Határkérdés

„Csakhogy valamit nagyon félreérthettek, amikor a decentralizációról meg a szubszidiaritásról (vagyis arról, hogy a döntéseket a lehető legközelebb kell ahhoz a szinthez meghozni, amelyet közvetlenül érintenek) beszéltek nekik, mert nem az történik, hogy a megyei, települési intézmények kapnának hatásköröket, sőt: az alacsonyabb szintekről az újonnan kinevezett „régióközpontokba” telepítik még azokat is, amelyekkel eddig rendelkeztek.

Ennek egyik szép eredménye az, hogy most Nagyváradról el akarják vinni még a vámparancsnokságot is Kolozsvárra, amellyel érthetetlen módon egy régióba zárták. Mondjuk nagyváradiként már felcsillant bennem a remény, hogy akkor esetleg a határt is legalább annyi kilométerrel utána viszik keleti irányba, de erről egyelőre nem hallani semmit. Viszont az ügy kapcsán lenne néhány javaslatom arra, hogy a kormány logikája mentén haladva még mit és hova lehetne költöztetni.

Szeretném például, ha a vámparancsnokság elvesztését kompenzálandó, Váradra költöztetnék a konstancai tengeri kikötőparancsnokságot. Meggyőződésem, hogy legalább olyan jól el tudnánk vezetni, mint ahogy a kolozsváriak a vámügyintézésért felelős intézményt. Jöhet még a cernavodai atomerőmű igazgatósága, bizonyos, hogy sokkal hatékonyabban tudnánk távirányítással vezetni, mint a jelenlegi menedzsment. Ráadásul az az előnye is meglenne, hogy nukleáris baleset esetén tökéletes biztonságban lennénk a távolság miatt.

Mindezt persze csak abban az esetben, ha a vámparancsnoksággal együtt nem költöztetik a határt is.”