Az első szembesülés

„Olvasok egy felmérést is, szintén a hangsúlyosan államelnök- és Iohannis-párti sajtóban arról, hogy milyen arányban fogadják meg a választók a saját első fordulóban megszavazott jelöltjeik ajánlását arra nézve, hogy a döntő fordulóban melyik jelöltre szavazzanak. Az összkép megdöbbentő: átlagosan mindössze egyharmada fogadja meg! (A fele egyszerűen a másik jelöltre szavaz, a többi még nem döntötte el.) Az egyik jelöltnek egyetlen első fordulós megszavazója sem voksol a javasolt döntősre, hanem ezek szerint száz százalékban a másikra!

Mellesleg e felmérés szerint Monica Macovei és Elena Udrea első fordulós szavazói sem Iohannisra szavaznak. (Tehát vagy el sem mennek élni állampolgári jogukkal november 16-án, vagy pedig egyenesen Victor Pontára szavaznak. Ilyen körülmények között a két hölgynek talán inkább nem is kellene szavazásra buzdítaniuk a híveiket.)

Meg kell mondani, hogy az idézett közvélemény-kutatás szerint a magyar szavazók is nagy arányban azt mondták, hogy nem fogadják meg az RMDSZ tanácsát a második fordulóra. Mielőtt elkeserednénk (mások meg oldalra fakadnának örömükben), halkan emlékeztetek: a Szövetség Állandó Tanácsa nevében Kelemen Hunor a választók saját belátására bízta, hogy kire szavaznak a második fordulóban. El nem tudom képzelni, mi a saját belátás ellentéte, hogyan szavazhat valaki másképpen, mint a belátása szerint. Éppen ennyire bonyolultak azért nem lehetünk."