Ő lesz ugyanis az E-MIL beszélgetősorozatának következő vendége.
Olvasóinknak aligha kell bemutatni Szántai Jánost, aki – néha Jean St'Ay nicknévvel – portálunk „hasábjain” követi el vitriolos jegyzeteit. Ezúttal azonban nem újságírói, hanem írói/költői minőségében találkozhatnak vele olvasói – továbbá kritikusi, filmesztétai, műfordítói és ki tudja még, milyen szerepkörben.
Szántai János lesz ugyanis az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) és a kolozsvári Bulgakov kávéház közös, Álljunk meg egy szóra elnevezésű beszélgetősorozatának következő vendége. A szerzővel, szokás szerint, László Noémi beszélget majd, február 1-jén, csütörtökön 19 órától a már említett Bulgakovban.
És hogy miről? Hát például a könyveiről: Kis csigák s nagyok (vers és próza gyermekeknek), 1997; Az igazi és a márványelefánt (vers, kispróza), 1998; Utazások az elefánttal (vers, kispróza), 1999; Beszélyek (vers), 2000; Sziszüphosz továbblép (kispróza), 2005; A Jó, a Rossz, a Csúnya és egyéb mesebeli párbajok, 2013. Meg az életről és az irodalomról.
Mi ott leszünk.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.