Mi is ezt gondoljuk a váradi referendumról

Ennél jobb helyen nem is hirdethetné a váradi népszavazási plakát, miről szól ez az egész.
Hirdetés

Úgy tűnik, nem kicsit aggódik Ilie Bolojan nagyváradi polgármester, hogy a Nagyvárad és Váradszentmárton egyesüléséről szóló második, kétes törvényességgel megismételt népszavazáson sem lesz majd meg az érvényességhez szükséges részvételi arány.

Bár a májusi referendum csúfos bukása után – mint ismeretes, a részvételi arány az érvényességhez szükséges 30 százalék helyett még a 19 százalékot is alig haladta meg – azt mondta: a megismételt népszavazás kampányára nem költenek újabb közpénzeket, a város minden pontját ellepték a polgárokat voksolásra buzdító plakátok, amelyekből lényegesen több van, mint az egy hónappal ezelőtti vokoslás előtt.

Persze nem ez lenne az első alkalom, amikor az elöljáró az igazsággal mérsékelt tangenciát mutató ígéreteket tesz, viszont ezúton gratulálnánk azoknak a marketingeseknek, akiket az önkormányzat a város adófizetőinek pénzéből fizet.

Vasárnap estére például a szemetes konténereket a guberálóktól védő fémketreceket is a népszavazáson való részvételre buzdító plakátok lepték el, kiváló lehetőséget biztosítva arra, hogy a magunkfajta gonosz polgárok rámutassanak: ennél jobb illusztráció nem is kell ahhoz, mennyit érnek a váradi polgármester ígéretei, és az egész obskurus hasznú, a törvényesség határát súroló eszközökkel forszírozott, a város magyar közössége által ellenzett – mert a magyarság számarányának csökkenésével fenyegető – egyesülés.
 

Hirdetés