Köz, nyelv, állapot

„A két huszonéves, láthatóan eltérő társadalmi státusú fiatalember nem sokat válogat a szavak között, elsőre a buzi – köcsög – hülye szavak variációi repkednek, kétharmad részben az eltérő szexuális beállítottságot tekintve a legnagyobb sértésnek. Egy-egy lakonikus ’Anyád’ a válasz, amelyből leszűrhető, hogy a legszentebb dolog az anya-gyermek kapcsolat, ennek tájékán sértegetni biztos találat. A második forduló, a fokozás igényétől áthatva, már a zsidó – cigány – f.szopó kombinációt variálja, amelyben már kétharmadrész a származás, és egyharmad az eltérő nemi identitás felrovása. Honfitársaink között (magunkat is beleértve) a homofóbia és a közösséghez tartozás (mások lenézése által) a legerősebb összekapcsoló erő.

Ami tanulság (lehetne): a XXI. században ennyire törzsi és ősközösségi fogalmak állnak a mindennapi nyelvhasználó rendelkezésére, ha igazán sértőt akar a másik fejéhez vágni. Tényleg a zsidó meg a cigány szavunk a zsigeri sértés? Nem egyetlen esetből általánosítok, az elitünk is, meg a szélesebb néprétegek ezeket a minősítéseket tekintik valódi sértésnek. Nézzünk körül a stadionok lelátóin, a szélsőséges pártok, gárdák, honlapok, mozgalmak háza táján! A célzás pontosságára és a bántás működésére egy régi példa: Kittemberger Kálmán, az Afrika-vadász, amikor már nagyon megharagudott valamelyik néger fegyverhordozójára, akkor »Te, kafferbivaly!« jelzővel szidalmazta. Az illető pedig napokon át kidüllesztett mellkassal járkált, a többiek irigy csodálatától övezve.

Van Európa közepének szélén egy kicsi ország, amelyet folyton bántanak, igazságtalanul megkülönböztetnek, hátra szorítanak, szidnak, bírálnak. Pedig ő a tolerancia bajnoka meg a keresztény felebaráti szeretet egyetemleges képviselője, és ennek megfelelően roppant büszkén állja az ellenséges vihart."