A mínuszok ellenére is ezrek szenteltettek ételt Csíkszereda főterén

Bár harminchét évvel ezelőtt a nagyváradi Olaszi templomban reformátusnak kereszteltek, hatalmas élmény volt életemben először részt venni a húsvét vasárnapi csíkszeredai ételszenteltetésen.

Ha valaki számára nem lenne ismerős a hagyomány, amely a Kárpát-medence – sőt vélhetően a világ – legnagyobb szabású ilyen népszokása: kora reggel a város apraja-nagyja kiáll a főtérre egy díszes terítővel letakart kosárral, amelyben a szenteltetni való ételt és italt – húsvéti tojást, sonkát, kenyeret, bejglit, bort, pálinkát – tartják, és megvárják, hogy az áldást követően a papok tömege szentelt vízzel meghintse.

Jómagam pálinka híján a sonka és a főtt tojás mellett egy kis fémflaskában némi skót whiskyt vittem szenteltetni, de biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy megszentelődött, mint a csíki köményes pálinka vagy az oroszhegyi szilva.

Mint ismert, idén az időjárás úgy döntött, téli zegernyével köszönti a feltámadás ünnepét, és bár a szerda óta lehullott hó már elolvadt, reggel nyolckor mínusz négy fok várta a szenteltetni igyekvő csíkszeredaiakat, illetve a szép számmal a városba látogató turistákat.

A mínuszok azonban nem jelentettek akadályt: a szeredai főteret – a helyieknek csak „placc” – zsúfolásig megtöltötte a szenteltetésre váró tömeg. Az emberek hosszú sorokban, lábuk előtt a letakart kosarakkal várták az ételáldást és a szentelést.

Ezrek álltak türelmesen a téren – talán tízezren is lehettünk a szépnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető, de annál szocreálabb téren.

Az áldást követően a Művészetek háza előtt várakozó papok elindultak, és percek alatt letudták a szentelést. Végezetül a tömeg elénekelte a Himnuszt és a Székely himnuszt – gondolom, egyértelmű, hogy nem akármilyen élmény volt a csendes, a gépjárműforgalom elől lezárt téren a tízezer torokból felcsendülő nemzeti imádságot hallgatni –, majd mindenki elindult haza a megszentelt étellel.

Akárcsak a csíksomlyói búcsú esetében, nem kell ahhoz katolikusnak, sőt még hívő kereszténynek (vagy keresztyénnek) sem lenni, hogy az ember úgy érezze: valami fontosnak volt a részese.

Boldog húsvétot mindenkinek!