„Az RMDSZ hallgat, ezt az ünnepet nem ők találták ki, az elmúlt két évben is legfeljebb kínjukban, kampánycélból csatlakoztak néhányan, legszívesebben törölnék nemcsak saját, de mindannyiunk emlékezetéből. Kelemen Hunor nem is érti, miért kellene neki állást foglalnia, a kisebb vezetők pedig farkot csóválva állnak be a sorba, nehogy szó érje a ház elejét. Sőt, akadnak, kik buzgalmukban elterelő hadművelettől sem riadnak vissza.

Ha Izsák Balázs tiltakozó levelet írt Klaus Johannisnak, ők is tollat ragadnak, s panaszt tesznek az államelnöknél. No nem a székely szabadság napja elé gördített akadályok miatt – jó egyhetes késéssel feljelentik a háromszéki fogyasztóvédelem mitugrász igazgatóját, mert gáncsoskodik, és hadjáratot indított a székely termékek ellen. Felháborító a székely ízek, helyi termékek elleni hatalmi hadakozás, egy állami hivatal visszaélése, de jó egy hétig egyetlen RMDSZ-es vezetőnek sem jutott eszébe jelezni felháborodását szóban vagy levélben a prefektusnál, kormánynál, minisztériumnál (ők nevezik ki a megyei intézményvezetőket, az államelnöknek semmi köze ehhez), ám ahogy hétfőn nyilvánosságra került Izsák Balázs Klaus Johannisnak írt levele, felébredtek. Nem hallhattunk egyetlen nyilatkozatot, amely a marosvásárhelyi tiltás miatt háborog, pedig nagyságrendekkel nagyobb jogsérelemről van szó abban az esetben, mint a székely termékek ügyében. Emberi jogok sérülnek, a szólásszabadság, a gyülekezéshez, tiltakozásához való jog.

Még szomorúbb, hogy a háromszéki RMDSZ vezetők mostani lépése több a meg­késett, erőtlen gesztusnál. Az SZNT-elnök levelét próbálja kioltani, súlyát, jelentőségét csökkenteni, szándékosan elterelni a figyelmet egy valós, nagyon súlyos gondról.”