Balkanizálódás

„Bár az SZKT csak e hét végén ül össze, hét elején már pontosították is Victor Pontával a távozás körülményeit, no meg azt is, hogy szavazataikra azért számíthat a továbbiakban is. A magyar miniparlamentet, tanulva az országos törvényhozás példájából, az RMDSZ is látszatszerepre kárhoztatja, sőt, ez esetben még a látszatra sem tartják fontosnak figyelni. S bár az elmúlt 25 évben nem fordult elő, hogy a szűkebb körben hozott döntések ellen szavaztak volna a szövetségi képviselők, most még csak úgy sem tesznek, mintha véleményük fontos volna. Hathatósan örökítik át a balkáni politizálást a magyar érdekképviseletbe.

Pedig lenne néhány kérdés, mit elemezhetne az ilyen-olyan módon, de választott testület. Például, ha kilépnek, akkor miért a megígért, szinte feltétel nélküli támogatás? Miért szavazzák meg az új kormányt, ha még összetételét, programját sem ismerik? Miért adják voksukat a költségvetésre, melyről egyelőre semmit nem tudnak? Kértek-e mindezért bármit cserébe, vagy folytatódik az üres ígéretek sorozata, mit már megszokhattunk az elmúlt hónapokban? Legalább egy kis pénzt csurrant-cseppent Victor Ponta immár számon tartani is nehéz, hányadik kabinetje, ha már közösségi kérdésekben tapodtat sem sikerül előrelépnünk?

Ha a MOGYE-ügyet, a kisebbségi törvényt az oly virágzónak tartott együttműködés alatt sem sikerült kimozdítani a holtpontról, mi lesz a kampány múltával feledésbe merült autonómiastatútum sorsa? Emlékszik még valaki, hogy parlamenti beterjesztését ígérték? És mi lesz a Mikóval vagy a zászlótörvénnyel? Tekinthetjük a régi-új kormány baráti gesztusának a kézdivásárhelyi polgármesterre kirótt büntetést, a prefektus román lobogókat számláló és keveslő ténykedését, vagy a magyar himnusz elénekléséért kirótt, negyedszázada példátlan bírságot? S mindezekért hálának az RMDSZ feltételek nélküli támogatását?"