A pénz be$zél, de nem magyarul

A reklám itt van, itt él, a bőrünk alatt, afféle szimbiontaként. Cuki, leleményes, izgalmas, szép, gusztustalan, meredek: pragmatikus. Egyetlen végcélja van: az eladás.

Nézzünk két példát, amikor a dolog mégsem ennyire egyszerű, még ha az (ön)ellentmondás csapdáját is kerülgetjük.

Vajon az Igazi Csíki Sörnek akkor is ilyen nimbusza lenne, ha a Heineken simán és gond nélkül Csíki Sör feliratú csíki sört „osztott” volna a székelyeknek? Pragmatikus célból. Vagy az Ursus Medve Sör feliratú ursus sört „osztott” volna például a Kolozsvári Magyar Napokon? (Volt rá kísérlet néhány évvel ezelőtt, de kudarcot vallott.)

Némi szelet ki lehetett volna fogni a regionális vitorlákból. De ez nyilván csak szabad ötlet. Mert a multik logikája általában nem ez, hanem az erő. És az erő általában nem figyel a kicsikre. Amint az Ursus Facebook-oldalán levő reklám is bizonyítja.

Aszongya a szöveg: Akárhol légy, a sör nemzetközi napját ugyanúgy ünnepeljük. Egy Ursusszal. A buborékokban megjelennek a feliratok: románul, angolul, svédül, spanyolul, olaszul és valami távol-keleti nyelven is. A német meg a magyar viszont valahogy kimaradt. A romáról nem is beszélve. (Ja, fogadhatsz örökbe cigány gyereket, csak fehér legyen.)

Mert hát azért mégis csak erdélyi ez a sör. Szimbolikusan bár. Ahol, szimbolikusan bár, de élnek még (már) szászok. És nem szimbolikusan élnek magyarok meg romák. Így elég nehéz nem szurkolni az Igazi Csíkinek.

A másik reklám nem a hajnali részegségről szól. Hanem az erdélyi tudomány multikulturális fellegváráról. Bizony, a Babeș-Bolyai Tudományegyetemről. Ahol többek közt sok ezer magyar diák tanul. Sok száz magyar tanár tanít. Sok szó folyik arról, mennyire multikulturális ez a világszínvonalú felsőfokú oktatási intézmény.

Amelynek a rektora édibédin