Ha még nem öleltél románt, itt a kiváló alkalom!
Közeledik március 15. A hagyomány szerint Magyarország három nemzeti ünnepe közül az első. Egy másik, erdélyi hagyomány szerint a román-magyar kakasviadalok ünnepe. Tudjuk: a magyarok felvonulnak, a románok ellenfelvonulnak. Innen is, onnan is elhangzik néhány csesztetés, adrenalin kisül, és mindenki megy haza. Aztán a médiában jön a SOKÁNT, HIHETETLEN, SZENZÁCIÓS hírek és álhírek sora.
Ezt ellensúlyozandó, létrejött egy civil kezdeményezés, a tolerancia és népek közti barátkozás jegyében (a Seychelle-szigetek semleges zászlaja alatt).
Eszerint holnap, március 10-én, minden magyar (aki úgy érzi, hogy...) keressen magának egy románt, jól ölelje meg, csináljon az aktusról egy fotót (szelfit, na), és tegye fel a kezdeményezés Facebook-oldalára.
Ugyanez vonatkozik természetesen a románokra is, bár nekik az ország bizonyos részein nehezebb dolguk van, na. (Figyelem, vendéglátósok: ha minden jól megy, hamarosan beindul az ölelési turizmus.) Fognak egy magyart, oszt ölelik és szelfiznek.
Polgártársak! Románok, magyarok és más együtt élő nemzetiségek (bár róluk nincs szó)! Jó ölelkezést kívánunk!
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Bár eredetileg csikót próbált elejteni egy agresszív székelyvarsági medve, később rátámadt és megkergette a vasárnap esti riasztásra kiérkező hatóságokat. Kénytelenek voltak ártalmatlanítani a nagyvadat.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Négy gyermek és három felnőtt lett rosszul egy összejövetelen a Gyimesközéplokhoz tartozó Hidegségen vasárnap este. A mentőegységek valamennyiüket csíkszeredai kórházba szállították.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.