A biciklisták kritikus tömege újra elindul, hogy guruló felkiáltójelekként figyelmeztessék az illetékeseket: nekik is vannak jogaik.
Aki esetleg nem tudná: a Critical Mass (Kritikus Tömeg) bringásmozgalom 1992 október 30-án született, San Franciscóban. Ja, az ex-hippi város, biza. És azóta világszerte zajlik, minden hónap utolsó péntekén.
Célja is van neki. Felhívni a város figyelmét, hogy bringások bizony léteznek, meg jogaik is vannak, meg hogy elegük van a sok parkoló autóból, meg parkolóhelyből, meg hogy egy sáv a járdán nem bicikliút. (Akkor mi a franc, kérdem szelíden.)
Na de nem vitatkozunk, nézzük a naptárt. Aha, holnap épp hó utolsó péntekje van. Ezek szerint Critical Mass tömegbicajozás lesz. Vagyis: augusztus 29-én délután hatkor találka a ló farkánál. A Fő téren, naná.
Akiben forr az aktivista vér, öltözködjön excentrikusan, vigyen magával bannert, zászlót, csörgőt, vuvuzelát, és persze stickereket, mert bringázás közben kiválóan lehet ragasztgatni.
Hajrá, bicajosok!
Ja. Ha már ilyen szépen megcsinálták a Facebook eseményt a szervezők, abba is belegondolhattak volna esetleg, hogy több magyar bringás van éppen Kolozsváron, mint angol, amerikai, ausztrál, stb.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.
1920. június 4-én írták alá a versailles-i Grand Trianon kastélyban azt a békeszerződést, amely alapjaiban formálta át Magyarország sorsát. A Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából Köő Artúr történészt, Trianon-kutatót kérdeztük.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Felrobbant egy tengeri drón pénteken a konstancai kikötőben; a robbanás hangja a környező lakónegyedekben is hallható volt.
Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök kinevezte Lőrincz Helgát az RMDSZ javaslatára az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóság (ANRP) elnökévé.
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.