Néhány megjegyzés az autonómiastatútum tervezetéhez

„Azt gondolom, a tervezet készítőinek számos témakör kapcsán az elkövetkező időszakban oda kellene figyelniük arra, hogy minél szöveghűbben átvegyék a dél-tiroli autonómia jogszabályi rendelkezéseit, és vegyék számításba, hogy azon rendelkezések mennyi hozadékkal vagy hátránnyal járnak Székelyföld vonatkozásában. A tervezetnek a helyi/regionális intézmények finanszírozásáról szóló része a legelnagyoltabb, az követi a legkevésbé a dél-tiroli modellt. Javaslom, hogy itt szó szerint kell koppintani a különmegoldások helyett, mert utóbbiak való életben gyakorolt hatásáról nem készült egyetlen kutatás sem. Pedig a dél-tiroli modellnek az az erőssége, hogy stabil, átlátható, kiszámítható finanszírozást biztosít a közintézmények, közszolgáltatások fenntartásához, nem téve ki azt a központi kormányzati többség kénye-kedvének. Ha ott valami bevált, akkor az a régió közfinanszírozásának stabilizálása, ez adja az egésznek a sava-borsát, a tervezet készítői mégis csak úgy lazán letudták ezt a részt.

Azt szeretném, ha az RMDSZ élne azzal a lehetőséggel, hogy a mindenkori kormányzati többségnek kiszolgáltatott forráselosztási modell helyett világos, precíz elosztási modellt ismertessen meg a román közvéleménnyel, mert ha ezt nem teszi meg, akkor elveszítjük annak lehetőségét, hogy sok ezer román polgármester, intézményvezető megismerhessen egy valós helyi autonómiát jelentő régiós közpénzügyi modellt. Ez szerintem a Keresztúr környéki polgármestereket éppúgy érdekelte volna, mint a maroshévízi vagy bélbori polgármestert, sőt a Székelyföldön kívüli térségekben is érdeklődéssel olvasták volna, ugyanis a kiszámíthatatlan, átpolitizált, bürokratizált forráselosztástól, a hétköznapokat bonyolító mindenféle központi tiltásoktól, amint ebből http://www.stiripesurse.ro/primarii-psd-au-luat-foc-cat-mai-suportam/ a cikkből kiderül, a Vâlcea megyei PSD-s polgármestereknek is tele van a hócipőjük. A régió és a megyék pénzügyei címet viselő VI. fejezet mentén a tervezetet még beszéljük tovább, ezen még lehet dolgozni, fogalmi zavarokat kell tisztázni, hisz a dél-tiroli elvektől távoli megoldásokat alkalmaz. Oda kell figyelnünk, hogy elkerüljük azt a vádat, hogy a tervezet készítői e részeire szánták a legkevesebb figyelmet, energiát. Van az a mondás: a pénz beszél, a kutya ugat.”