Áfa-csökkentés + nevelési pótlék-emelés = porhintés

A románoknak 2015. június 1-én két jó hírben volt részük: Johannis elnök kihirdette a gyermeknevelési pótlékot megkétszerező törvényt, illetve 24-ről 9 százalékra csökkent az élelmiszerek áfá-ja. Az áfa-csökkentést a kormányfő 2015. április 7-én jelentette be, egy sürgősségi rendelet formájában, a gyermeknevelési pótlék megemeléséről egy szent ünnepnapon, 2015. május 21-én döntöttek.

Míg az áfa-csökkentés esetében a kormányfő egy liberális gazdasági lépést akart elkönyvelni magának, hogy ezzel lekörözze az ellenzéket (melynek kormányprogramjában szintén szerepelt egy ilyen terv), a pótlék megkétszerezésénél megjátszotta az elégedettséget.

Victor Ponta parlamenti képviselőként nem szavazta meg ezt az emelést, a parlamenti bizottságban pedig 98 igen és 71 nem szavazat volt, ez utóbbiak mind a PSD-től érkeztek, többek között a két vranceai képviselőtől is – a panciu-i Ciprian Nicától és az adjudi Victor Romantól (a szerző foksányi – Focşani –, ezért volt fontos számára külön megemlíteni a két képviselőt – a szerk.).

A két jó hír a két dicséretes gazdasági lépés hatályba lépése, a hatásukat pedig a románoknak a saját zsebükön kellene megérezniük. A logika szerint lenne miért örvendezniük. Victor Ponta kormányfő meg is tette ezt a Facebook-oldalán, holott szándékosan lógott a zárószavazásról. De a rá jellemző stílussal, ami az öndicséretet illeti, mindenkit megelőzött.

Képmutatás? Naná, amennyi csak belefér! Victor Ponta május 21-én, miniszterelnökként aggodalmát fejezte ki a parlamenti képviselők szavazata miatt, azt kérdezve a PNL-s, UNPR-s, RMDSZ-es és kisebbségi igennel szavazókat, honnan lesz pénz a lépés 2016-os és azutáni alkalmazására anélkül, hogy új adókat és járulékokat vezetnének be?

Megértem az aggodalmát. A gyermeknevelési pótlék megkétszerezése nem a folyó évre, hanem a 2016-os választási évre vonatkozó számításainak volt a része. Így gondolták ki a gazdaságot a minap még Liviu Dragnea, Victor Ponta jobbkeze által vezetett, úgynevezett Fejlesztési Minisztériumban és a balkeze, Romana Plumb által vezetett Munkaügyi Minisztériumban:

a baloldali populista lépések közé „becsúszik” egy-egy liberális is.

Hadd lássák, hogy még él az USL!

A két gazdasági lépést olyan időszakban hajtják végre, amikor azt mondják, hogy gazdaságunk újra dübörög. Akárcsak a 18 százalékos parlamenti liberális támogatással rendelkező Tăriceanu-kormány idejében, melyet a PSD tartott életben (2007 áprilisa–2008 novembere), nehogy kitörje a nyakát. Ettől a sok gazdasági növekedéstől, mely úgy dagad, mint tészta a kelesztőben, pajkos kormányfőnket majd szétveti a büszkeség, hogy Románia lett Európa közepe.

Nevetséges! Mert – és ezt román és külföldi szakértők egyaránt mondják (most Leszek Balcerowicz, Lengyelország megreformálója, és Steven van Groningen, a Raiffeisen Bank Románia elnöke által adott szakszerű interjúi jutnak eszembe) –

kaotikus kormányzásunk van.

Mivel egy egészséges, felelős, pontos célokkal rendelkező kormánynak három fontos dolognak kell megfelelnie:

1) a lehetséges maximumig növelnie kell a költségvetés bevételeinek GDP-n belüli arányát;

2) határozott, apolitikus kritériumokat kell alkalmaznia a kormányzati kiadások rangsorolásában;

3) a kormánynak (a fő törvénykezdeményezőnek) olyan törvénycsomagot kell előterjesztenie, mely olyan kontinuitását biztosíthatja az országprojektnek, melynek eredményeként az ország EU-s és világszinten is versenyképes lehet.

Nos, a Ponta-kormányzat három éve a következő eredményeket hozta:

1) a bevétel GDP-n belüli aránya nem haladta meg a 32 százalékos küszöböt (Európa északnyugati országaiban az arány 40 százaléknál nagyobb), holott 2012-től mostanáig 36 új adót és járulékot vezettek be;

2) a kormánynak a beruházások visszavágása volt az első számú elsődlegessége (3 milliárd lej csak 2015 első negyedévében);

3) Románia nem rendelkezik országprojekttel, mert minden kormányra került párt kidobta a hatályos törvényeket. A románok örökös újrakezdéséről van szó, ahogy azt néhány évvel ezelőtt egy vezércikkben, szintén az Adevărulban írtam, mert a választáson győztes párt mindig azt hiszi, hogy vele kezdődik a jó kormányzás.

De,

- nem lehet versenyképes gazdaságunk, versenyképes országunk 1.400.000 minimálbéres alkalmazottal (mennyi hozzáadott-értéket termelnek ők?);

- nem lehet versenyképes gazdaságunk és országunk úgy, hogy több tíz városban és számos megyében egyetlen iparág van jelen;

- nem lehet versenyképes gazdaságunk és országunk úgy, hogy 600 állami cég (többek között az ENET és a Foksányi Tömegközlekedési Vállalat) a GDP 6 százalékát és a költségvetéssel szembeni teljes adósság 33 százalékát termeli;

- nem lehet versenyképes gazdaságunk és országunk úgy, hogy 18 kkv (kis- és középvállalat – a szerk.) jut 1.000 lakosra, míg az EU átlag 52 kkv 1.000 lakosra.

És akkor milyen példátlan sikerekkel dicsekszik a román kormányfő? Az Oltchimmel és a CFR Marfă-val (vasúti teherszállító vállalat – a szerk.)? A fentebb említett holland bankár megszívlelendő kijelentést tett az Adevărulnak: „Más országokkal szemben, melyek szintén a szovjet tömbhöz tartoztak, például Lengyelországgal szemben, melyhez gyakran hasonlítgatjuk magunkat (románnak tartja magát, mert az olimpiai bajnok Valeria Răcilă kajakozóval házasodott össze!), Romániának nem volt víziója. Hiába rendelkezel minden hozzávalóval, tervre is szükséged van, intézményi szempontból meg kell legyen az infrastruktúrád ahhoz, hogy biztos legyél az előrehaladásban. Ez hiányzik Romániában.”

Ebből a véleményből azt a következtetést vonom le, hogy az ország kormányzása azoknak a középszerű embereknek a kezében van, akik a kisszerű párt- és csoportérdek rövidlátásában szenvednek. Miféle kormány az, melyben egy rakás börtönérett miniszter van?

„A gazdaság sokkal többet veszít az ostobaság, mint a lopás miatt”,

mondta néhány napja, bosszúsan, Mircea Coşea professzor; más szavakkal azt akarta kifejezni, hogy Victor Ponta kormányfőnek „lövése sincs a gazdaságról”, ahogy azt Radu Soviani elemző mondaná meredeken, kertelés nélkül.

Mindkettőjüknek igazat adok, és ugyanezt gondolom, de nem egy-két napja, hanem attól kezdve, hogy Victor Ponta a kormány miniszterelnökeként kezdett el gazdaságról beszélni. Pontosabban 2012. május 7-e óta, amikor bemutatta az országnak költségvetése filozófiáját. Szinte látom is: a gyönggyel a szájában rohangálta körbe az összes televíziót, mint a híres tarajos A kiskakas gyémántkrajcárja című mesében, olyan forradalmat jelentve be a bevételek behajtása és a közpénzek elköltése terén, amilyet egyetlen addigi miniszterelnök sem hajtott végre.

Az Antena 3 és a Realitatea TV mikrofonállványai jobban itták a szavait, mint a Jacobs Krönung kávéreklámjában, de az asztal alól, ahova extázisukban estek, nem foghatták fel, hogy

Ponta diskurzusa egyszerű ködösítés.

Mert minden stúdióban mást mondott. A gyöngy hol aranyból, hol platinából készült, hol egy gyöngysor volt.

A statisztika volt az a gazdasági „reform”, amelyen az EU első plagizáló miniszterelnöke az utóbbi három évben dolgozott. Ennek az intézménynek a (politikailag kinevezett) vezetősége már 2012 végén, hat hónapnyi Ponta-kormányzás után egy csaknem egymilliárd eurós többletet húzott elő a cilinderből.

Ugyanezek a házi statisztikusok még a gazdasági év és a költségvetési időszak lezárása után két évvel is újrajátsszák a bűvészkedést a számokkal, mára jereváni rádiós viccek alanyaivá válva. A kormányfő statisztikája egy fürdőruhához hasonlít: sok mindent megmutat, de elrejti a lényeget.

U. i.: Az én és a feleségem nyugdíja 2015. január 1-től, összesen, 80 lejjel nőtt minden hónapban, de ezt a többletet a foksányi ENET egymaga „elnyelte” a január–április időszakban, más árak, díjak és helyi adók növekedését már nem is számítva. Az ország gazdasága dübörög, de ez nem érezhető a zsebünkben.