Értelem és érzelem

„Az első felindulásból született, mélységes felháborodást tükröző reakciók is arról árulkodnak, a kilenc éve húzódó ügyhöz az erdélyi magyar nyilvánosság kizárólag érzelmi alapon viszonyult. Magában hordozza ez az attitűd a sokak által tényként kezelt vélekedést, miszerint a magyarok – beleértve politikusaikat – becsületesebbek, tisztességesebbek, mint a többségiek, ugyanakkor egy kisebbségi közösség tagjára, képviselőjére, vezetőjére hatványozottabb nyomás nehezedik a mindenkori hatalom részéről.

A stratégiai privatizációs per számunkra legexponáltabb vádlottja, az egykor ígéretes politikai karrier előtt álló Nagy Zsolt az évek folyamán számtalanszor bizonygatta ártatlanságát, a jogban, gazdasági ügyletekben járatlanok számára roppant hihetően érvelve, ízekre szedve a nyomozó hatóság vádjait.

Csakhogy a legfelsőbb bíróság előbb alap-, majd másodfokon is bizonyítottnak találta a nemzetközi bűnszövetkezetben való részvétel vádját, ráadásul nemcsak Nagy, hanem a többi vádlott esetében is, ennélfogva nemigen lehet mit kezdeni a jogerős ítélettel.

Fel lehet háborodni ellene, emberileg együtt lehet érezni az elítéltek és hozzátartozóik tragédiájával, apellálni lehet a nem létező romániai jogállamiságra, ettől azonban a tények még tények maradnak, a vélt igazságért folytatott küzdelem pedig legfeljebb Strasbourgban folytatható.

A Nagyékkal rokonszenvezők részéről természetes az érzelmi megközelítés, a külső szemlélők azonban nem tehetik meg, hogy összeesküvés-elméletek gyártásával egyszer s mindenkorra semmissé nyilvánítsák a romániai igazságszolgáltatás pártatlanságát. Ez esetben ugyanis tényleg valamennyien csomagolhatnánk."