Örvendenénk, de nem merünk

„Hihetetlen húzás az áfacsökkentés attól a kormánytól, amely eddig inkább új adók, illetékek kivetéséhez, borsos bírságokhoz szoktatta – többnyire nyíltan lenézett, csak választási években körülhízelgett – alattvalóit, s bár valószínűleg nincs ember ebben az országban, aki a sokéves folytonos drágulás után ne örülne az olcsóbbá váló élelmiszereknek, sok rendes adófizető aggódik amiatt, hogy miképpen fogják tőle ezt a 15 százalékosra becsült különbözetet visszaszerezni.

Túlságosan nagy ugyanis a bizalmatlanság ahhoz, hogy egyszerűen elhiggyük, amit a már sokszor hazugságon ért Victor Ponta kormányfő állít a vártnál jobban alakuló államháztartási bevételekről. Talán inkább az lehet az ok, hogy a szociálemokraták népszerűsége a vártál rosszabbul alakult: a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint már a liberálisok alá csúsztak, és ezt csak maguknak köszönhetik. Az a párt, amely három éve (újra) hatalmon van, inkább korrupt kiskirályairól, az ötletszerű, kapkodó és ellentmondásos »reformokról« híres, mintsem alaposan előkészített és megfontolt döntéseiről, nehéz tehát elhinni, hogy vezetője ezúttal kivételesen az ország javáért megy szembe az eddig kritika nélkül követett nemzetközi pénzintézetekkel.

Jó lenne ebben a régóta várt önállóságot felfedezni, de valószínűleg csak választási megfontolásokról van szó. Egy-két fedezet nélküli populista intézkedéstől a baloldal még sohasem hátrált meg, és az áfacsökkentés híre pillanatnyilag enyhít az SZDP megítélésén, jövőben pedig – a választási évben – már érződnie is kell. Ezt ellenőrizni fogják, mert korántsem biztos a hatás, ráadásul még kérdéses, hogy az egyensúly kedvéért mit emelnek meg a másik oldalon."