„

Pedig sokan úgy tudták, hogy a magyarok becsületes, szavatartó emberek. Mi, a többség, tényleg azok vagyunk. De nem tehetünk arról, hogy a kóros hatalomvágyban szenvedő politikusok újra és újra bemocskolják népünk, nemzetünk jó hírnevét. Azt nyilatkozzák, hogy az erdélyi magyarok érdekeit képviselik, de közben ellenük cselekednek. Sorozatosan olyan ígéreteket tesznek, amelyeket nem tudnak betartani, sőt, talán nem is akarnak. Számukra minden többet ér a becsületnél. Olyan elveket vallanak, amelyek alapján a kimondott szónak nincs értéke, a be nem tartott egyezségnek nincs következménye, az általuk képviselt közösségnek pedig nincs önérzete. Hát elnézést, de ezek nem mi vagyunk! Igaz ugyan, hogy megszerezték a magyar szavazók többségének a bizalmát, de a felhatalmazásuk nem erre szólt! Szégyen ez a hétköznapi emberre, az erdélyi magyarokra, és az egész nemzetre nézve.

Nem szüntethetjük meg a hatalmi sóvárgásukat, nem változtathatjuk meg a nézeteiket, nem vehetjük el a mandátumaikat. Pedig volna mit szégyenkezniük az általuk okozott erkölcsi károkért, az eljátszott becsületünkért. Nincs az a magyarázat, amely megindokolná egy közösségnek az ilyen szintű meggyalázását.”