Gyalázat

„Sokunk számára az is nyilvánvaló, hogy a véleménynyilvánításnak is megvannak a határai, a céltalan gúny, a viccként eladott megalázás, mások l’art pour l’art sértegetése kulturális, művészeti, politikai, erkölcsi szempontból egyaránt értelmetlen, de mindenekelőtt emberileg elfogadhatatlan. Persze mindezt szintén sokan erősen vitatják, mondván: a szólásszabadság korlátlan, amelynek nem kell tisztelnie sem istent, sem embert, sem jóérzést. Ezt írjuk le még egyszer, mert roppant lényeges: jóérzés.

Mert mivel is viccelődik legfrissebb számában a Charlie Hebdo? Több illusztrációján is a menekültek kálváriájával, konkrétan pedig a nemrég tengerbe fulladt szír kisfiú tragédiájával. A hároméves Aylan Kurdi két évvel idősebb bátyjával és édesanyjával szeptember elején veszett oda az Égei-tengeren, amikor a menekültekkel teli csónakjuk elsüllyedt. A Törökországban partra vetett, a homokban fekvő holttestéről készült fotók bejárták a világsajtót, a szívbe markoló látvány pedig számos európai vezető politikust a menekültpolitika újragondolására késztette.

»Isten hozott, migránsok! Olyan közel a cél. Most két gyerekmenü egy áráért!« – olvasható a McDonald’s bohócfigurájával és a halott kisfiút ábrázoló rajzzal kísért szöveg a francia szatirikus lapban. A másik rajz szövege: »Bizonyíték, hogy Európa keresztény: a keresztények a vízen járnak, a mozlim kisfiúk megfulladnak«.

Ugye, milyen szórakoztató? Lelki szemeimmel el is képzelem a Charlie Hebdo hordozta »eszmeiség« fogadatlan prókátorait, amint a rajzok láttán elégedetten csettintve üdvözlik a sajtó- és véleményszabadság meglétének eme legújabb bizonyítékát, és persze a hasukat fogják a röhögéstől.

De vajon minek lehet nevezni a francia lap újabb megnyilvánulását, ha a szerb–magyar határon keresztül özönlő menekülteket elgáncsoló magyar operatőr cselekedetét sokan a gyalázat és a szégyen kifejezésekkel illették? Mi a különbség a bajbajutottakba ténylegesen, illetve »csak« rajzokon keresztül, holtukban belerúgó sajtómunkások között? Vajon esetükben nem merülnek fel ugyanúgy sajtójogi, médiaetikai aggályok? És különben is ezek után mondja még valaki, hogy »Je suis Charlie«?