Újkori keresztapák

„Mintha ez lenne a térség legnagyobb, sürgősen orvoslásra szoruló gondja, az egészség világnapja alkalmából – jelezvén egyben a székelyföldi egészségügyi problémák iránti mértéktelen elkötelezettséget – a bukaresti szaktárca jól irányzott huszárvágással átnevezte a kovásznai szívkórházat. Az egészségügyi minisztérium nem találta elég hangzatosnak az alapító szívgyógyász főorvosáról elkeresztelt kórház nevét, így az nem maradhatott pusztán Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház, hanem ezentúl – rendelete értelmében legalábbis – Teculescu–Benedek néven kell működnie.

Ezt az intézkedést semmilyen szakmai indoklás nem hitelesíti – hatására nem lesz több kardiológus a megyében, noha ezen a téren igen nagy szükség lenne erősítésre, de még csak az orvosi ellátás minősége sem javul Ko­vásznán és a környékbeli falvakban –, a döntés­hozókat egyetlen szempont vezérelhette: önkényesen, rég bevált szokás szerint felülről rákényszeríteni akaratukat a háromszékiekre. Újó­lag megmutatni: a központosított szándék mindenkor erősebb a helybeli törekvésnél.

És akiknek nem elég a néhai kórházalapító dr. Benedek Géza neve, elismertsége, azok – bevált szokás szerint – bármikor előráncigálhatnak egy újabb nevet – legyen az püspöké vagy alig ismert balneológusé –, csak hogy ügyüket szolgálja, s általa is bizonyíthassák: Kovásznán nincs létjogosult­sága egy magyar nevű intézménynek."