// 2026. november 20., péntek // Jolán

Az eljátszmázott ország

// HIRDETÉS

Az a mód, ahogyan Klaus Iohannis játszmázik a kormányalakítással és az előrehozott választásokkal, egy közel ötven évvel ezelőtti döntésre vezethető vissza, Ceaușescu vezérszerepének konszolidációjáig.

Egy technikatörténeti legenda szerint az amerikai vonatsínek nyomtávja (143,5 cm) levezethető a római harci szekerek tengelyhosszából, a kerekeik közötti távolságból. Ugyanis az amerikai vasúti nyomtáv az angliai, Stephenson-féle nyomtáv átvétele. Viszont ez sem előzmények nélkül alakult ki: ugyanis a vasúti kocsik a hintók gyártásának a szabványai szerint készültek. A hintók kerekei közötti távolságot pedig a rómaiaktól örökölt, régi kövezett utakban levő vájatok közötti távolságok határozták meg, melyeket a római harci szekerek „véstek” ezekbe az utcakövekbe. Sőt, még a római szekerek szélességét is vissza lehet vezetni arra, hogy két ló hátsójának kellett kényelmesen elférnie egymás mellett, a kocsi előtt. Vagyis: a római lovak fara évezredeken átnyúló szabványkonstrukciókat szült.

Ez az urbánus legenda egy dologra cáfolhatatlanul rámutat: léteznek olyan döntések, amelyek hosszú távra szóló, „fejlődési útvonalat” jelölnek ki.

Az a mód, ahogyan Klaus Iohannis játszmázik a kormányalakítással és az előrehozott választásokkal, egy közel ötven évvel ezelőtti döntésre vezethető vissza. Ceaușescu vezérszerepének konszolidációjáig, ugyanis az általa 1974-ben bevezetett államelnöki tisztség – egyfajta „alkotmányos ló” faraként – nagymértékben ősoka a mostani válságnak. Ceaușescu olyan hatalomkoncentrációt intézményesített, amely a Sztálin utáni kommunista Kelet-Közép-Európában is egyedülálló volt. 1974-ben bevezette a Román Szocialista Köztársaság alkotmányába az államelnöki intézményt, amellyel a célja az volt, hogy az általa kiformált „sztálinista nacionalizmust” (Ioan Stanomir kifejezése) állami szinten is könnyebben megjelenítse (s amelynek a végóráit, mellesleg, amolyan balkáni Übü-királyként volt kénytelen megérni). Csakhogy ennek a következménye az lett, hogy Románia 1989-et követően – eltérően a kelet-közép-európai államoktól – egy jóval „prezidencializáltabb” megoldás felé fordult az új alkotmányos keretek kialakításában, amiben óriási szerepe volt annak is, hogy az újonnan választott államfő, Ion Iliescu „forradalmársága” az a legitimációs tőke volt, amelyet a Nemzetmegmentési Frontnak (FSN) használnia és konzerválnia kellett ahhoz, hogy hosszabb távon is biztosíthassa domináns párt státusát a román pártpalettán. Ugyanakkor, eljutván 1991-ben az új alkotmány megalkotásának a szakaszába, a régi-új politikai elitnek a parlamentáris kormányzást – vagyis a parlamentnek alárendelt kormányzás intézményét – is meg kellett őriznie, mert ennek kétkamarás változata (szenátus és képviselőház) egyrészt immár politikai tradíció volt Romániában (tehát történelmi legitimáció nyújtott), másrészt a kormányzás parlamenti ellenőrzése fontos volt az alakuló pártkartell fennmaradásában. Vagyis ahhoz, hogy a parlamenti pártok egymás között ugyan versenyezve, de ugyanakkor a versenytért lezárva – vagyis másokat konszenzusosan kizárva – fenntartsák a maguk számára az állami erőforrásokhoz való hozzájutás, az államból való megélés lehetőségét.

Így alakult ki a kilencvenes évek első felében egy (fél)prezidenciális rendszer parlamentáris mimikrije. Ennek lassú leépülése ugyan korábban megkezdődött, de a 2003-as alkotmánymódosítással – amely leválasztotta az elnökválasztást a pártok közvetlen választási versenyéről (megváltoztatva az elnöki mandátum időtartamát) – kiéleződött a Ceaușescu-Iliescu-vonalon örökölt prezidencializmus és parlamentarizmus közötti konfliktus.

Ami láthatóvá vált: az instabil erőtér, amelyben az államfő és a parlament egymással szemben állnak. Ez már az alkotmányos szabályozás további hibája, az elnök pozíciójának, jogköreinek az meghatározása, amely egyaránt lehetővé teszi mind a voluntarista elnöki kísérleteket, mind pedig az arisztokratikus távolmaradást attól a közvetítő szereptől, amelyet az állam hatalmi ágai, illetve az állam és a társadalom között az államfőnek gyakorolnia kellene.

Iohannis most voluntarista módon próbálta az előrehozott parlamenti választásokat kiprovokálni annak érdekében, hogy a liberálisok vélelmezett győzelmére minél hamarabb sor kerüljön. Az alkotmány 89. szakaszára támaszkodva – mely kimondja, hogy az államfő feloszlathatja a parlamentet, ha az 60 napon belül legalább két új kormányalakítási javaslatot elutasít – egy olyan politikai játszmába kezdett, amely biztosíthatja, hogy a kormányalakítással megbízott jelöltje biztosan bukva – egymás után kétszer – a parlament feloszlatását készíti elő. Nos, ebbe a megtervezett játszmába szólt bele az Alkotmánybíróság ítélete.

A jogtudomány szerint a joggal való visszaélésre akkor kerül sor, ha az alanyi jog gyakorlása ugyan jogszerű, de nem rendeltetésszerű, vagyis az eset körülményeiből kitűnik, hogy a helyzet maga visszaélésszerű. A joggal való visszaélés tilalma pedig a polgári jog egyik alapelve.

Az alkotmánybíróság némiképp dadogós ítélete mintha valami hasonlót mondana ki. Az államelnöknek joga – sőt, alkotmányos feladata –, hogy a kormányalakítás folyamatában szabadon nevezzen meg miniszterelnök-jelöltet, azonban ezt a jogkörét nem gyakorolhatja más cél érdekében, mint ami alkotmányos kötelezettsége, azaz annak céljából, hogy a lehető legnagyobb eséllyel kijelölje azt a kormányfőt, aki meg tudja szerezni a parlament támogatását. Márpedig a Iohannis és Orban megnyilvánulásai világosan mutatták azt, hogy a cél igazából nem a szolid kormánytöbbség elérése, hanem a kormányalakítási javaslat gyors megbuktatása, tehát Iohannis nem rendeltetésszerűen ért a jogkörével.

Igaz, a politika lényegéhez tartozik a játék, a játszmázás. Nem is ez írandó Iohannis számlájára, sőt, még az alkotmány önkényes értelmezése sem. „Az önkényességhez való bátorság nélkül nincs politika”, írta az 1900-as évek elején Hermann Hefele német történész: ezért elmondhatjuk: Iohannis – felhagyván az előző ciklusban kialakított arisztokratikus távolságtartásával – most a bátorság kapuján lépett be a cselekvő politikába. Azonban a bátorság, a politikai cselekvés voluntarizmusa nem csupán őt és pártját viszi egy vesztes játszmába. Mert a játszmáknak ez a típusa immár kezd Románia politikai védjegyévé válni.

Kattintott észkorszak
Kattintott észkorszak

A szerzőről

Politológus, publicista, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok Tanszékének docense.
// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?
Főtér

Hogyan és miért lett Nicușor Danból a 2.0-ás cotroceni fikusz?

Az is nagy teljesítmény lesz tőle, ha végigviszi elnöki mandátumát. Az elsőt és egyetlent, mert második biztosan nem lesz, a rendszer láthatóan kezdi megunni az ilyen típusú figurákat.

„Hadüzenet a külhoni magyarok felé”. Dúl a vita a Tisza-kormány és a Fidesz–KDNP között a határon túliak támogatásáról
Krónika

„Hadüzenet a külhoni magyarok felé”. Dúl a vita a Tisza-kormány és a Fidesz–KDNP között a határon túliak támogatásáról

Éles vita dúl a Tisza-kormány és az ellenzék között a határon túli magyaroknak nyújtott anyaországi támogatások körül. A Fidesz-KDNP szerint a Magyar Péter vezette kabinet kevesebbet szán a külhoni magyaroknak.

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform
Főtér

A PSD-s főbojár megüzente: az RMDSZ írjon haza, ha nem tetszik neki a közigazgatási reform

Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan, megszólaltak a telefonok Székelyföldön is
Székelyhon

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan, megszólaltak a telefonok Székelyföldön is

Földrengésre riasztottak szerdára virradóan az okostelefonok, az Android földrengés-előrejelző rendszere jelzett többek között Székelyudvarhelyen is, földrengésre figyelmeztetve.

Jelentős földrengés a Székelyföld közelében, sérültek is vannak
Krónika

Jelentős földrengés a Székelyföld közelében, sérültek is vannak

Komoly, 5,7-es erősségű földrengés történt szerdára virradóra Romániában – közölték az illetékes hatóságok. A rengésnek az országban több sérültje is van.

Nem büntethet a rendőr, ha nincs nálad a jogosítványod – fontos változás jön a KRESZ-ben
Székelyhon

Nem büntethet a rendőr, ha nincs nálad a jogosítványod – fontos változás jön a KRESZ-ben

Nem bírságolhatja meg a rendőrség azokat az autósokat, akik nem tudják felmutatni jogosítványukat vagy járművük forgalmi engedélyét, ha bemutatják személyazonosító okmányuk papíralapú vagy elektronikus másolatát.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS