A varsói NATO-csúcson eldől Európa biztonságának sorsa

Klaus Johannis elnöknek Varsóban az lesz a feladata, hogy meggyőzze az állam- és kormányfőket Románia javaslatainak jogosságáról és logikájáról. Ez nem lesz sem egyszerű, sem könnyű.

Az ekkor hozott döntések annyira fontosak, hogy így vagy úgy, de megváltoztatják majd a biztonsági egyensúlyt Európában, kiválthatják majd számos eddigi geopolitikai megfontolás módosulását a Szövetség keleti szárnyának helyzetével kapcsolatosan, mindezt a NATO–Oroszország érintkezési területen várható, de végleges megállapodással még nem rögzített jelentős megerősödéssel egyidejűleg.

Ezzel kapcsolatosan fel is merül az első alapvető kérdés:

a Szövetség teljes keleti szárnyáról lesz szó

vagy ellenkezőleg, ahogy az a tárgyalások első szakaszában látszott, elsősorban a balti államoknak igyekeznek majd rendkívül jelentős többletvédelmet nyújtani?

Romániának rendkívül fontos, hogy most erre választ kapjon és ezzel kapcsolatosan Johannis elnök érvelése – ha sikerrel jár – a Fekete-tenger térsége – amúgy sebezhető – biztonsági helyzetének újradimenzionálásához vezethet, és új garanciákat biztosíthat Romániának. Sőt, véleményem szerint, még ennél is többet, hiszen meg kell tudnia győzni euroatlanti partnereinket arról, hogy a Szövetség keleti határával kapcsolatos bármilyen vitában a biztonsági megfontolásnak azon kell alapulnia, hogy a NATO-erők állandó jelentétét egyenlő módon és kiegyensúlyozottan kell biztosítani a balti államoktól kiinduló és a Fekete-tengert is magába foglalva a Földközi-tengerig tartó vonal mentén lévő összes országban.

Óriási a tét, hiszen ami Románia biztonsági érdekeit illeti, egy egyenlő partnerségi státusz elismerésének gesztusáról van szó egy sok formát öltő és a Szövetség keleti, középső és déli részén egyszerre jelentkezhető válsághelyzettel szemben. És amivel kapcsolatosan egyforma és azonnali biztonsági garanciákat kell nyújtani az összes partner számára, akik egy olyan hibrid háború frontvonalában vannak, mely kihasználhatná azt, amit a szembenálló stratégák olyan „puha pontként” érzékelhetnének, ahol ellenséges akciókat fejthetnének ki. Ebből aztán egy csomó járulékos kérdés is következik a fekete-tengeri robbanékony biztonsági helyzettel kapcsolatosan.

A NATO főtitkára februárban már bejelentette, hogy a 28 tagállam védelmi miniszterei egy brüsszeli találkozón elfogadtak egy javaslatot, mely szerint megerősítik a Szövetség katonai jelenlétét

Kelet-Európában, a Földközi-tenger keleti térségében és a Fekete-tengernél,

de megemlítette, hogy erről a témáról Varsóban születik majd döntés. Románia jelezte – és itt már az e pillanatban zajló nagy tárgyalások lényegénél tartunk –, hogy döntést akar egy nemzetközi dandár felállításáról Románia területén, ugyanakkor egy fekete-tengeri közös NATO-flottát is, amibe az ukrán és a grúz flotta egységeit is bevonnák. Erről is döntés várható, amivel megoldást kell találni a montreux-i megállapodások által felvetett dilemmákra is, melyek tiltják a nem part menti államok hadihajóinak 21 napnál hosszabb tartózkodását a Fekete-tengeren, ami a saját képességek fejlesztését és korszerűsítését, továbbá új haditengerészeti egységek beszerzését teszi szükségessé. Mindezt a földközi-tengeri és máshol tartózkodó NATO-hadihajókkal zajló „együttműködési küldetésekkel” párhuzamosan.

Nagyon fontos jelzés érkezett az AEÁ védelmi miniszterének helyettesétől, Robert Worktól, aki a Wall Street Journal-nak adott interjújában kijelentette, hogy a NATO négy zászlóaljat telepít a balti államokba, összesen 4.000 katonával, ebből kettő amerikai, a harmadikat Németország biztosítja, a negyediket pedig Nagy-Britannia. Erre Oroszország azonnal reagált, bejelentve, hogy ebben az esetben „megtesz minden szükséges lépést”.

A helyzet egy kicsit bonyolult, ugyanis a Szövetség a NATO–Oroszország Alapirat 1997-es aláírásával megígérte, hogy „kollektív védelmi és egyéb feladatait elsősorban az összehangolhatóság biztosításával, a szükséges katonai kapacitások integrálásával és megerősítésével látja el és nem bizonyos jelentős többletű harci egységek állandó állomásoztatásával”. Ez tökéletesen igaz, válaszolta nemrég a Szövetség brüsszeli főhadiszállására látogató Andrzej Duda lengyel elnök, de „a NATO-nak alkalmazkodnia kell az új körülményekhez, növelnie kell jelenlétét Európában, mind az infrastruktúra, mind a csapatok számát illetően… Pontosan erről fogunk ezen a csúcstalálkozón beszélni… vagyis arról, ahogy ezt a jelenlétet szervezni és strukturálni kell. Ezt kihangsúlyozom: a lehető legállandóbbá kell válnia…

Fontos, hogy a NATO csapatait felvonultassák és láthatóvá tegyék egész Kelet-Európában,

jelenlétükkel a garancia egyik formáját nyújtva… A következő csúcstalálkozó egyik fő célkitűzése a Szövetség biztonságának megszilárdítása lesz mind Közép-Európában, mind a kontinens keleti szárnyán… Nem szabad elhanyagolnunk a párbeszédet Oroszországgal, de ez – a jelenlegi körülmények között – a nemzetközi jog tiszteletben tartását is jelenti”.

Csak elvek és nyilatkozatok? Nem, hiszen végső szakaszába érkezett a nagyméretű Brilliant Jump 2016 hadgyakorlat második fázisának előkészítése. Az Alert Exercise nevű első fázisra április 1-e és 10-e között már sor került, a Deployment Exercise nevű második fázis pedig Lengyelországban lesz május 17-e és 27-e között (az Adevărul szerkesztőségét már meghívták, hogy küldjön egy képviselőt a sajtócsapatba). Összetett akcióról van szó, mely különféle nemzeti és Szövetség szintű parancsnoki központok részvételét jelenti, beleértve a következőket: az európai szövetséges erők főhadiszállása, a brunssumi (Hollandia) szövetséges parancsnokság, a NATO gyorsreagálású ereje (Spanyolország) és a magas szintű gyorsreagálású erő elemei (több helyszínről), az északkeleti többnemzetű testület (Lengyelország), NATO integrált erő (Lengyelország) és ezen kívül albániai, lengyelországi, spanyolországi és nagy-britanniai fővezérkarok és egységek (itt megtekinthető a NATO-s kollégák videója a hadgyakorlat első fázisáról).

A gyorsreagálású erőnek azt a műveleti képességét tesztelik, hogy képes-e optimális időn belül választ adni a Szövetség keleti frontján esetleg jelentkező fenyegetésre. Ami természetesen szükséges ahhoz, hogy

szavatolja a biztonsági garanciákra vonatkozó egész diskurzus hitelességét.

De nyilvánvaló, hogy a jelenlegi kontextusban sorsdöntő az állandóan kihelyezett erők kérdése, mert ki kell terjeszteni a „biztonsági ernyőt” az első vonalban lévő és egy teljes mértékben reális és hatékonyságát a Krím illegális annektálásától Ukrajna vérbe borított keleti részéig bizonyító fenyegetéssel szembesülő államok felett.

Milyen sikerrel jár majd a román érvelés? Meglátjuk. Azt azonban tudjuk, hogy nem egyedül fogjuk ezt kérni és egyáltalán nem vagyunk egyedül azzal a meggyőződésünkkel, hogy egy ilyenfajta – Románia, Lengyelország, de a balti államok javaslatainak is megfelelő – döntés jelentős esélyt adna egy olyan további, rendkívül konkrét és valóban nagyon látható és meggyőző érvnek, ami hazánk biztonságának védelmét illeti, amiről – különben – elismerték, hogy az euroatlanti térség értékeinek, elveinek, de biztonságának is létfontosságú stratégiai eleme.

Részletesen vissza fogunk térni a NATO gyorsreagálású kapacitásaira vonatkozó témára, amely kapacitások annak egyedüli garanciái, hogy valóban véd bennünket az a szövetség, mely most a globális biztonsági architektúrán belüli jelentős szereplői státuszát megerősíteni hivatott alapvető fontosságú döntésekre készül.

A címet és alcímeket a szerkesztőség adta.