Önsztereotípiákat hoztunk létre, mert sohasem hasonlítottuk magunkat össze más népekkel. Vendégszeretőknek és barátságosaknak tartjuk magunkat, de valójában nem vagyunk azok. Legalábbis ezt mutatja a Daniel David kolozsvári pszichológus által koordinált A román nép pszichológiája témájú tanulmány.

A román „Isten kenyere”, ha felszínesen olvassuk Daniel David professzor, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Klinikai Pszichológiai és Pszichoterápiai Részlegének igazgatója által koordinált pszichológusok tanulmányát. Eszerint a románok életét három fő viszonyítási pont határozza meg: a munka, a család és a vallásosság.

„Ezeket a románok egyik kardinális jellemvonása, nevezetesen az emberekkel szembeni bizalmatlanság szorítja korlátok közé;

egy általános bizalmatlanság mindenkivel szemben,

az idegenektől kezdve az ismerősökig és barátokig, csak a család képez kivételt, ahol ellenkezőleg, az előbbit egy nagyon nagy bizalommal kompenzáljuk”, ez a 2013-ban elkezdett és egy idén júniusban megjelenő könyv tárgyát képező tanulmány következtetése.

A tanulmány konkrétan azt állítja szembe, amit a románok magukról gondolnak, és amilyenek valójában. A legutóbbi profilt a szakértők 100 évvel ezelőtt körvonalazták, mutat rá Daniel David pszichológus. (Az FP România folyóirat megjegyzése: Daniel David 2015-ben a kutatásaival és tudománypolitikai elemzéseivel és javaslataival kiérdemelte a FPR kutatási díját.)

A munka, mint a társadalmi emancipálódás eszköze

„Jelenleg a románok a munkát társadalmi emancipációs eszköznek tekintik, ami nem rendelkezik belső értékkel, mint más népeknél. A japánoknál vagy a kínaiaknál, például, a munkának van egy belső értéke. Ha elvállaltak egy bizonyos dolgot, akkor azt – a fizetségtől függetlenül – a lehető legjobban elvégzik. A románoknál a társadalmi létrán való előrehaladás a munka célja. Létezik egy «ennyit fizetnek, ennyit dolgozom» típusú cinikus komponens”, mondta David az Adevărulnak.

A tanulmány szerint a románokban nagy a vágy értékeik bizonyítására, ami versengővé teszi őket a munkában. „Ha a társadalmi-kulturális feltételek is kedvezőek, akkor a versengés teljesítménnyé is átalakulhat”, hangsúlyozza a tanulmány.

„A románok a társadalmi előrelépést illetően nagyon ambiciózusak, amit gazdaságilag is, társadalmilag is úgy tekintenek, hogy presztízst és hatalmat biztosíthat a közösségen belül, a munkát pedig e társadalmi emancipálódás elérésének fő módjának tartják”, jegyezte meg a pszichológus. Hozzátette, hogy Romániában a dolgokat összecsapják, itt közbelép a lustaság, az emberek azt mondják, hogy nyomorúságos bérért ki sem kelnek az ágyból.

A románokban nincs polgári szellem

A románok központi jellemvonása az emberekkel szembeni bizalmatlanság. A kutatás rámutat arra, hogy a románok, bár barátságosnak és vendégszeretőnek tartják magukat, a valóságban egyáltalán nem azok. Más kultúrákkal összehasonlítva a románok, akár falusiak, akár városiak, félnek az idegenektől.

„Másrészt a románok tartják a legkisebb távolságot a családtagokkal szemben. Túlzásba vittük a dolgokat, túlságosan szoros kapcsolatot tartunk fenn a családtagokkal, de túlságosan nagy távolságot őrzünk meg a kívülállókkal szemben”, mondta az egyetemi tanár.

Ugyanez a kutatás arra is rámutat, hogy a románokból teljesen hiányzik a polgári szellem. Konkrétan a románok kultúrája a heterodeterminálást, vagyis a hagyomány befolyását hirdeti az öndeterminálással és a pragmatizmussal szemben.

„A románok érik el a legalacsonyabb pontszámokat az egyetemesség terén, mert nem érdekli őket a közjó, de még az ismerősök boldogulása sem. A látszat kedvéért érdeklődést mutathatnak ezen értékek iránt”, áll még a tanulmányban.

A románok nem mondják, hogy becsületesek

Ami a románok pszichológiai profiljának alakulását illeti, míg a 80-as években azt mondták, hogy a becsület is a jó tulajdonságok közé tartozik, ma nem túl sokan tartják ezt fontosnak. „A becsületesség a románok egyik fontos önjellemző tulajdonsága volt, de a 2005-ös és 2007-es elemzésekben kezdett eltűnni. A 2014/2015-ös elemzéseinkben sincs jelentős szerepe”, magyarázta Daniel David.

Elmondása szerint egy ideális pszicho-kulturális profilnak több elemet kell összefognia. „Teremtsünk intelligens, kreatív, társadalmi alkalmazkodásra képes, széles körű verbális és cselekvési ismeretekkel rendelkező, társadalompárti viselkedéseket elősegítő személyiségű polgárokat. Mindezek aztán jó testi és lelki egészséget tudnak biztosítani, aminek pozitív hatása van a remény és a boldogság növekedésére. E pszichológiai komponens fejlesztése akár egy országterv része is lehet, melynek révén Románia nemcsak egy európai térséghez csatlakozott, hanem e térségbe integrálódott országgá is válna”, szögezte le a kolozsvári pszichológus.

Miként látják a románok a többieket

A tanulmány egyik kulcseleme az, ahogy más népek látnak bennünket. Ennek megfelelően a románokhoz a leggyakrabban Drakulát/vámpírokat társítják, főleg Amerikában, Nyugat-Európában pedig kevésbé lelkiismeretes, antiszociális viselkedéseket.

Ugyanez a kutatás rámutat még arra, hogy a románok az amerikaiakat erőseknek, népszerűeknek és hazafiaknak tartják, míg a briteket intelligenseknek, becsületeseknek és hazafiaknak. A kínaiakat dolgosaknak látjuk, a franciákat bohémeknek. A románok szerint a németeket két vonás, a becsületesség és az intelligencia jellemzi, míg a magyarokat – többek között – az alkalmazkodóképesség és magabiztosság, szögezi le a tanulmány.

„Olyan dolgokat gondolunk magunkról, melyek nem jellemzőek ránk”

Adevărul: A románok vendégszeretőknek és nagyon barátságosaknak tartják magukat. Ilyenek?

Daniel David professzor: A románok önsztereotípiáiban megjelennek vendégszeretettel, barátsággal és emberek iránti nyitottsággal kapcsolatos elemek, de ha azokat az adatokat elemezzük, melyek megmutatják, hogy milyenek valójában, arra a következtetésre jutunk, hogy nem vagyunk annyira barátságosak, mint a más kultúrájú országokból származó személyek. Ellenkezőleg, a románoknál nagyon nagy az ismeretlennel szembeni társadalmi távolság.

Hogy alakult ki bennünk ez az érzés magunkról?

A románok úgy gondolják, ha enni adnak a szegényeknek, vagy ha segítenek egyes embereknek, akkor vendégszeretők, de nem hasonlították össze magunkat a franciákkal, a spanyolokkal, vagy az amerikaiakkal. Más szóval, nem más országokkal és kultúrákkal összehasonlítva alakult ki egy pszichológiai profil, hanem önelemzéssel. Ha összehasonlítjuk magunkat más kultúrákkal, akkor azt látjuk, hogy alacsony az idegenekkel szembeni vendégszereteti és barátsági szint. Eddig nem volt mihez viszonyítani, így odajutottunk, hogy ránk nem jellemző dolgokat hiszünk magunkról.

Nagy a különbség a városi és a falusi népesség között?

A pszichológiai jellemvonásokat illetően nincs nagy különbség, de azt tapasztaltuk, hogy mindenféle mítoszok, klisék élnek, melyeket mi Románia nagy történelmi régióival kapcsolatosan kialakítottunk. Például azt szokták mondani, hogy

az erdélyiek dolgosabbak, mint a havasalföldiek, vagy a moldvaiak, ami hamis.

Ha az adatokat nézzük, és nem azt, amit egyesek hisznek, akkor láthatjuk, hogy ez nem így van. Ellenkezőleg, az egyes térségeken belüli megyék közötti különbségek gyakran nagyobbak, mint a történelmi térségek között fennállók, olyan értékek szemszögéből nézve, mint a közösség, vagy a munka. De ami a románokra egységesen érvényes, az a bizalmatlanság, ez alapvető, a népességen belül elterjedt vonás. Természetesen, a család kivételt képez.

Miből fakad ez a bizalmatlanság?

A válasszal kapcsolatosan csak találgathatnánk, de az biztos, hogy védelmi mechanizmusként alakult ki, a történelmi tapasztalat alapján. Románia sohasem rendelkezett olyan hatalmi pozícióval, mely önbizalommal ruházhatott volna fel minket. Pszichológiai szempontból tudjuk, hogy ha állandóan támadnak, üldöznek, mások ellenőrzése, vagy uralma alatt szenvedünk, és akkor védekezési mechanizmusként kialakul a bizonytalanság.

Vannak még hasonló vonású európai államok?

Az Európai Unió országai közül csak Portugáliának, Görögországnak és Bulgáriának van még olyan kollektivista profilja, melyet meg kell majd változtatnunk, hogy integrálódhassunk az Európai Unióba. De ezek a dolgok nehezen mennek. Például, mi létrehoztuk a közösségi asszisztensi tisztséget, de nincsenek közösségeink. Abban a szakaszban vagyunk, amikor az Európai Unió nyomására létrehozunk formákat, melyekhez még nincs tartalom.

Mennyi idő alatt lenne lehetséges egy valódi változás?

Attól függ. A romániai nemzedékek három nagy csoportra oszlanak. Az 55 év felettieknek dominánsan kollektivista profiljuk van, melyet a kommunizmus alakított ki, a 35 és 55 év közöttieknek, vagyis a középnemzedéknek kollektivista és autonóm profilja is van. Ezzel szemben a fiatalok, a 35 év alattiak dominánsan autonóm profillal rendelkeznek. A középnemzedék, melybe magam is tartozom, áldozati nemzedék, jelenleg ennek a szintjén zajlik a fő csata. Ha sikerül társadalmat befolyásoló pozíciókat szereznünk, akkor a változás néhány éve alatt lezajlódhatna. Ha a nemzedékem elveszti a csatát, abban az esetben akkor jutunk el a normális állapotig, amikor a mostani 20-30 évesek kerülnek majd fontos tisztségekbe.

Mi a különbség a kollektivisták és az autonómok között?

A képességek szempontjából nincs eltérés, a különbség az értékek terén jelentkezik. Az autonómok, például jobban bíznak az olyan értékekben, mint amilyen a magabiztosság, a szabad beszéd, az autonómia, a szabadság, a kritikus szellem. A kollektivisták bizonytalanabbak, ők inkább csoportérdekeket képviselnek, igyekeznek nem kitűnni.

A külföldre távozók remekelnek…

Igen, emlékezzünk csak arra, hogy hány olyan román, aki idehaza nem értek el túl sokat, egy másik kultúrában képesek voltak maximálisan kiaknázni a képességeiket: Nobel-díjat kaptak, híres egyetemeken tanultak, világszintű központokban kutattak. Eliade, Brâncuşi, Enescu, a most külföldön lévő volt tantárgyolimpikonok, akiket a román oktatás képezett, de senki sem bátorított arra, hogy itt nyújtsanak kiemelkedőt. Mind elmentek. Ez a káros környezet segített nekünk túlélni a történelem folyamán, de most malomkőként húz le bennünket.

A Román Ortodox Egyház akciói fenntartásosabbá tette a románokat, ha a vallásról van szó?

Nem. Kulturális alapként bennünk alacsony a szkepticizmus és a kétely. Bármelyik kultúra, melyben ez a két elem dominál, az általában véve nagyon nyitott a szabályok és dogmák, még akár a vallásos típusúak iránt is. A vallásosságnak nincs nagyon erős teológiai töltete. A románok, például, nem vallásosak a megváltás és a feltámadás értelmében. Annak ellenére, hogy a románok vallásossági szintje más népekéhez képest óriási, semmi gondot nem okoz nekik templomba járni és aztán varázslóval, vagy asztrológussal konzultálni és mindenféle nem keresztény praktikákat végezni. A vallásosságnak és babonaságnak ez a keveréke nem biztos, hogy jó dolog, abban az értelemben, hogy ha vallásos vagy, akkor jó lenne, ha képes lennél teologikusan értelmezni az életet. Pontosabban a vallás és a babonaság elegyítése nem segít sem egy vallásos, sem egy nem vallásos perspektíva kialakításában.

Kicsoda Daniel David

Daniel David (sz. 1972. november 23., Szatmárnémeti) egyetemi tanár, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Klinikai Pszichológiai és Pszichoterápiai Részlegének alapító igazgatója, az International Institute for the Advanced Studies of Psychotherapy and Applied Mental Health, a Romániai Pszichológusok Kollégiuma Kolozsvári fiókjának (2004-2012) és a Romániai Kognitív és Viselkedési Pszichoterápiák Egyesületének (2000-2011) elnöke.

Jelenleg (2009-től) professzor-helyettes a New York-i Icahn School of Medicine at Mount Sinai neves egészségügyi intézményben, és a New York-i Albert Ellis Institute kutatási programjának igazgatója.