// 2026. szeptember 25., péntek // Eufrozina, Kende
Kitartunk! – szólt hatezer kolozsvári torokból
// HIRDETÉS
Mert az nem lehet, hogy a legnagyobb párt ne tudjon egy tisztességes kormányt kiállítani.
A tizenharmadik estén új lendületet kaptak a 13-as sürgősségi rendelet kirobbantotta tüntetések országszerte. Kolozsváron a tegnapi, mintegy 1500-2000 fős mélypont után ma ismét legalább hatezren vonultak ki a Főtérre a teljesen hiteltelen Grindeanu-kormány lemondását követelni.
Sorin Grindeanu alig egy hónapja beiktatott kabinetje múlt vasárnap vonta vissza az ominózus 13-as sürgősségi rendeletét, amellyel úgy módosította volna a Büntető törvénykönyvben többek között a szolgálati visszaélés meghatározását, hogy abból azok a politikusok húzzanak hasznot, akiknek meggyűlt a baja a törvénnyel. De hiába vonta vissza a kormány kora délután a rendeletet, késő délután annyi ember vonult mégis az utcára, mint 27 éve soha.
Az azóta eltelt egy hétben lényegileg nem változott a helyzet, továbbra is bizonytalan a visszavonó rendelet végleges hatása, mert még nem vitatta meg a parlament, még nem szavazta meg, és lassan a fél ország alkotmányjogásszá képezi át magát, hogy rájöjjön, azok a cikkelyek, amelyek a visszavonás mellett szerepelnek benne, alkotmányellenesek-e vagy sem. Vagyis meg lehet támadni a rendeletet jóváhagyó törvényt vagy sem, van-e rá esély, hogy egy idő után és akár csak egy rövid időre is, de az eredeti disznóságokat tartalmazó 13-as rendelet lépjen érvénybe.
A helyzet annyiban változott, hogy a kormány túlélt egy bizalmi szavazást a parlamentben, és kirúgta igazságügyi miniszterét, Florin Iordachét, aki kezdeményezte a 13-as rendeletet. Illetve estéről estére változott a kormányellenes megmozdulások létszáma, amelyek viszont ma új erőre kaptak.
Bob Rădulescu a mikrofonnál | Fotók: Szabó Tünde
Kolozsváron legalább hatezren gyűltünk össze a Főtéren, ahol két nap hiányzás után ismét Bob Rădulescu színész, humorista lelkesítette a tömeget. Rövid volt és energikus:
- elnézést kért, hogy megint ő van a színpadon, ahol egyébként bárki felszólalhat, és igaz, hogy segített talpra állítani az USR kolozsvári szervezetét, de tudja, hogy ez a tüntetéssorozat pártok feletti megmozdulás, jobb- és baloldali érzelműek egyaránt felháborodtak és kijöttek a térre;
- a tiltakozók zömének semmi baja a december 11-i parlamenti választás eredményének elfogadásával, csak épp azt várja el a nyertes PSD-től, hogy hiteles és hozzáértő embereket ültessen a kormányba;
- és azt is tudja, hogy nagyon fárasztó ám minden este a család melege helyett a fagyos tereket választani, de megéri kitartani, amíg nem távozik a Grindeanu-kormány, és nem kapunk garanciákat arra, hogy büntetett előéletű vagy épp büntetőeljárás alatt lévők nem tölthetnek be többé köztisztséget.
13 nap vs 53 nap
Mert ez a 13 nap még semmi, folytatta Rădulescu, és felidézte, 53 napig tartott az 1990-es „golaniáda”, ahol több tízezren követelték lezárva Bukarest központját, hogy kommunista funkcionáriusok ne kerülhessenek be a frissen megválasztott parlamentbe. Aztán persze Iliescu behívta a bányászokat, akik szétverték az egész tiltakozást, de már nem kell félnünk a bányászoktól, és jóval több a remény rá, hogy most a kormány és a kormánypártok fognak meghátrálni.
A lelkesítő beszéd után mínusz két fokban indult el a kolozsvári menet a hosszabb körútra: ma a Mărăști negyed közepéig vonult, a Mărăști téri körforgalomnál fordult vissza a központ felé. Háromnegyed tízkor ért vissza a Főtérre, ahol ismét Bob Rădulescu ragadta meg a mikrofont annak ellenére, hogy kijelentette, nem akar ő Kolozsvár MC-je lenni.
Ismét elmondta, hogy már nincsenek olyan bányászok, akiket ránkszabadíthatnának, és az egyetlen bányász, akivel meg kell küzdenünk, az a növekvő fáradtságunk és a szokásos hazai kishitűségünk, hogy minek kimenni a térre, úgysem változik semmi. Ha kell, akkor 53 napig maradunk itt, mondta, hogy befejezzük, amit 1990-ben elkezdtek az akkor huligánoknak nevezett tüntetők.
Ő is felszólított rá, hogy ne skandáljunk a PSD ellen (ma is rengetegszer hangzott el a vörös pestises szlogen), ne egyetlen párt ellen tüntessünk, hanem hogy az összes párt megszabaduljon a korruptjaitól. Az lenne hasznos, figyelmeztetett a színész, ha őszintén elbeszélgetnénk PSD-s ismerőseinkkel, hogy milyen pártban szeretnének tevékenykedni, és mit tudnának tenni egy tisztességesebb szervezetért.
Este tízkor telefonok lámpafényénél és a konzis Alexandra kihangosításával énekelték a téren a román himnuszt. Utána két skandálás söpört végig a téren: 1. holnap is jövünk; 2. naponta itt leszünk. Negyed tizenegyre pedig fel is oszlott a vasárnap esti tüntetés. Ezek a feliratok viszont maradnak:
Tömör piktogramm arról, hogy Dragnea mondjon le
Ő már megszabadult a bajusztól
A két leggyakoribb tábla ma: Nappal dolgozunk, este titeket figyelünk; Elfáradtatok? Pech, mi nem!
Becsületes tüntető multit keres, hogy szabadnapot kapjon a tüntetésekre
Le a kormányférgekkel (meg a fordításokkal)
Ő lazán kiseprűzné a kormányt
A mérnökök villogva figyelnek,
a programozók meg új kormányt kódolnak a korrupt helyébe.
Dragnea, a Titanic is a legnagyobb volt
Lámpafényes finálé
Új szöveg született ma az ugráláshoz (ha már a hideg miatt amúgy is ugrálunk): Az nem ugrál, akinek van doszárja (=büntetőügye). Vagy mégis?
" target="_blank"> ide kattintson.
// HIRDETÉS
Különvélemény
Kovács Ioan panaszai homokvárakról, politikáról, Bolojanról és a vízről, ami nincs ingyen
Varga László Edgár
Kovács Ioan 65 éves kolozsvári, Monostor negyedi lakos. Szerkesztőségünkhöz eljuttatott olvasói levelét teljes terjedelmében közöljük. (PAMFLET)
Mire megoldás az, ha letiltjuk egymást a Facebookon?
Fall Sándor
Amikor a másik elképzelései nem illeszkednek a narratívánkba, onnantól kezdve nem ismerjük meg az utcán.
// HIRDETÉS
Nagyítás
„Ne tapogasson engem, Groza úr!”
Sólyom István
Tudták, hogy 2Petru Groza egyszer a szőnyegen csúszva, Joszif Sztálint simogatva esedezett kegyelemért? Kun Miklós történész KMN-es előadásán jártunk.
„Nincsen rózsa Teiuș nélkül” – történetek az egykori cenzúráról az erdélyi magyar nyilvánosságban
Sánta Miriám
Rezsimek jöttek-mentek Romániában a huszadik század alatt, és mindegyikben az volt a közös, hogy működött alatta valamilyen cenzúra.
// HIRDETÉS
