A biciklisták kritikus tömege újra elindul, hogy guruló felkiáltójelekként figyelmeztessék az illetékeseket: nekik is vannak jogaik.
Aki esetleg nem tudná: a Critical Mass (Kritikus Tömeg) bringásmozgalom 1992 október 30-án született, San Franciscóban. Ja, az ex-hippi város, biza. És azóta világszerte zajlik, minden hónap utolsó péntekén.
Célja is van neki. Felhívni a város figyelmét, hogy bringások bizony léteznek, meg jogaik is vannak, meg hogy elegük van a sok parkoló autóból, meg parkolóhelyből, meg hogy egy sáv a járdán nem bicikliút. (Akkor mi a franc, kérdem szelíden.)
Na de nem vitatkozunk, nézzük a naptárt. Aha, holnap épp hó utolsó péntekje van. Ezek szerint Critical Mass tömegbicajozás lesz. Vagyis: augusztus 29-én délután hatkor találka a ló farkánál. A Fő téren, naná.
Akiben forr az aktivista vér, öltözködjön excentrikusan, vigyen magával bannert, zászlót, csörgőt, vuvuzelát, és persze stickereket, mert bringázás közben kiválóan lehet ragasztgatni.
Hajrá, bicajosok!
Ja. Ha már ilyen szépen megcsinálták a Facebook eseményt a szervezők, abba is belegondolhattak volna esetleg, hogy több magyar bringás van éppen Kolozsváron, mint angol, amerikai, ausztrál, stb.
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
A medveproblémára egyetlen valódi megoldás létezik, az állomány visszalövése az optimális létszámra. Birtalan István gyergyószentmiklósi vadásszal beszélgettünk, nemcsak a medvékről.
Románia vezeti a globális alkoholfogyasztási ranglistát fejenként évi 17,1 liter tiszta szesszel, miközben Erdélyben és Székelyföldön is riasztóak az egészségügyi mutatók. De mi áll a sokkoló világelsőség hátterében?
Kelet-Európa legnagyobb metálfesztiválja – ha szabad így fogalmazni – a szent és a profán találkozása.
Meghalt az a férfi a kórházban, akit néhány nappal korábban egy Argeș megyei településen elütött egy autó, miközben az országút szélén közlekedett kerékpárral. A levegőbe repült, miután hátulról, teljes sebességgel elgázolták.
Az európai államok közel kétharmada készül emelni a férfiak nyugdíjkorhatárát, háromnegyedük pedig a nőkét is a 2060-as évek végéig a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Pensions at a Glance 2025 című jelentésén alapuló tanulmány szerint.
Több tíz kilométeren át 1800–2000 méteres magasságban kígyózik, sokan a romániai tereputak királyának tartják. Aki a Transalpinát már bejárta, lehet fogalma róla, de a belőle leágazó Strategica még azt is lepipálja.
Három és fél évtizeddel a diktatúra bukása után a romániai polgárok közel fele ismét rábólintana egy „kevésbé demokratikus” rendszerre.
Romániában szinte mindenkinek saját ingatlanja van – ennek történelmi okai vannak. Romániának azonban fokozott digitális sérülékenysége is van – ennek pedig jelenkori okai vannak.
Egy tökéletes marketinghadjárattal megtámogatott korrekt szuperprodukció, szeretem-utálom táborokkal, no meg egy fontos pozitív eredmény: egy időre lehull a por az irodalmi műről.
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.