is.
Az Ivan & The Parazol 2010-ben alakult, a ’60-as évekből erősen merítő és elképesztő lazasággal prezentált zenéjük eddig mind a rajongók, mind a kritikusok fejét elcsavarta. Három nagylemezük jelent meg, az első („Mama don’t You Recognize Ivan & The Parazol?” 2012) lemezükön található „Take my hand” című daluk jelentette a zenekar berobbanását, a dal hónapokig szerepelt az MR2 Petőfi Rádió toplistáján. Második lemezükről („Mode Bizarre” 2014) pedig a „Together” lett a 2014-es Sziget fesztivál himnusza.
A zenekar megjárta többször az amerikai SXSW fesztivált, játszott az Egyesült Királyságban, és Hollandiában is. Eddigi pályájuk fontos pontja, hogy játszhattak a legendás Deep Purple előtt, valamint az Illés zenekar Beatünnep koncertsorozatának is résztvevői voltak. Harmadik nagylemezüket „The All Right Nows” címmel egy dupla teltházas koncerttel mutatták be az A38 hajón 2015 decemberében. 2017 nyarán újra Amerikába utaztak, hogy egy 4 állomásos miniturnét követően a legendás Los Angeles-i EastWest stúdióban kezdjék el felvenni negyedik lemezüket. Az első három dal William Anspach, a Grammy-díjas szakember gondozásában készült el. 2018 elején az Ivan & The Parazol visszatért Los Angeles-be, hogy folytassa, amit elkezdett.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Mintegy fél évszázada biztosít fórumot a román és magyar történészek szakmai párbeszédének a Román–Magyar Történész Vegyes Bizottság. A testület XXVII. ülését Déván rendezték meg, Nagy Levente magyar társelnök nyilatkozott az eseményről a Krónikának.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Házuk kertjében ment szembe egy medvével két kisgyerek szerdán délután Lövétén. Mivel veszélyessé vált a helyzet, ártalmatlanítani kellett a nagyvadat. A példány nagyjából kéthete folyamatosan bejárt a településre.
Az EDDA lesz az egyik fellépő a 35. Tusványoson – jelentették be a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szervezői szerda délután.
Eddig huszonegy Észak-Írországban élő ember kért konzuli segítséget a román hatóságoktól utazási okmányok kiállításához a belfasti zavargások miatt – közölték csütörtökön külügyminisztériumi források.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.