Klaus Iohannis, egy fikusz a Cotroceni-palotában?

Az egész botrány közepette és miközben a figyelem – legalább – felét a büntetőtörvénykönyvek lemészárlására irányuló kísérlet foglalta le, jogosan, a magisztrátusok jogállásáról szóló 303/2004. számú törvény olyan változatban ment át a Szenátuson, mely annak a folyamatnak a kezdetét jelzi, melynek végén Románia elnökét végleg kiszorítják a játékból.

Az elnök már a Képviselőházban elfogadott változatban elveszítette azt a jogát, hogy elutasítsa a CSM (Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács – a szerk.) bírókra és ügyészekre, valamint a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék elnökére és alelnökére vonatkozó javaslatait. Vagyis ezzel elveszítené tartalmát az egyik elnöki hatáskör, ami ellentétes a CCR (Alkotmánybíróság – a szerk.) gyakorlatával.

Mert

értelmetlen úgy fenntartani egy hatáskört, hogy ahhoz semmilyen döntéshozatali hatalom sem társul.

De ebben az esetben, mint mondtam, az elutasíthatatlan javaslat legalább a CSM-től érkezne.

Nos, a Szenátusban Şerban Nicolae egyik módosításával megcsinálták azt, amit a Képviselőházban nem tettek meg. Vagyis az államfő mostantól csak egyszer, indokolással utasíthatja el az ügyészségi vezetők, vagyis a főügyész, a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) főügyésze és a DIICOT (Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Ellenes Igazgatóság – a szerk.) főügyésze kinevezését.

Más szavakkal, ha a dolgok így maradnak, akkor

az igazságügy-miniszter gyakorlatilag vétójogot kap a főügyészek kinevezése ügyében,

mert ő teszi majd azt a javaslatot, melyhez a CSM csak konzultatív véleményt fűzhet. Tehát az igazságügy-miniszter második javaslatát, akármilyen véleményt kapna is a CSM-től, az elnöknek el kell majd fogadnia.

Ez azt jelenti, hogy a főügyészek kinevezése az igazságügy-minisztert támogató párt kénye-kedvétől fog függni. Ez egyszerű. Utóbbinak nincs más dolga, mint előkészíteni két-két kedvencet mindegyik tisztségre, hacsak nem kapja már azokat is borítékban a párttól, mert egyiküket mindenképpen kinevezik.

És akár még meg is zsarolhatja az elnököt: ha nem nevezed ki ezt, a következő még rosszabb lesz.

Gyakorlatilag szintén az elnöki tisztség kiüresítéséről van szó, de sokkal kifinomultabbról és egy kísérletről arra, hogy valahogyan átverjék Brüsszelt.

Mert – emlékezzenek vissza – a legutóbbi EEM-jelentés (Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus – a szerk.) egyik ajánlása éppen az volt, hogy ne módosítsák a Velencei Bizottság véleményezése nélkül a főügyészek kinevezési módját. Íme, a módosítást mégiscsak végrehajtották, de burkoltabban. Vagyis nem változtatjuk meg radikálisan, csak – látszólag – hozzáteszünk egy kis részletet, ami inaktívvá teszi az elnököt.

És meggyőződésem, hogy ha ez így marad, akkor pontosan e modellt követve kezdődik meg rohamléptekkel az elnöki tisztség megkopasztása. A következő lépés valószínűleg az lesz, hogy a kormányfő kinevezését is egyetlen megindokolt elutasításra korlátozzák.

Ezt követi majd a szolgálatvezetők kinevezésének megváltoztatása és így tovább,

egészen addig, amíg az elnök már csak egy fikusz lesz Cotroceni-ben.

Az a párt, mely folyamatosan arra emlékeztet minket, hogy a Parlament a nép választott képviselője, teljesen kiüresíti majd az elnöki tisztséget, vagyis a legnagyobb választói reprezentativitású tisztség betöltőjét, mert ő az egyetlen közvetlen és egyetemes szavazással megválasztott tisztségviselő.

Ha Klaus Iohannis legalább most nem kapcsolódik bele a harcba, akkor nagyon gyorsan ő lehet Románia utolsó elnöke, az első az irreleváns fikuszok hosszú sorából.

Mint ahogy abban sem kételkedem, hogy hasonló mérgező módosítókat írnak majd bele a másik két törvénybe is, mire azok eljutnak a szenátusi zárószavazásig. Azután pedig a büntető törvénykönyvek szétverése következik, mert az ANI (Országos Feddhetetlenségi Ügynökség – a szerk.) törvényét már elintézték.

Mit lehet tenni?

Először is az embereknek meg kell érteniük, az elnöknek pedig szerintem kötelessége elmagyarázni nekik.

Már tapasztalható az utca dühének növekedése, mely passzívabban áll hozzá a sokkal szakmaiabb, nehezebben elmagyarázható igazságszolgáltatási törvényekhez, de kétségbeesetten nézi, hogy miként akarja a PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) feláldozni a polgár biztonságát csak azért, hogy a maffia büntetlenül megúszhassa és nyugodtan lophasson.

Másodsorban minden lőszert fel kellene használni a CCR-nél, ahol sokfajta bejelentést lehet tenni.

Például: az USR (Mentsétek meg Romániát Szövetség – a szerk.) és a PNL (Nemzeti Liberális Párt – a szerk.) bizonyos indokokkal elfogadásuk után megtámadhatják a törvényeket.

A törvényeket az ICCJ (Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék – a szerk.) plénuma is megtámadhatja.

A CSM hivatkozhat egy alkotmányos jellegű konfliktus kialakulására a Parlamenttel, mert

sérült az intézmények közötti lojális együttműködés olyannyira kedves elve

azzal, ahogy a viták zajlottak, vagyis azért, mert a CSM-nek nem volt alkalma elemezni az özönvízként zuhogó módosítókat, és azokat valós időben kellett értékelni.

„A CSM-nek a különbizottságban olyan módosítókról kellett állást foglalnia, melyeket e bizottság ülése alatt javasoltak.

Összehasonlításképpen képzeljenek el egy olyan helyzetet, amikor egy peres félnek, miközben megtámad egy bírói határozatot, a tábla-, vagy fellebbviteli bíróság előtt úgy kellene érvelnie, hogy folyamatosan újabb indokolásokat kapna attól a bíróságtól, melynek határozatát megtámadta és ott azonnal válaszolnia kellene azokra”, magyarázta Andrea Chiş bírónő, a CSM tagja a ziare.com-nak adott interjújában.

Az elnök szintén megtámadhatja a törvényt tartalmi szempontból,

mielőtt még a kihirdetésről döntene, mint ahogy ő is hivatkozhat alkotmányos jellegű konfliktusra, mert olyan törvényt kellene kihirdetnie, mely ellentétes Románia külügyi kötelezettségeivel.

Nincsenek különösebb elvárásaim a CCR-től, de remélhetem, hogy ez a 9 ember legalább a huszonnegyedik órában nem Románia sírásójaként akar bevonulni a történelembe.

Ha tettestárssá válik a romániai igazságszolgáltatás szétverésében, akkor bárki is elhiszi még Daniel Morarnak, hogy a Florin Iordachéval közösen elköltött híres ebéd során az időjárásról beszéltek és nem az igazságszolgáltatás szétveréséről?

Szerencsére azt tapasztalom, hogy

jelentős radikalizálódás zajlik az igazságszolgáltatási rendszerben,

mind a CSM, mind a magisztrátusok szintjén, miután a 4.000 aláírásos tiltakozás szintet lépett és kivonult a bíróságok elé.

Nehéz, gerilla jellegű háború, forró tél következik, amelynek során Románia jövője a tét. Irreális dolog újra az utcától várni, hogy mindent megoldjon. Szilárd intézményi reakcióra is szükség van, az elnökkel kezdve.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.