Államügyek

„A franciákat szolgai módon utánozó román hatalom ezzel a majd három évszázaddal van lemaradva Európától. Igaz, most azt mondják: az állam mi vagyunk. Mármint a románok. Az államügyeket mi eldöntjük, s abba senki ne szóljon bele. Élnek (még) ugyan ebben az országban valami magukat magyaroknak mondó népek, akiknek képviselőit beemeljük időszakosan a kormányba, hogy mutogassuk Nyugat felé, mint valami majmokat a cirkuszban, hogy milyen jól megy a soruk, de azoknak államügyekbe nincs beleszólásuk. Különben is valami idegen nyelven ugatnak, amely – amiként azt a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (most ne firtassuk, hogy azt kik építették) bölcs rektora megmondta – csak arra alkalmas, hogy a konyhában a gulyás receptjét följegyezzék, de a tudományt, azt csak román nyelven lehet magas szinten elsajátítani. Ezek ilyen hatodrendű, megtűrt alakok, akik fontos dolgokba nem üthetik bele az orrukat. 

Hogy közben lefutott néhány száz év? Hogy Románia ma már köztársaság, s hogy valami jogállam létrehozását hirdették meg 25 év előtt, egy forradalomnak nevezett affér alkalmából? Ugyan kérem, ez nem változtat a lényegen."