Aki válaszol... Kelemen Hunor!

Egy interjúban Andrei Pleşu azt mondta, Romániának eddig „pechje volt az elnökökkel”. Hogyan kommentálja ezt?

Nagy szimpátiával és érdeklődéssel figyelem Andrei Pleşu úr publicisztikai tevékenységét, de ezzel a kijelentésével nem tudok egyetérteni. Engedje meg, hogy ne higgyek a pechben, amikor egy államfőről van szó, aki mögött jól meghatározható számú szavazatok állnak. Az elnök nem a világűrből érkezett, nem az „univerzum erői” rakták a nyakunkba, nem a véletlen tette őt alkalmasabbá, vagy kevésbé érdemessé. Egy ilyenfajta megközelítést én a felelősség elhárításának, vagy egy szerencsétlen, megbánt választás tagadásának kísérleteként értelmezek.

Románia mindig is közvetlenül választotta meg az elnökeit. Az elnökök pedig döntéseket hoztak az ország ügyeiről. Bírálhatjuk, dicsérhetjük őket, de egyetlen dolgot nem tagadhatunk le: hogy ők a mi beleegyezésünkkel lettek elnökök.

Azt szeretném, ha 2014 az az év lenne, amikor mindenki racionálisan felméri a lehetőségeket, és a szavazófülkéből kilépve azt mondja: „Ez a döntésem, vállalom!” Azt szeretném, ha nem egy államfőt, hanem az emberek képviselőjét választanák meg, nem feltétlenül egy karizmatikus, hanem egy kiegyensúlyozott vezetőt.

Feltéve, hogy ön lesz az ország elnöke, milyen három eredménnyel szeretne büszkélkedni a mandátuma végén?

Az oktatás, a kultúra és a társadalmi szolidaritás nagyobb figyelmet érdemel, mint amekkorát jelenleg kap. Elnöki tevékenységem elsődleges aspektusa lenne annak a felfogásnak a megváltoztatása, hogy ezek a területek kevésbé fontosak.

Másodsorban olyan Romániát szeretnék, melyben az ország különböző régióinak közösségei a saját maguk által meghatározott elvek és szükségletek szerint élnek. Ezen érdekek központi szintű képviseletével foglalkoznék és gondoskodnék arról, hogy ezeket a specifikus célkitűzéseket ne kezeljék érzéketlenül, felületesen vagy tiszteletlenül.

Azt akarom, hogy mindazzal, amit helyi és központi szinten teszünk, Románia a stabilitás modelljévé váljon, a polgár és az egész Európai Unió biztonsága szempontjából is.

Tevékenységem harmadik fontos aspektusa arról szólna, hogy Romániának külföldön meg kell kapnia azt a méltóságot, melyet megérdemel. Kiegyensúlyozott és következetes külpolitikára van szükség, hullámtarajok és hullámvölgyek nélkül, melyek e területen megengedhetetlenek. Az egyik legfontosabb európai államként (területét és lakosságszámát tekintve) és rendkívül fontos geostratégiai helyzetével Romániának minden esélye meg kell legyen arra, hogy igazi értékének megfelelően tiszteljék.

Milyen hibákat nem szeretne elkövetni elnöki mandátuma alatt?

Bármelyik elnök részéről óriási hiba lenne, ha süket és vak lenne a helyi közösségek, minden egyes polgár igényeivel szemben.

Ezt a hibát csak akkor lehet elkövetni, ha az elnök és a polgár számára fontos dolgok nem esnek egybe, vagy – jobban mondva – ha a Cotroceni-ből látszó valóság teljesen eltér attól, ami Câmpulung Muscel-ből látszik.

A történelem egy sor példát mutat ilyenfajta vezetőkre, akik előbb-utóbb csak vesztettek ezen.

Az ország elnökének szüksége van dilemmákra?

Elég okom van félni, általában véve, azoktól az emberektől, akikben nincsenek dilemmák, csak bizonyosságok, melyek nem számtalanszor elemzett dilemmákból következnek.

A politika kimondottan az opciók, át nem aludt éjszakák, képletekkel és pró és kontra érvekkel megtöltött több ezer papír nyomán hozott döntések területe. Ha egy politikai vezető nyugodtan átalussza az éjszakáit és csak fehér lapok vannak az íróasztalán, akkor az általa vállalt felelősségek ezeknek megfelelőek és nincsenek dilemmák. Ez nem szerencsés viselkedés.

Ellenjelöltjei közül kivel kerülne szívesen a második fordulóba, és miért?

Szeretem a vitákat. Racionális vitákra gondolok, nem az érzelmektől, szenvedélyektől fűtött párhuzamos monológokra, melyekben a résztvevők foggal-körömmel védik előre gyártott hitvallásukat és nagyjából ennyi az egész.

Sajnos nagyon kevés igazi, érvekkel és dilemmákkal teli vita van.  A román politikában nem honosodott meg a gondolatok civilizált konfrontációja.

Ha bekerülnék a második fordulóba, nem lenne kimondott preferenciám azt illetően, hogy kivel szeretnék egy ilyenfajta igazi vitát tartani. De azt szeretném, ha a párbeszéd konstruktív lenne, és az embereknek a politikai programokat elemezhessék, ügyes személyeskedések helyett.

Meggyőződésem, hogy a választók képesek különbséget tenni az egymás ellen küzdő politikusok és az emberekért harcoló politikusok között. Ez elég látható különbség, mely kiemeli az igazi politikusokat. […]

Fotó: Banga Előd-Ernő