Hányan gyártanak fegyvert Romániában? Nem tudni! (INTERJÚ)

Viorel Manole, a Romániai Fegyver- és Haditechnika-gyártók Egyesületének (Patromil) elnöke azt állítja, hogy a hadseregnek a beszerzések alkalmával a román cégeket kellene előnybe részesítenie, még akkor is, ha ez magasabb árakat jelentene. Állítása szerint a korrupcióellenes ügyészektől félve a pályázatok kiírásakor és a szerződések odaítélésekor csak az árat vesszük figyelembe. Ami pedig az állam által kötött szerződésekhez bérlettel rendelkező cégeket illeti, „valószínűleg vannak ilyenek, de ezek legalább románok”.

A Nemzetvédelem Állapota sorozat egy Viorel Manoléval, a Romaero volt vezérigazgatójával és a Patromil – a védelmi ipar reprezentatív nemzeti egyesülete – jelenlegi elnökével készített interjúval folytatódik.

A Patromil 43 tagjából csak kettő áll állami ellenőrzés alatt, az IOR és a Romaero, a többi magántulajdonban van, ezek közül négynek – Rode & Schwarz (Németország), Thales (Franciaország), Intrarom és Natlog (Görögország) – külföldi tulajdonosa van.

Riporter: Hány fegyver- és katonaitechnika-gyártó van Romániában?

Viorel Manole: 

Nem tudjuk.

Csak a Patromil tagjairól tudok beszámolni. A 43 tagból 38 exportál, de nem feltétlenül katonai felszereléseket. Itt van például egy friss eset: nagyon sok tevékenységünk volt az Eurotehnic Piteşti-tel. Nos, az Eurotehnic Piteşti robbanásálló üléseket készít páncélozott járművek, tankok számára… Üléseket gyártanak! Igaz, ezek okos székek, amikor akna robban a szállítójármű alatt – mert egy rakás katonánk halt és sebesült meg így –, akkor a páncélozáson kívül jó, ha mindenféle módosítások vannak, többek között az ülések esetében is. Az Eurotehnic Piteşti ilyen üléseket gyárt és exportál.

Nem bizarr, hogy nem tudjuk pontosan, hány katonai gyártónk van?

Specifikus törvények vannak. Tényleg nem tudom, ez minősített információ. A magáncégek az utóbbi időben azt kérték, hogy a túlszabályozás miatt kerüljenek ki a védelmi ipari besorolásból. Nehéz megmondani, hány haditechnika-gyártó van. Ha két olyan csavart gyártasz, melyeket egy katonai járműben használnak fel, hova sorolod?

A termelés mekkora hányada marad itthon, és mennyi megy exportra?

Ismeri a Ceauşescu-korszak egyik viccét – akárhogyan próbálkoznak kerékpárt készíteni, akkor is géppuska lesz belőle. Szóval, mindaddig, míg a Védelmi Minisztérium és a SNAOPS (Nemzeti Védelmi, Közrendügyi és Nemzetbiztonsági Rendszer) többi struktúrája – és idetartozik a SRI (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.), a STS (Különleges Távközlési Szolgálat – a szerk.), a SIE (Külügyi Hírszerző Szolgálat – a szerk.), SPP (Kormányőrség – a szerk.), a Belügyminisztérium a Csendőrséggel együtt – minden évben csak rendkívül kevés szerződést adnak, mert a költségvetésükből ennyire futja, természetes dolog, hogy

a védelmi ipar vállalatai nem élhetnek meg

csak a katonai felszerelések, rendszerek és termékek gyártásából. És akkor polgári termékeket és szolgáltatásokat is nyújtanak.

Bármennyire is szeretnénk, jelenleg nincs világos kép – például arról, hogy a SNAOPS-hoz tartozó vállalatok termelésének mekkora hányada polgári és mekkora katonai. Annyit tudunk, hogy „rendben, 158 milliónk van ilyesmire”. De még ez sem túlságosan releváns. Mert valójában ez a 158 millió az a kivitel, amihez meg kell szerezni az ANCEX (a Külügyminisztériumnak alárendelt Nemzeti Exportellenőrzési Hatóság, mely csak a fegyverzet- és katonaitechnika-exportot szabályozza – a szerz.). Csakhogy nincs túl sok CAEN-kód (a tevékenységi területet jelző kód, a magyarországi SZJ-számnak felel meg – a szerk.), a védelmi terület már nem különálló gazdasági ágazat, a vállalatok exportálnak, de nem tudjuk, hogy katonai, vagy polgári terméket.

A Patromil szintjén a termelés mekkora hányada marad a hazai piacon, és mennyi megy exportra?

Nem tudjuk megmondani. A Romaero tagja a Patromilnak. A Romaero árbevételében a MApN-től (Honvédelmi Minisztérium – a szerk.) kapott katonai megrendelések nagyjából 30 százalékot jelentenek. Vagyis ez kb. ötmillió egy 15 millió eurós árbevételben. A többi 10 millió 80 százaléka kivitel. De nem katonai. Igaz, hogy 15 millióból 8 export, de nem katonai export. Vegyük a ProOpticát. Szerintem ez a legerősebb román cég az optikai elektronika terén. A ProOptica csúcstechnológiai területen működik. Azon kevés cégek egyike, melyek világszerte versenyképesek a csúcstechnológia terén. Optikai elektronikáról, optronikáról, lézerről, éjjellátó felszerelésekről, tűzvezetési berendezésekről beszélünk. A ProOpticának – megközelítőleg – 12 millió eurós árbevétele van, 70 százaléka elsősorban katonai célú kivitel.

Megszólal a telefonja, a ProOptica vezérigazgatója hívja éppen meg egy eseményre. Viorel Manole a kivitelről kérdezi. Befejezi a beszélgetést.

Szinte biztos információt mondok, közvetlenül tőlük.

Szinte biztosat?

Ezen a területen semmi sem biztos.

Segítene az a törvényjavaslat, mely szerint a MApN kizárólag román gyártóktól vásárolhatna?

Ez nem európai és nem megvalósítható. De egyáltalán nem értelmezik jól. Létezik egy utasítás, melyet egy kormányzati utasítással az iparág szabályozására létrehozott tárcaközi tanács bocsátott ki. Abban nem az áll, hogy a hadseregnek, vagy a SNAOPS-nak csak Romániából szabad vásárolnia. Az van benne, hogy nemzetbiztonsági érdekek céljából vásárolhat. És meghatározza a nemzetbiztonsági érdekeket.

Mert senki sem gondol arra, hogy amennyiben én vettem egy felszerelést, mondjuk Nagy-Britanniából, majd engem megtámadnak – lásd Ukrajna esetét – és Nagy-Britannia is bekapcsolódik a konfliktusba, akkor én már nem fogom időben megkapni azokat az alkatrészeket, felszereléseket, vagy szolgáltatásokat, mert Nagy-Britanniának megvannak a maga gondjai, melyek elsőbbséget élveznek. És akkor megjelent ezt a beszerzés-biztonsági koncepció, melyet minden EU-tagállam elfogadott és magáévá tett, és azt mondták, a beszerzések biztonságának szavatolása érdekében vannak olyan helyzetek, amikor egy tagállam dönthet úgy, hogy egy bizonyos berendezést, vagy egy bizonyos berendezés részeit olyan vállalattól veszi meg, mely képes szavatolni a beszerzéseknek ezt a biztonságát. Ez szokványos gyakorlat Lengyelországban, Franciaországban és más országokban.

Mit teszünk majd, ha mi továbbra is

ostobák módjára csak a legkisebb ár elve alapján vásárolunk –

és folyamatosan ezt fogjuk tenni, mert akkor nem támad minket a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) –, mert hol van a legalacsonyabb ár? Kínában! Kína pedig nem tagja sem a NATO-nak, sem az EU-nak. Tehát a szállítások biztonsága szempontjából nagy, nagyon nagy tévedésben vagyunk.

Románia kivitele miért irányul elsősorban feltörekvő országokba és nem a Nyugatra?

Az EU-s államok, szép és demokratikus nyilatkozataiktól függetlenül, protekcionista országok. Normális, hogy Franciaország nem tőlem vásárol, hanem a francia ipartól. Nagy-Britannia pontosan ugyanígy tesz. De ez szintén relatív dolog. Ha megnézi, ki a legnagyobb vásárló, akkor látni fogja, hogy az amerikaiak. És nem csavarokat vásárolnak. Persze, túlságosan bonyolult dolgokat sem, mert ők valójában azért is vesznek tőlünk, hogy a nemzetközi döntőbírói és rendőri szerepüket is ellássák. Tehát nem azért vásárolnak, hogy a hazai piacon használják fel, azért vesznek, hogy továbbadják – néha ingyen is – a békefenntartási kötelezettségeik keretében.

Például?

Irak, Afganisztán, Kurdisztán elfogadja a Romániában vásárolt termékeket, de ezek általában a Romarmtól, az állami vállalattól származnak. Ez az oka annak, hogy a Romarm kapacitása jelenleg teljesen le van kötve. Ha újabb szerződéseket kapna, már nem tudná teljesíteni. Egyértelműen korszerűsíteni kell. Többek között arról a köz-magán társulási törvénytervezetről, a román–román partnerségekről is beszélek.

Lobbizik azért, hogy az ön által képviselt gyártók több kormányzati megrendelést kapjanak?

Elvileg ezzel töltjük időnk 60 százalékát. De nem lobbizásnak nevezzük, hanem reklámozásnak, ingyenes tanácsadásnak és döntés-megalapozásnak.

Ezt mondom hivatalosan és nem hivatalosan is: olyanfajta idiótaságokat – már bocsánat –, az olyanfajta idiótaságokat, mint az, hogy

„állami szerződésekre bérlettel rendelkező cégek”,

csak ostobák mondhatnak! Vagyis szerintük a román államnak külföldi cégeknek kellene a szerződéseket odaadnia, nem román cégeknek!

Nem román és külföldi cégekről van szó, hanem arról, hogy mindig ugyanazok a cégek nyernek.

Amikor elindulsz egy pályázaton, referenciákkal kell rendelkezned. Ez van. Létrejöttek ezek a kapacitások és szaktudások, de újra csak azt mondom: a francia, a brit, a lengyel állammal ellentétben a román államnak miért kellene nem román cégeknek odaadnia a szerződéseket? Ezek a cégek, melyekről most szó van, román vállalatok. Ezek a legjobbak az IT területén. Ennek pedig a pályázatok elnyerése a bizonyítéka.

Sok szerződést közvetlen megbízással ítélnek oda, nem pályázattal.

Nem tudom. Mondtam, hogy az egyesület nem foglalkozik a kereskedelmi résszel, civil szervezet vagyunk. De ez az „állami bérletesek” ügy rendkívül zavar. Lehet, hogy igen, valószínűleg így van, de nem szabad megfeledkeznünk egy dologról: ezeknek a cégeknek román alkalmazottaik vannak.

És elmondok még egy dolgot, melyet lassan-lassan kezdenek megérteni. Néhány évvel ezelőtt kiírtak egy pályázatot egymillió 2 mm-es lőszer beszerzéséről. A híres AK-47-ről van szó, mindenkinek van ilyenje (akkor viszont elírás van az eredeti szövegben, mert ennek kalibere 7,62 mm – a szerk.). A brazil állami vállalat 50 banival kevesebbet ajánlott és nyert. Románia végül hárommillió dollárnak megfelelő lejt fizetett ki a brazil cégnek és az egész pénz kiment az országból. Ha a szerződést a Romarm kapta volna meg, akkor az az 50 banis különbség, a teljes mennyiségre vetítve, egy Volkswagen ára lett volna – most amúgy is újra divatba jött a Volkswagen –, vagyis nagyjából 50.000 dollár. De annak a hárommilliónak az 57 százaléka átkerült volna az állam másik zsebébe. Kiszámoltuk – az alkalmazotti és a munkaadói hozzájárulás, aztán a személyi jövedelemadó, meg a nyereségadó, mert a cégnek nyereségesnek kell lennie, hogy ne szálljon rá az ANAF (adóhatóság – a szerk.), plusz a nyersanyagra kivetett ÁFA –, hogy az egész elérte az 57 százalékot. Tehát a hárommillióból 1,2 millió dollár lett volna a román nép terhe. Ehelyett mit tettünk? Nyertünk az áron 50.000 eurót, de milliókat vesztettünk. Igaz, a törvények ezt írják elő, de azért ezen is el kellene gondolkodnunk.

És ezek után hogyan várjuk el, hogy exportáljunk és bejussunk a külföldi piacokra?

Pontosan.