Halál a fehérre!

Olvasom, hogy a Hackney Empire nevű londoni színház levette műsoráról Eötvös Péter Az aranysárkány című operáját (a művet a Music Theatre Wales állította színpadra és adta volna elő a londoni teátrumban), méghozzá azzal az indoklással, hogy a kínai étteremben játszódó sztori minden szerepét fehér emberek játsszák, ami nem tükrözi a színház által zászlóra tűzött faji különbözőséget. Magyarán: a színház megmondóembereinek nem tetszett, hogy az opera szereposztása ennyire fehér.

A helyzet abszurditásán túl (mégis mi a fenéért kellene bárkinek is kötelező módon feketékre, barnákra, sárgákra, lilákra, kékekre írnia bármilyen szerepet) arra gondolok, hova vezethet ez a fajta logika. Tudjuk, unalmas is. Hülye Kolumbusz! Hülye fehérek!

Nosza, ne riadjunk vissza az egyetemes, haladó igazság kimondásától. Ne ragadjunk le a félmegoldásoknál. Irtsunk ki mindent a kultúrából, ami fehér. Tessék, mutatom a jó irányt.

Ott van kapásból-például Vas István remekbe szabott verse, a Fehér virág. Kukába vele! Miért fehér? A marhája, írt volna szépen egy fekete tulipánról. Vagy ott van Dragomán György A fehér király című regénye. Förtelmes egy cím! Ezúton felszólítom a szerzőt, azonnal módosítsa a címet, minimum pepitára. És ha már itt tartunk, bújjatok csak elő, Grimm tesók! Hogy is állunk ezzel a Hófehérkével? Úgy értitek, hogy a világ legszebb nője… mint a hó? Fujj, nácik! És könyörgöm, ha már ezt a csajt muszáj volt fehérre meszelni, a törpék között nem lehetett volna legalább négy más színű? Hiszen ők képzeletbeli lények. A képzelet pedig szabad! Na de sebaj, majd szépen átírjuk ezt is.

Jack London is mehet az anyjába a Fehér agyarral. Ráadásul anatómiailag is pontatlan a cím, hiszen tudjuk, a kutyafélék agyara nem és nem és nem fehér. Hanem sárga. Ja, ha már itt tartunk, Herman Melville is elbukta a haladásvizsgát. Hogy-hogy Moby Dick fehér? És ha már ez a szörnyű lény sápadtbőrű, hogy-hogy Ahab kapitány nem nem-fehér? Mert akkor szép és haladó regény lenne. De így… az ideológiai csököttség iskolapéldája.

A legförtelmesebb bűnt ezen a vonalon azonban kétségtelenül Mundruczó Kornél követte el, amikor azt a címet adta egyik filmjének, hogy Fehér isten. Micsoda? Hogy Isten fehér? Ez blaszfémia, kérem tisztelettel. Kiirtani! És egyúttal az összes fehér istenábrázolást is, meg mindent, ami fehér. Hogy az a színes atyaúristen verné meg az egészet!