Miért vonzódtak a kor csúcsgondolkodói a legionarizmushoz?

Csúcspontján, a háborúk közötti időszakban a Legionárius Mozgalom felvilágosult elméket is elkápráztatott. A 30-as években a legionarizmus számos értelmiségi divatos hitvallása lett. Az irodalom és általában véve a tudomány nagy nevei csatlakoztak a mozgalomhoz, vagy hivatalosan, tagként, vagy szimpatizánsként.

A legionárius mozgalom 1927. június 24-én jött létre Mihály Arkangyal Légiója néven, egy nacionalista mozgalmak kialakulását elősegítő nemzetközi kontextusban. Egy joghallgató, Corneliu Zelea Codreanu alapította. A Legionárius Mozgalom megalakulást követő években számos hívet szerzett hazafias, mélységesen ortodox, szorgalmas és szent hazájának szolgálatában elkötelezett „új embert” hirdető nacionalista elveivel.

A parasztságot antiszemita üzenetével és a különféle alkalmakkor népviseletbe öltöző vezetőinek viselkedésével fogta meg, ugyanakkor a papság számára is ihletet adott, számos egyházi vezető éppen ortodox jellege miatt csatlakozva a Legionárius Mozgalomhoz. Nacionalista-misztikus és bizonyos mértékig néppárti doktrínájával a Legionárius Mozgalom mágnesként hatott az értelmiségiekre.

Francisco Veiga spanyol történész, A Vasgárda története című könyv szerzője azt állítja, a légiónak a 30-as évek végén

nem kevesebb mint egymillió szimpatizánsa volt.

A Legionárius Mozgalommal foglalkozó másik külföldi történész, az olasz Claudio Mutii Mircea Eliade, a légió és az új inkvizíció című könyvében megjegyzi, hogy a román értelmiségiek fiatal nemzedéke elégedetlen volt a jelentős nyugati politikai rendszerekkel, elsősorban a liberalizmussal. Az olasz történész szerint a fiatal értelmiségiek számára a Legionárius Mozgalom volt a liberális és demokratikus pártok egyetlen alternatívája. A legionarizmust így vagy úgy támogató értelmiségiek között volt Lucian Blaga költő, Mircea Eliade filozófus és író, Emil Cioran filozófus, Constantin Noica filozófus és költő. A Criterion-nemzedékről, az 1927-ben kikristályosodott értelmiségi csoportról van szó.

Gyakorlatilag ez az a nemzedék, és mely Európa nagy központjaiban szerzett tudást, ahogy arra Alexandra Laignel-Lavastine, A fasizmus elfelejtése (Uitarea fascismului) szerzője mutatott rá, és szükségét érezte egy tisztán román politikai identitásnak. Ezért vonzották a karizmatikus zöldingesek a Criterionos fiatalokat. „Az ortodox vallásosság állt a mozgalom hitvallásainak élén, számos rítusa pedig egyházi gyakorlatokat követett. Már a Legionárius Mozgalom megszületésének és első nevének is a vallásos szféra volt a kiindulási pontja. Ilyen körülmények között lehetségessé és érthetővé vált a szellemiségét meggyőződésévé tevő ifjúság szimpátiája a legionárius mozgalom iránt”, írta Zigu Ornea A harmincas évek. A román szélsőjobboldal (Anii treizeci. Extrema dreaptă românească) című dolgozatában.

Lucian Blaga és a legionarizmussal kapcsolatos vita

Lucian Blagát, a világháborúk közötti időszak legfontosabb román költőinek egyikét 1990 után legionáriusnak állították be. Pontosabban egy volt legionárius, Nistor Chioreanu 1992-ben azt mondta, hogy Lucian Blaga az egyik nagyszebeni fészekben a Legionárius Mozgalom tagja volt. Chioreanu azt állította, hogy személyesen látta őt 1940-ben a legionárius fészek egyik gyűlésén. Ezt aztán átvette Alex Mihai Stoenescu történész is. Lucian Blaga különben 1937-ben tagja lett a Legionáriusok barátai nevű szimpatizáns szervezetnek. 1934-ben fejezte be Avram Iancu című történelmi drámáját, melyet állítólag Corneliu Zelea Codreanunak ajánlott. Ezektől eltekintve viszont kérdéses Lucian Blaga Legionárius Mozgalomhoz tartozása. A költő gyakorlatilag ezt sohasem ismerte el.

Ennek ellenére gyanakvásra ad okot a román falu és hagyományok iránti szenvedélye, de a Legionáriusok barátai szervezeti tagsága, mint ahogy a kommunista időszak alatti meghurcoltatása, amikor 1948-ban kirúgták a kolozsvári egyetemről, ahol tanár volt, továbbá egész életén végighúzódó üldöztetése is. Dorli Blaga, a költő lánya azt mondja, látott néhány legionáriust az apjával tárgyalni, de semmiféle következmény nélkül. „Meglátogatta apámat Traian Herseni, akit elkísért még valaki, és akiket a legionárius kormányzat küldött, de nem maradtak sokáig. Apám rögtön a távozásuk után elmesélte, azért jöttek, hogy egy esetleges együttműködéssel kapcsolatosan «tapogatózzanak». Ő viszont határozottan elutasított bármiféle együttműködést a legionárius kormányzattal”, írta Dorli Blaga A Securitate által megfigyelt Blaga (Blaga supravegheat de Securitate) című kötetben.

Különben maga a költő is tagadta, hogy a Legionárius Mozgalom tagja lett volna, bár az biztos, hogy belépett a mozgalom szimpatizánsait összefogó szervezetbe. „Nagyon is elképzelhető, hogy egyes legionáriusok a filozófiám csodálói lehettek. De egy valamit határozottan kijelenthetek: nem a legionáriusoknak írtam a filozófiámat, hanem az ország összes filozófiakedvelőjének, politikai irányultságuktól függetlenül”, írta Blaga a Román Munkáspárt (PMR) Központi Bizottságához 1959-ben intézett feljegyzésében. Ennek ellenére továbbra is talány övezi a legionáriusokkal folytatott együttműködését. Egyrészről régi legionáriusok, mint Chioreanu, azt állították, hogy tagja volt a légiónak, a dokumentumok szerint pedig tagja volt egy szimpatizáns szervezetnek, másrészt viszont a családja és ő is azt állították, nem volt köze a legionáriusokhoz.

Mircea Eliade és a legionárius propaganda

A filozófus Mircea Eliade egy másik fajsúlyos román értelmiségi, akit a legionáriusok szimpatizánsának neveztek, sőt a legionárius propaganda fontos szereplőjének. A szervezethez való tartozását történészek és levéltári dokumentumok is alátámasztják. „Olyan keresztény forradalomról, olyan szellemi, aszketikus és férfias forradalomról van szó, amilyenre még nem volt példa Európa történelmében”, írta Eliade a Vremea folyóiratban. A „Professzornak” nevezett, a Legionárius Mozgalom igazi ideológusának számító Nae Ionescu „tanítványaként” Mircea Eliade neve különféle legionárius kiadványokban jelent meg, mint amilyen a Vremea, a Buna Vestire és a Credinţa.

A filozófus cikkei, aki később megírta a legjobb és legátfogóbb vallástörténetet, a szerző legionárius hitvallását fejezték ki és elítélték a 30-as évek politikai rezsimjét. „Hiszek a román nemzet sorsában – ezért hiszek a Legionárius Mozgalom győzelmében. Egy olyan nemzet, mely óriási alkotóenergiákat tanúsított a valóság minden szintjén, nem futhat zátonyra a történelem perifériáján, egy elbalkániasodó demokráciában és egy polgári katasztrófában”, írta Mircea Eliade 1937-ben a Buna Vestire folyóiratban. A fent említett történészek gyanúja szerint Eliade 1936-ban lépett be a Legionárius Mozgalomba és a kor legionárius sajtójában folytatott propaganda volt a feladata.

Eliade számára a legionarizmus egy tisztán román alapokra épülő új Romániát jelentett. Ugyanakkor cikkeiben, mint amilyen a Vremeában megjelent Vak pilóták (Piloţi orbi) hangot ad antiszemitizmusának, az ország elmagyarosításával és elzsidósításával vádolva a demokratikus politikus rezsimet. Eliadét különben le is tartóztatták legionárius szimpátiái miatt. Blagával ellentétben Eliade esetében nincsenek kételyek. 1938. július 14-én a Vremea kiadványban megjelent A vidék és a legionarizmus (Provincia şi legionarismul) című cikkéért tartóztatták le.

Fogsága alatt rá akarták venni, szakítson a legionárius doktrínával, de ezt elutasította. Egy csíkszeredai lágerben tartották fogva, és csak 1938 novemberében engedték ki. Eliade kiszabadulása után írta meg Iphigenia című színdarabját, egy – Andrei Oişteanu megfogalmazása szerint –, a légiós típusú áldozatnak szentelt ódát. „Ezúttal nagyon is átlátszó a harcias témaválasztás és a darab jelentései.”

„Ebben a három felvonásos tragédiában – írja legutóbbi könyvében Alexandra Laignel-Lavastine – megtaláljuk az összes ideológiai témát, melyek közel álltak Eliadéhoz (nevezetesen a hazáért vállalt áldozat és halál túlhangsúlyozása) és melyeket ügyesen beleszőtt egy olyan drámai témába, melynek látszólag semmilyen közvetlen kapcsolata nem volt a korabeli román és európai politikai helyzettel. Számos helyen szinte szó szerint vesz át részleteket 1937-ben írt cikkeiből, melyeket Ion Moţa és Vasile Marin frankoista áldozatának szentelt”, írja Oişteanu az Observator culturalban. Eliade külföldre távozása után sem cáfolta legionárius tagságát.

A fiatal Cioran Iorga agyonlövése közben Codreanut dicsőítette

A korabeli dokumentumok szerint a filozófus Emil Cioran fiatalkorában, ideológiai szinten, a Legionárius Mozgalom egyik leghevesebb támogatója volt. Bár érett korában kerülte a Legionárius Mozgalmon belüli tevékenységének témáját, Cioran a mozgalom egyik ideológusa volt. „Emil Cioran volt a legfiatalabb közöttük. Négy évvel volt fiatalabb Eliadénál, kettővel Noicánál és héttel Vulcănescunál. De gyorsan befogadták a generacionisták közzé, holott a Criterion-konferenciák fényes korszakában még csak a hallgatóság soraiban ült elvarázsoltan”, írja Zigu Ornea.

Cioran már 24 évesen erősen fasiszta jellegű kiáltványokat írt, mint amilyen a Megcsömörlöttek lázadása (Revolta sătuilor), vagy az erősen magyar- és zsidóellenes Románia színeváltozása (Schimbarea la faţă a României), melyben egy utópisztikus totalitárius államról álmodozik. Ezeket követte A Kapitány belső profilja (Profilul interior al căpitanului), melyben a Légió halott vezérét, Corneliu Zelea Codreanut dicsőíti. Állítólag az egyik ilyen kiáltványát épp azon az éjszakán közvetítették, amikor a legionáriusok kivégezték Nicolae Iorgát a Strejnic erdőben. Cioranon kívül Constantin Noica vagy Mircea Vulcănescu is fiatalon lépett be a Legionárius Mozgalomba.

Nae Ionescu képezte a legionárius értelmiségieket

A Criterion-csoport köré tömörült legionárius, antiszemita vagy fasisztapárti nézeteket valló értelmiségiek egész nemzedékét, melyhez Eliade, Noica és Cioran is tartoztak, a szakemberek szerint egyetlen személy, a „Professzor”, a legionárius ideológus, a filozófus Nae Ionescu befolyásolta.

„De ő is, és Cioran is, az idióta Noica is, a kövér Vulcănescu is és sokan mások (Haig Acterian, M. Polihroniade) is a gyűlöletes néhai Nae Ionescu áldozatai voltak. Ha nem lett volna Nae Ionescu (vagy ha nem veszett volna össze a királlyal), akkor ma egy értékes, 35-40 éves vezetői nemzedékkel rendelkeznénk. Miatta mindnyájan reakciósok lettek. […] Haig Acterian és Polihroniade Nae Ionescu miatt halt meg. A bárdolatlanul ostoba Costin Deleanu és a költő Horia Stamatu menekültként él Európában (egy szép nap majd Párizsban fogjuk őket viszontlátni), akárcsak Eliade, Cioran, Amzăr”, írta Zigu Ornea az A harmincas évek. A román szélsőjobbal című dolgozatában, Eugen Ionescu Tudor Vianunak írt levelét idézve. Gyakorlatilag az összes tanítvány Nae Ionescun keresztül került kapcsolatba a legionárius doktrínával és az antiszemitizmussal.