Kaméleonok

„Két nappal ezelőtt olyan szép, harmonikus egyetértésben ült egymás mellett az elmúlt napokban létrejött Keresztény-Liberális Szövetség két Maros megyei társelnöke, hogy öröm volt nézni. Mintha egész eddigi életüket kéz a kézben, a legnagyobb szeretetben töltötték volna, és nem tölthetnénk meg akár köteteket azokkal a szitkozódásokkal, sárdobálásokkal, amelyekkel egymást „becézték” az elmúlt években. Bár egy-két héttel ezelőtt egyikük még nemzeti liberális volt, a másikuk pedig demokrata-liberális, és esküdt ellenségei egymásnak, most a legteljesebb egyetértésben, néha egymásra mosolyogva adták elő, hogy minden erejükkel azon lesznek, hogy az elnöki bársonyszékbe segítsék a szövetség által megnevezett közös jelöltet, holott eddig mind a liberálisoknak, mind a demokratáknak megvolt a maga szimpátiája.
Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mennyire kaméleontermészetűek a politikusok. Egyik nap besározzák egymást, másnap, ha a konjunktúra úgy kívánja, ugyanoda nyomják a csattanós puszikat.
A két nappal ezelőtti politikusi „színeváltozás” olyan szempontból is érdekes, hogy a közös jelölt „kisebbségi”, ami eddigi, nyilvánosan felvállalt felfogásukban halálos bűnnek számított, és heves ellenállást váltott ki megyeszinten, lett légyen szó kormánybiztosi, megyei tanácselnöki vagy városi polgármesteri posztról. Igaz, ezekben az esetekben kizárólag magyarokról beszéltek, a mostani „közös” jelölt meg német nemzetiségű. Az RMDSZ első államelnökjelöltje annak idején azt mondta, akkor lesz magyar elnöke Romániának, amikor Amerikában négert választanak ebbe a tisztségbe. Akkor jó poénnak tűnt, de azóta megtörtént a csoda a tengerentúl, és a fekete elnök már a második mandátumát tölti a Fehér Házban. Meglehet, most történik meg nálunk a csoda? És ha nem is magyar, de „más” lesz az elnök?
Addig még sokszor megtapasztaljuk a politikusok kaméleontermészetét.”