Ne lepődjön meg, ha szombaton lépten-nyomon utcazenészekbe, előadóművészekbe botlik Kolozsvár utcáin.
A tavasz beköszöntével élettel telnek meg az utcák, terek, beindul a fesztiválüzem Kolozsváron. A Jazz in the Park szervezői a július elején tartandó sétatéri fesztiválra hangolva művészeti programsorozattal töltik meg a köztereket – nemcsak a belvárosban, hanem a lakónegyedekben is. A rendezvény célja – a Jazz in the Park népszerűsítésén túl – bemutatkozási lehetőséget biztosítani a pályakezdő művészeknek, ugyanakkor életet vinni a város olyan közterületeire, ahol hagyományosan nem szokás rendezvényeket tartani.
Az eseménysorozat 14 órától az Bălașa Percussion felvonulásával kezdődik: az ütőhangszeres zenészek a Hóstáti/Mărăști, a Monostor, a Dónát/Grigorescu és Györgyfalvi negyedeket rázzák majd fel. A belvárosban, a Deák Ferenc utcában 16:30-tól meglepetésprogrammal veszi kezdetét a Jazz in the Street, majd 17 órától egyszerre több helyszínen is koncertek kezdődnek.
A Dávid Ferenc utcát virágokkal fogják kidekorálni, míg a Kismester/Ioan Bob és a Kötő/Ion Rațiu utcák kereszteződésében a résztvevők különböző hátterekkel készíthetnek fotókat. Ugyanitt kolozsvári fotósok csoportos kiállítását is meg lehet majd tekinteni.
Mátyás király szülőházában a Képzőművészeti és Design Egyetem diákjai mutatkoznak majd be. Az egész napos program részeként az útvonalon bohócokkal, pantomimesekkel és bűvészekkel is találkozhatnak. Az estét Sting gitárosának zenekara, a Dominic Miller&Miles Bould koncertje zárja a szépművészeti múzeum udvarán, de az eseményre már az összes jegy elkelt.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Viharokra figyelmeztető elsőfokú (sárga) riasztásokat adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerdán.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Nemcsak a közúti forgalomban, hanem a gyalogosok által használt köztereken is balesetveszélyesen közlekednek sokan az elektromos rollerekkel Csíkszeredában. Ezért a városvezetés egy szabályzót készít, és korlátozásokat vezetnek be.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.