Vakáció közben ezeket a friss és nagyon friss kiadványokat (is!) hallgassa. És előtte meg utána is.
Átléptük a nyár közepét, a szabadságolások időszakának azonban még koránt sincs vége, s ha már ajánlottunk hozzá böngésznivalót, ezúttal friss és nagyon friss zenei kiadványok közül válogattunk Önöknek egy színes csokrot. Nyaralás közben szinte tilos megfeledkezni a zenehallgatásról, de bízunk abban, hogy azok számára is élvezetes lesz az ajánlónk, akiknek épp nem „jutott” tópart, pléd és fenyőfa.
Chick Coreát talán senki jazzrajongónak nem kell bemutatni. A Miles Davis fejéből vagy ágyékából (vagy mindenünnen) előbúvó nagy muzsikusok egyike ő. 1976-ban történt, hogy összehozta a My Spanish Heart című mérföldkő-albumot, amely egyben a fúziós jazz és a latin zene egyik első óriási összerobbanását is eredményezte. 2019-ben maga köré gyűjtött néhány kiváló fiatal zenészt és ismét bejárták a spanyol szívek vidékét. Az eredmény az Antidote (Ellenszer). És hogy mire ellenszere ez a zene, derítse ki, kedves Olvasó. Szerintünk minden rosszra.
A brit rakenroll egyik legkevésbé felhájpolt szupergruppja a hatvanas évek óta tolja a boogie rockot. A fáma szerint ők azok, akiknek a legtöbb slágerlistás nótájuk van a brexitálni igyekvő szigetország listáin. De nem is ez a lényeg. Hanem a kiváló muzsika, melynek hallatán a halott is úgy érzi, nagyterpeszbe kell állnia. A jó hír pedig az, hogy a csapat idén szeptember hatodikán vadiúj nagylemezzel áll elő. A címe Backbone, vagyis Gerinc. És talán önmagáért beszél. Ez pedig az album címadó dala. Készüljenek fel, nemigen lehet ülve hallgatni:
Hogy ki ez a csávó? Nos, az amerikai Mély Dél (Deep South) egyik legféltettebb titka ő. És Billy Gibbons után a második amerikai zenész, akivel a legszívesebben találkoznánk. Oké, a mítoszon túl azért felfedezték őt páran, például Quentin Tarantino, aki a Django elszabadul egyik ikonikus nótáját tőle kérte el. Dege Tesó ül valahol egy félsivatagi stúdióban és amikor kedve van, ontja magából a slide gitáros delta blues, a punk, a rock, a metál, a hippi mantra és a sötét coutry muzsika egészen egyedi elegyét. Tessék:
Egy normális világban az idestova 18 esztendeje működő ohiói The National dalai szólnának a rádióban, legalább U2-kaliberű, stadionokat megtöltő zenekarrá nőtte volna ki magát, és zsákban hordanák haza a Grammy-díjakat. Ma már a szakmabelieken kívül keveseket érdekel, hogy vannak még zenekarok, melyek olyan izmos életművet kovácsolnak össze, ami csak a legnagyobbakéhoz mérhető. Itt van egy banda, amely lassan húsz éve szállít egyenletesen magas színvonalú sorlemezeket, jobbnál jobb pop songokat, amiket a legjobb talán késő este, egy jó pohár vörösbor társaságában hallgatni. Az idei lemezükön is ugyanazt kapjuk tőlük, amit már megszokhattunk: többnyire középtempós, melankolikus nótákat, válságkezelő dalszövegeket, a különbség csak annyi, hogy Matt Beringer – néha Leonard Cohent, máskor Nick Cave-et idéző – baritonját ezúttal női vokálok ellenpontozzák. Ó, és ők jegyzik az év legszebb balladáját is. Azoknak ajánljuk főleg, akik idén egyedül nyaralnak.
Ha jól számolunk, idén 18 éves a magyar kortárs elektronikus zene állócsillaga, a Žagar, amely hosszú szünet után egy olyan kiváló lemezt tett le az asztalra, hogy azóta is csak kapkodjuk a fejünket. Ez az egész olyan, mint egy spirituális utazás: indiai és japán motívumok váltakoznak afrikai vagy arab zenei témákkal, a Fender Rhodes úgy szólal meg, mintha egy őserdő közepén vették volna fel, a vokálok hangszerként színesítik az összképet, s közben együttmozgásra késztető ritmusok pulzálnak. Esőben mezítláb táncolós, mindent és mindenkit szeretős muzsika!
Corea, Hancock és Jarrett generációjától egyértelműen Brad Mehldau vette át a fáklyát: a 48 éves amerikai zongorista munkásságát már jazztörténeti jelentőségűnek nevezik, évek óta a saját ligájában focizik, ahogy mondani szokták. Legújabb lemezén új vizekre evez: nyoma sincs az akusztikus hangzásnak, ehelyett előkerültek a szintetizátorok (is), az elektronikus zenére jellemző hangszerelési megoldások és a Pat Metheny Group-ra emlékeztető vokálok. Csodaszép lemez ez, egy hétvégi ház teraszán kiválóan működne, míg bámuljuk a közeli fák hegyét egy pohár hűs mojitóval a kezünkben.
A következő ajánlás azért (is) került a mixerbe, mert a szerkesztőségben vagyunk páran, akik szeretjük a punkot. És néha elmerengünk azon, hogy lehet-e még punkzenét csinálni ebben a 21. századi katyvaszban. A választ (legalábbis a tutit) természetesen nem tudjuk, de ha lehet, akkor úgy kell csinálni, ahogy például a Billy Childish fedőnevű brit úriember csinálja. Képtelenek vagyunk szertelenül szerteágazó lényét pár szóban lefesteni önöknek, legyen most elég annyi, amennyit a zenéjükről ők maguk szoktak mondani: A tegnap hangjai, holnap. És ha hozzátesszük a vadiúj album címét is, lassan a mi válaszunk is feldereng: Last Punk Standing, vagyis Az utolsó punk. És akkor következzen a címadó nóta:
Népdalfeldolgozásokat tartalmazó lemezekkel Dunát lehet rekeszteni, de a pszichedelikus rockban utazó budapesti Middlemist Red énekesének Muzsikás-interpretációi annyira jók, hogy mindenkinek jó szívvel tudjuk ajánlani. Az egyetlen rossz dolog ebben az egészben csak az, hogy Nové Soma túl szerényen állt hozzá a projekthez: alig három dalt tett közzé, de egyik jobb, mint a másik. Kerti fröccsözéshez ajánljuk, a bőrdzseki kötelező!
Tudjuk, tudjuk, hogy sok tekintetben ellentmondásos személyiség, melankolikus stílusa pedig inkább elálmosít, mintsem katartikus revelációkat idézne elő, de ha egy nyári tengerpartra vetődünk, előbb-utóbb van az az állapot, amikor az elfelejtett zenei listákról előkerül Lana De Rey. Az ízig-vérig amerikai énekesnő új albuma, a Norman Fucking Rockwell elviekben augusztus végén jelenik meg 14 dallal (már ha Lana marketingesei is úgy gondolják), de eddig is kaptunk ízelítőt belőle. A három dal, ami hallható róla, nem ejt túszokat, hozza a megszokott hangulatot. Nekünk pedig az jut róluk eszünkbe, hogy néha jó visszatérni ugyanoda, ahol már jártunk egyszer.
Az utóbbi években a zenében is erőteljesebben megjelent egy új női szempont, amelynek egyik markáns képviselője Jamila Woods, egy 29 éves fekete amerikai soul énekesnő, aki nem rejti véka alá azt, amit gondol a világról. Olyan kérdéseket tematizál, melyekről már nem szokás énekelni az ostoba mémek, az igénytelenségben dagonyázó trashkultusz és a feledhető influenszerek lebutult világában. Második albumával a számára inspiráló személyiségek – Zora Neale Hurston, James Baldwin, Frida Kahlo, Miles Davis, stb. – előtt tiszteleg, de dalszövegei túlmutatnak ezen a kereten. Jó kis társaság ez hűvös hálószobákban végzett éjszakai merengésekhez és reggeli nyújtógyakorlatokhoz.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Csoma Botond nem maradt adós a válasszal, szerinte süket duma zajlott eddig az átszervezésről. És az e heti cukiság: Nicușor Dan felpróbált egy VR-szemüveget, bár ő anélkül is pont ugyanúgy mozog.
Kézdivásárhelyen született 1926-ban, átélte a front borzalmait, kuláklányként kitették az egyetemről, de nem adta fel, tanár lett. Két évtizeden át vezette a kolozsvári katolikus nőszövetséget. A százéves Balogh Gizellával beszélgettünk.
RMDSZ-es törvényjavaslat: ötvenezer eurós kártérítés a medvetámadások áldozatainak. Továbbá: megkéselt egy nő egy tizenegy éves kisfiút Kolozsváron, egy másik nyolcévest pedig megvert.
Jelentkezett a Román Lottótársaság központi székhelyén tegnap a november 12-i Loto 6/49-sorsolás 5 226 582,80 lej (mintegy 980 ezer euró) értékű főnyereményének nyertese.
Számos, a 15.–20. századból származó leletet találtak a város legrégebbi polgári épületeként számon tartott nagybányai Hunyadi-házban végzett ásatások során – közölte a Máramaros Megyei Történelmi és Régészeti Múzeum
Harmincöt éves a marosvásárhelyi Milvus Csoport, amely a helyi természetvédelmi kutatásoktól az országos és nemzetközi fajvédelemig jutott. A jubileumi sajtótájékoztatón az A8-as autópálya vadátjáróiról és a veszélyeztetett fajokról is beszéltek.
Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…
A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.